Kritika

Nincs több lövésed – Megfigyelve

A Ben Rekhi rendezésében készült Megfigyelve megmutatja hogyan vált a Fülöp-szigeteki Duterte drog elleni háborújából „emberellenes” háború.

Az elmúlt fél évszázadban bebizonyosodott, hogy a nyomornegyedek és az illegális drogkereskedelem találkozása fatális kombinációt szül. Emészthető paradoxonnal a probléma globális mérete éppen olyan filmeken keresztül látszik kibontakozni, amelyek lokális perspektívából vizsgálják a jelenséget, a világ különböző pontjain. Az Isten városa a Rio de Janeiro-i nyomornegyedekbe repít, az In Vanda’s Room Lisszabon embertelen mélységeit transzponálja fikciós dokumentumfilm formájában, míg a Ma’Rosa a manilai állapotokat veszi górcső alá. Utóbbi különösen rímel az indonéz-amerikai Ben Rekhi által rendezett Megfigyelve című filmre, hiszen mindkét alkotás a Fülöp-szigeteki drogháborúra reflektál. Ez a háború azonban nem vetélkedő bandák között folyik, hanem az ország politikai direktívái és az ország polgárai között.

Rodrigo Duterte 2016-os megválasztása óta szisztematikus emberirtás honol az országban, melynek célja, hogy a drogfogyasztók és a drogkereskedők végérvényesen eltűnjenek a föld színéről. Duterte attól sem riadt vissza, hogy önmagát és tevékenységét Hitlerhez és a holokauszthoz hasonlítsa, ami persze hatalmas visszhangot produkált a nemzetközi sajtóban. Az emberiség ellen elkövetett bűnök vádja tagadhatatlan és a genocídiummal is szorosak a párhuzamok, mégis, a populista Duterte jelenleg is bazírozhat választói támogatására. Vitathatatlan, hogy a Fülöp-szigeteki drogprobléma megoldásra szorul, viszont

az autorizáció nélküli utcai kivégzések és a droggal kapcsolatba került emberek könyörtelen társadalmi megbélyegzése távol áll a humánus módszerektől.

Nem utolsó sorban a 4 éve tartó „leszámolás” eredményessége szintén kétségbe vonható, tekintettel arra, hogy a drog az intézkedések dacára jelen van.

A Megfigyelve ezt a politikai és társadalmi állapotot mutatja be fiktív történetén keresztül, amely a játékfilmes forma ellenére összemosódik a realitással. Maria (Alessandra de Rossi) férjével és 3 gyermekével él Manila egyik szegénynegyedében. A házasok anno droghasználók voltak, de gyerekeiket féltve felhagytak vele. Mindazonáltal az Oplan Tokhang művelet révén a rendőrség felkeresi a családot és arra kötelezi a párt, hogy részt vegyen egy rehabilitációs programban. Azonban ez a program valójában intézményesített feketelistaként működik, pontosabban ezáltal szemelik ki az utcai kivégzések prédáit. Maria férjét megölik, így a nő özvegyként és munkanélküliként kell szembe szálljon a hétköznapokkal. A kiúttalanságot tetézi, hogy Mariát sehol sem alkalmazzák az őt beárnyékoló előítéletek miatt. A számára megnyíló egyetlen út pedig egyáltalán nem kellemes, sőt: gyomrot és lelkiismeretet próbáló.

Rekhi filmje főhősnőjén keresztül azt tematizálja, hogy a manilai nyomornegyedben nincs helye második esélynek. A feketelistára nem csak olyanok kerülnek fel, akik már nem aktív drogfogyasztók, hanem olyanok is, akiknek soha életükben nem volt köze drogokhoz, de valamiért mégis célkeresztbe kerültek.

Ebben az igazságszolgáltatásban nincs különbség drogbáró és drogfogyasztó, ember és gyermek között.

Bárki lehet áldozat. A filmben több szereplő perspektíváját megismerjük, az üldözőt és az üldözöttet egyaránt, de nyilvánvalóvá válik a néző számára, hogy ki mellett voksol a rendező. A feketén-fehéren leírt karakterek közül mindössze Maria képes megjelenni összetett figuraként és mindehhez nem keveset ad hozzá a filippínó-olasz de Rossi érzékeny alakítása.

Égető témája ellenére a Megfigyelve sekélyes dramaturgiával operál, sokszorosan reciklált toposzokat és fordulatokat vesz át. Látva az apa hosszas készülődését az éjszakai műszakra, már biztosra vehetjük, hogy soha többé nem tér haza. Amint megtudjuk, hogy Maria lánya asztmás, már látjuk a szemeink előtt, ahogy a kislány rohamot kap egy üres inhalátor mellett. És ahogy annak lennie kell, a legidősebb fiú nem búcsúzik el a temetésen apjától, mert makacsul haragszik rá. Ezek a begyakorolt megoldások nem egyszerűen a filmélményt károsítják, de hibásan azt sugallják a néző számára, hogy

a Megfigyelve „csak” fikció, könnyed matiné drámával és pár lövöldözős jelenettel.

A történet efféle torzulása maga után vonja, hogy a film által felvetett problémák dekoratív háttérré változnak. Holott a film által ábrázolt világ roskadozik a fájóan releváns, valóságból vett referenciáktól.

A képi világ viszont gyönyörűen kompenzálja a forgatókönyv ballépéseit és pontosan abban próbál segíteni, hogy a film valóságérzete felerősödjék. A Megfigyelve ezt azáltal éri el, hogy olyan képeket alkalmaz filmképként, amelyek közelebb állnak a hétköznapi dokumentarizmushoz. Ilyenek az ócska minőségű, fekete-fehér, utcai megfigyelő kamerák felvételei, vagy a film prológusában megjelenő archív felvételek Duterte beszédeiről. Továbbá az élesség finom használata hermetikusan leválasztja a karaktereket a világról és mintha ez is a nyomornegyedből való kiúttalanságot, a beolvadástól való félelmet reprezentálná.

A Megfigyelve összességében távol áll attól, hogy emlékezetessé váljon, de ez nem jelenti azt, hogy nem képes emlékeztetni nézőjét arra, hogy napjainkban a Fülöp-szigeteki politika miként varázsol a drog elleni háborúból tömeges mészárlást. Sajnos Ben Rekhi biztonságosan és kiszámíthatóan jár be egy olyan terepet, ami éppen ezen aspektusok ellenében látszik szerveződni. Így a film az illusztráció szintjén marad, egy rosszul elmesélt történetként egy jelentős témában.

 

A Megfigyelve az HBO GO kínálatában elérhető.

Farkas Boglárka Angéla

Farkas Boglárka Angéla a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakán végzett 2019-ben. Jelenleg a Sapientia mesterszakán filmtudományt hallgat, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem alkalmazott médiatudományok mesterszakán tanul. Írásai a ’tekercsen kívül a Filmtetten is megjelennek. Szereti a szerzői és az indie filmeket, továbbá nagy rajongója a coming-of-age történeteknek és a látványon túlmutató sci-fiknek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com