Kritika

Még időben – Élni

ikiruAkira Kuroszava neve hallatán elsőként kosztümös filmjei (A vihar kapujában, A testőr, A hét szamuráj) jutnak eszünkbe, ahol legalább egy-egy szamuráj vagy rabló föltűnik. Az Élni (1952) ezzel szemben kortárs, városi „példamese”, melynek hőse egy hivatalnok, aki megtudja, hogy gyomorrákja van. Félévnél nem élhet tovább, hogyan töltse hát a hátralévő időt? Egyszerű emberek egyszerű története kicsinyességgel, esendőséggel és magasztossággal.

A film

In medias res lépünk Watanabe, a közügyek osztályát vezető tisztviselő életébe: az első kocka – egy kissé még ma is meglepő kezdés – az ő rákos gyomrát ábrázoló röntgenkép, mondja el a mindentudó narrátor, majd még azt hozzáteszi, hogy szereplőnk egyelőre semmit nem tud a dologról. Ekkor meglátunk egy idősödő férfit papírhalmok fölött görnyedezve, majd a bürokrácia útvesztőjébe került asszonyokat, akik a szennyvíztározóról panaszkodnak, ám a probléma megoldása helyett, a közügyek felelőse átirányítja őket egy másik osztályra. Visszatérő, üresen futott köreikkel szinte motívummá válnak. A cselekmény alapvetően időrendben halad előre, csak miután fény derül halálos betegségére, Watanabe egy-egy visszaemlékezése szakítja meg egyszerű flashbackként – kommentárnak csak Takashi Shimura kétségbeesett arca áll. A színész szinte végig ugyanúgy néz ki: görbe háttal, szaggatott, öreges mozgással és reményvesztett tekintettel, de ehhez a szerephez tökéletes. Akárcsak más Kuroszava-filmek, például A hét szamuráj vagy A titkos erőd hőseihez.

ikiru1

A film két nagy részre bomlik, kétharmada a hivatalnok életében játszódik, utolsó harmada a halála után. Az előbbiben a flashbackeken kívül Watanabe életének a történet szempontjából legizgalmasabb részét látjuk, föleszmélését. Egyrészt mi módon igyekszik enyhíteni azt az iszonyatos tudatot, hogy napjai meg vannak számlálva? Másrészt, hogy miként vet számot az életével?

Watanabe reménytelenségében és lelkiismeret-furdalásában először magába rogyik egy kocsmában. Felesége halála után minden idejét az irodában töltötte, fiát is ezért hanyagolta el teljesen. Míg ezzel a feldolgozhatatlan felismeréssel gyötrődik, megsajnálja az ott ülő újságíró és egy explicite mefisztói, de önzetlen szerepet magára öltve segít neki bepótolni, már ha lehet, az addig kimaradt örömöket. A megkezdett, részben fausti történet akár egyfajta „megváltás” lehetőségét is felveti: összefut az utcán a munkahelyén dolgozó fiatal lánnyal, Kimurával, aki egy hivatalos dokumentum miatt hazakíséri. A film félreértések vígjátékaként is folytatódhatna – hiszen a hivatalnok fia meglátja a belépő nőt, és szerelmi történetet feltételez – ehelyett családi konfliktusból kiinduló drámaként fejlődik tovább: a fiú összeveszik a főhőssel, Kimura pedig mintha csak azért töltené vele az idejét, mert nincs jobb dolga. Hamarosan ki is adja az útját.

ikiru2

A szerelem általi megváltás helyett a rendező realisztikusabb fordulatot talál. Ez az a nagyon érdekes jelenet, amelyikben az idős férfi és a fiatal nő utoljára találkozik. Watanabe igen hevesen megpróbálja elmagyaráztatni a lánnyal, mitől ilyen életteli, boldog, hogy ő is élhessen egy kicsit így. Kimura nem tud konkrét válasszal szolgálni, a lehető legegyszerűbb dolgokat sorolja föl: a munkát és az evést. A vita során közeliket látunk róluk, viszont ahogy elcsendesednek, a tágabb plánoknak és az ismerős zenének hála felfigyelhetünk arra, hogy a háttérben épp születésnapot ünnepelnek. Elöl az öreg, olyan arccal, mintha megőrülne, a háttérben a vidám fiatalok. Ez az összeállítás elsőre igen groteszknek hat, de később világossá válik, hogy Watanabe „újjászületését” is ünnepeljük. Ahogy a nagy tettek sokszor nagy csendben történnek, Kuroszava is elhallgatja a hivatalnok cselekedeteit, amikor végre a közügyek felelőseként hasznossá válik. A két és fél órából mindössze három percben látjuk, amint kiadja a feladatot a szennyvíztározó rendbe hozatalára és innentől még közel egy órán keresztül tart a film.

ikiru4

A Kuroszavára és a korai modern filmre már jellemző időfelbontás, összetett, kihagyásos történetmesélés még izgalmasabbá teszi az alkotást. A halotti toron – ahogy korábban a lánnyal kapcsolatban – újra fellebben a műfajváltás lehetősége: hősünk karrierjének felvázolása ugyanis bűnügyi történetet ígér. Kinek állt volna útjában az öregember? Kuroszava filmjének megoldása azonban nem a zsánercsere, hanem valami sokkal hétköznapibb és szebb lesz.

A lemez

Fejet lehet hajtani az Etalon Film előtt, hogy Kuroszava Élni című, 1952-ben készült alkotását elérhetővé tették a modern filmekben oly szegény, hazai dvd-piacon. És hogy a kiadványról hiányoznak a fajsúlyos bónuszanyagok? Már a puszta megjelenés is örvendetes.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com