Kritika

Bérgyilkost keresünk – Másodállás

Romain Duris a Másodállás (Un Petit Boulot) című filmben

A francia Másodállás viccesen próbál mesélni a munkanélküliségről. Pascal Chaumeil filmje szatíra akar lenni, de végül csak egy közepes vígjátékot sikerült kihozni az egyébként nagyon is aktuális alapanyagból – ami egyébként a skót-amerikai Iain Levison azonos című regénye.

Főhősünk, Jacques (Romain Duris) a sokadik gyár bezárásakor vesztette el állását. Azóta csak tengődik, alkalmi munkákból próbálja eltartani magát (azért csak magát, mert barátnője a kilátástalan helyzet miatt már rég elhagyta), miközben hasonlóképpen járt barátaival, Tommal és Jeff-fel (Gustave Kervern és Charlie Dupont) olcsó kocsmákban sörözget. Aztán egyszer csak jön a nagy lehetőség: húszezer euróért meg kellene ölnie egy ismert alvilági nagyfőnök, Gardot (Michel Blanc) feleségét – a gengszter saját kérésére. Itt rögtön át is csaphatna a történet moralizáló drámába, az erkölcsös lét versus anyagi biztonság kérdését feszegető tanmesébe, de a készítők nem így döntöttek.

Ezért miután Jacques végez a munkával, megállapítja ugyan, hogy nem igazán neki való az ilyen feladat, ám ennek oka, hogy majd megsüketült a pisztoly hangjától. Aztán viszont vérszemet kap, és saját szakállára (kiolthatatlan igazságérzete miatt) éppúgy öldökölni kezd, mint „főnöke” újabb megbízatásaira – hangtompítóként egy párnát tartva pisztolya elé.

Ha egyszer egy üzlet beindul…

Ami azonban érdekes az egészben, hogy egy másodpercre sem ítéljük el a főhőst, aki ahogy egyre mélyebbre süllyed a bűn világában, annál inkább kezd visszatalálni egykori önmagához.

Michel Blanc és Romain Duris a Másodállás (Un Petit Boulot) című filmben

Persze értelmezhető ez csupán úgy is, hogy a körülmények áldozataként sodródó férfi újra átveszi saját élete felett az irányítást, de Jacques feltűnően jól érzi magát az alvilágban. Talán azért is, mert így hathatósan öntörvényűsködhet a barátai – és részben a saját – életét megnyomorító, csak a profittal és a jó hírnévvel törődő kapitalista felső vezetőn, aki az időközben főállásúvá váló munkahelyén (egy benzinkúton) dolgozók emberi mivoltát semmibe véve növelné a munka elvárt színvonalát, miközben csökkenti a béreket. Vagy talán azért, mert rosszfiús macsó beütése miatt (noha loboncos hajával és vadul burjánzó szakállával még így is messze van a címlapokról visszaköszönő férfiideáltól) ismét tetszeni kezd a nőknek, különösen a rendőrségi asszisztensként dolgozó Anitának (Alice Belaidi), akivel végül kissé extrém körülmények között sikerül is összeszűrnie a levet. Vagy igazából fogalmunk sincs, hogy miért, ilyen mélyen ugyanis nincsenek kidolgozva a film karakterei.

A gond csak az, hogy mindez kevés ahhoz, hogy igazán emlékezetes alkotás maradhasson a Másodállás. Hiába a felvetett társadalmi problémák egyedien könnyed felvillantása (melyek közül még nem is említettem a nyomokban felbukkanó korosztályi különbségeket és társait), ezek sem tudják kihúzni a középszer unalomba fulladó mocsarából Chaumeil filmjét. Pedig a gegszerű poénok – az a néhány, amit sikerült becsempészniük a filmbe – nem rosszak. Sőt, határozottan viccesek a szó hagyományos, és még véletlenül sem altesti vagy hapciböfing értelmében (a legolcsóbb poén egy húgyszagú puska, aminek azonban végül a főhős sorsának alakulásában komoly szerepe lesz, így még azt is megbocsátjuk.)

Kár, hogy ilyen túl könnyed, már-már súlytalan vígjátékra sikeredett a Másodállás.

Pedig a stáb adott volt, hiszen mind a romkomokon edződött rendező (Hosszú út lefelé, Véletlen boldogság), mind a nemcsak francia berkekben ismert és elismert színészek (a forgatókönyvet is jegyző Michel Blanc és a Lakótársat keresünk trilógiában megszeretett Romain Duris) számára ismerős műfaj ez, és az alapötlet is élettel telibb megvalósítást sejtetett. Ki tudja, talán a rendező is vállalt valamilyen másodállást a forgatás során, azért lett ilyen közepes a végeredmény.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés