Kritika

Erre nem számítottunk, de – Megjött Apuci 2

Mark Wahlberg és Will Ferrell a Megjött Apuci 2 (Daddy's Home 2) című filmben

Mel Gibson és John Lithgow beszáll Mark Wahlberg és Will Ferrell apacsatájába – a Megjött Apuci 2 pont olyan, mint az első rész, csak több szereplővel.

Hogy ez jót jelent-e vagy rosszat, az meglehetősen ingerküszöb- és humorérzékfüggő, az azonban biztos, hogy az első részért – és már korábbi apás komédiákért, mint például az Apa ég! – felelős Sean Anders úgy érezte, nem kell sokat változtatnia az egyszer már bevált recepten, talán csak kissé jobban megfűszerezni azt. Ezért ott folytatta a Whitaker és a Mayron család történetét, ahol két évvel ezelőtt abbahagyta, rögtön a nyakukba szabadítva Brad (Will Ferrell) és Dusty (Mark Wahlberg) faterját.

Jönnek tehát a nagyapucik, Kurt (Mel Gibson) és Don (John Lithgow), hogy – akarva vagy akaratlanul, de – fenekestül felforgassák az első rész óta sokat formálódott társapák kapcsolatát. Bizony, Dusty ugyanis azóta önkénteskedik az iskolában, sütit süt a gyerekek délutáni programjára és lépten-nyomon ökölpacsizik Braddel, aki viszont mit sem változott: pontosan ugyanaz az elérzékenyülős, tutyimutyi hústorony, aki két éve is volt. Ezért is értik meg olyan jól egymást az időközben átalakult Dusty-val, akinek viszont valahogy ki kell védenie apja szarkasztikus megjegyzéseit, melyek egykori keménységét és mostani pálfordulását veszik célba.

Ez azonban még kevés ahhoz, hogy más jelzőkkel illessük a Megjött Apuci 2-t, mint annak idején az elődjét lehetett:

nem kiemelkedő, de roppant kedves alkotás; elmegy ugyan a vulgaritás és kissé túl erős poénok határáig, de soha nem lépi át azt; nem a létező legviccesebb film, de végre egy olyan családi vígjáték, amit bárkinek bátran ajánlhatunk. És ez az, ami manapság az egyik legfontosabb!

Alessandra Ambrosio, Mark Wahlberg, Will Ferrell, Linda Cardellini és Mel Gibson a Megjött Apuci 2 (Daddy's Home 2) című filmben

A Megjött Apuci 2 bebizonyítja, hogy nem feltétlen kellenek pisikakában úszó poénok vagy obszcén jelenetek, azok nélkül is épp eleget – sőt, még többet – tudunk nevetni. Na meg azt is, hogy nem kell egy karácsonyi filmnek nyáltengerrel nyakonöntött idilli családot bemutatnia ahhoz, hogy tényleg az ünnephez méltó legyen, hanem

lehet azt viccesen, ilyen lelki sérülésekkel küzdő szerencsétlenekkel is, mint amilyenek mi, hétköznapi emberek vagyunk.

Jó, azért persze vannak jelenetek, melyek nemcsak a túltolt poénok, hanem már a gagyiság határait is feszegetik (lásd lentebb), mint ahogy olyanok is, amik egy kicsivel több cukormázat tartalmaznak a kelleténél. Ez utóbbira ékes példa a kritikus pillanatban közös dalra fakadó szereplőgárda, melyet eleinte elkerekedett szemmel, hitetlenkedve bámulunk csupán, majd mikor a mellékszerepében brillírozó, eredetileg pankrátor John Cena is belekezd egy szólóba, rájövünk, hogy ez is csupán vicc akart lenni.

A készítők egy filmvégi cameo erejéig bedobták még Chesley „Sully” Sullenbergert is (akit Tom Hanks formált meg nemrég a filmvásznon), fellebbentve ezzel egyszerre a „vannak itt még sztárok” és a „jöhet még egy folytatás?” fátylát. Hogy jön-e, azt egyelőre nem tudjuk, az azonban biztos, hogy sokkal szívesebben látunk ilyen karácsonyi vígjátékokat, mint a tavaly nagy sokkot okozó Hivatali karácsony féle förmedvényeket.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..