Kritika

Meghalt a cselszövő – A Geronimo hadművelet

A Geronimo hadművelet

A Geronimo hadműveletBüszke, patrióta film a Szörny legyőzéséről. Kérdéseket nem tesz fel, aggodalmakat nem fogalmaz meg, csak ünnepel. Ennek is van létjogosultsága.

A film

Oszama bin Laden megölése a nyugati civilizáció katartikus pillanata volt – ezzel nem ítélkezünk, csak tényt állítunk. A cselekmény pedig kivételes módon igazodott a hollywoodi normákhoz; voltak feszült pillanatok, jókora kockázat és súlyos döntések; volt mélypont (a helikopter zuhanásakor), világos hősök és világos ellenség, egy makacs női főszereplő, és egy egészen tiszta narratíva. Akár filmre foroghatott volna az egész.

Ami persze azt jelenti, hogy villámgyorsan forogni is kezdett. A Code Name: Geronimo, más néven SEAL Team Six: The Raid on Osama bin Laden három hónappal előzte meg Kathryn Bigelow (egész más szándékokkal) már régóta készülő Zero Dark Thirty-jét. Producere Harvey Weinstein, és két nappal a választások előtt mutatták be: mivel Weinstein Obama támogatója, és a film kifejezetten pozitív színben ábrázolja az elnököt, sokak szerint kampányfogásnak készült – ezt a készítők ugyan tagadják. A filmet később a National Geographic Channel vetítette.

Premierjét kivéve a Geronimo természetesen klassszisokkal marad a Zero Dark Thirty alatt minden téren. Ez a tévéfilm semmit sem vonultat fel a hollywoodi óriásprodukció eszköztárából, és tömve van ténybeli hibákkal is. Hogy valamelyest érdekessé tegye magát, kénytelen-kelletlen abból válogat, amit elérhet: bevágott ál-interjúrészletek, híradósnittek, összefüggéstelen képek süvítő vadászgépekről, a központi történetben pedig kis költségvetésű, érdektelen díszletek, helyek és színészek.

Nem mintha ebben a sztoriban a látványon lenne a lényeg. Két elemből áll, egy nyomozásból és egy rajtaütésből; a nyomozás egy évtized hosszú, a rajtaütés 38 perc, és egyikben sincsenek székhez szögező üldözések. A kérdés tehát az, hogy mihez kezdesz velük: hogyan importálod őket egy mozis narratívába, hová súlyozol.

Bigelow a vadászatra helyezte a hangsúlyt, és annak morális bonyodalmaira. Aztán megfejelte a kémfilmet egy fantasztikus akciójelenettel, hogy meglegyen a lezárás is. A Geronimo/SEAL Team Six szíve szerint csak az akcióból állna, de hát 38 perc valóságot bajos dolog másfél órára széthúzni, kénytelen tehát bevágni súlytalan jeleneteket a nyomozásból, felépíteni pár katonakaraktert, hogy legyen kit nézni a képernyőn, és úgy egyáltalán mindenféleségeket beledobálni a filmbe, csak hogy kijöjjön az idő.

Sajnos John Stockwell nem bír Bigelow akciórendezési képességeivel, így hát, amikor végre repülhetnek a madarak („Tonight we ride!”), a rajtaütés maga is unalmasra sikerül. Ami olyan pofont ad az egésznek, ami miatt értelmét veszti a film.

Majdnem.

A Geronimo hadművelet

Mert a „mihez kezdesz velük” kérdése nem csak arra vonatkozik, hogy a valódi történet mely részeit meséled el és miként, hanem arra is, hogy mi a mondanivalód velük. És ebben a Geronimónak jókora előnye van nagytestvérével szemben: a Zero Dark Thirty ambivalens és inkább kérdéseket vet fel, semmint állít, a Geronimo viszont nyíltan és szégyenérzet nélkül ünnepel.

A Geronimo a helyes döntések és a bátor tett egyértelmű dicsőítése. Morálisan olyan egyszerű, mint egy fantasy: adott egy szörnyeteg, megtaláljuk és legyőzzük. Mert képesek vagyunk rá. Mert az igazság minden bűnöst elér, és bár ebben a kérdésben csak a másvilág a tuti, azért nem árt besegíteni az igazságnak egypár golyóval.

„Justice has been done” – mondta Obama elnök: „Igazság tétetett.” A Geronimo nem kételkedik, hanem ünnepel. Következésképpen azoknak szól, akik a Nyugat nagy tetteként élték meg a Szörny levágását, az Occidens büszke lakóinak. „Ma jó amerikainak lenni” – zárul a film, és mindenki, aki egyetért, automatikus célközönség.

Én is az vagyok. Minden hibája ellenére beleolvadtam a filmbe és a büszkeség érzésével néztem végig. Sokan vannak viszont, akik egészen másképp gondolkodnak, és az ő számukra a Geronimo értelmetlen marad. De kilépve a végefőcímből, nekem is be kell vallanom: én is jobban érezném magam nyugati bőrömben, ha a Zero Dark Thirty és a Geronimo után egy bátor rendező készítene legalább egy kamaradrámát azoknak az embereknek az utolsó napjairól, akik az igazságosztó amerikai fegyverek túlsó végén álltak, akkor, 2011. május 2-án. Egyszerűen azért, mert nem Szörnyek, hanem emberek.

A lemez

Ha van a világon sztori, ami korlátlan mennyiségű extrát elbírna, hát ez az. A valóságot feldolgozó dokumentumfilmektől a valódi interjúkon át a megfilmesítés nehézségeiig, a morális kérdésekig annyi a téma, ami csaknem a végtelenséget súrolja. Ehhez képest az extrák mennyisége: nulla, ára pedig eredetileg 3.190 Ft – valaki itt nagyon el volt tévedve.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés