Kritika

Megszórva porcukorral – Családi affér

Családi affér Nicole Kidman Zac Effron Joey King

A Családi affér (A Family Affair) jó kis családi mozidélutánt kínál a Netflixszel – vicces, kifejezetten szórakoztató, minden korosztálynak működik, de közel sem olyan jó film, mint a néhány héttel ezelőtt látott A rólad alkotott kép

Létezik egy furcsa jelenség, ami a szaknyelvben a twin films, azaz az ikerfilmek elnevezést kapta: ez az a csillagegyüttállás, amikor két stúdió párhuzamosan készíti el gyakorlatilag ugyanazt a filmet. Sokan ipari kémkedésre, mások a korszellemre fogják a jelenséget – azt biztos, hogy az ikerfilmek végigkövették a filmtörténetet: már 1913-ban két Ivanhoe film készült, 1921-ben meg két Három muskétás. A 2012-es dokumentumfilm, a The War of the Volcanoes az 1950-ben készült Volcano és Stromboli című ikerfilmek összecsapását dolgozza fel. Óhatatlan, hogy az ugyanakkor kijövő, hasonló tematikájú filmeket a kritikusok és a nézők is összevetik: így győzedelmeskedhetett Fellini Satyriconja a Satyricon felett, a Jézus Krisztus Szupersztár a Godspell fölött, a Robin Hood, a tolvajok fejdeleme a Robin Hood fölött, a Dante pokla a Tűzhányó fölött vagy az Armageddon a Deep Impact fölött. A sor sokáig lenne folytatható – egészen addig, amíg meg nem érkezünk

a Családi affér és az Amazon Prime május premierje, A rólad alkotott kép (The Idea of You) kettőséig.

Az alaphelyzet mindkét filmben azonos: a gyermekét (Joey King az elsőben és Ella Rubin a másodikban) egyedül nevelő anya (Nicole Kidman és Anne Hathaway) belehabarodik a lánya által megismert, nála másfél évtizeddel fiatalabb szupersztárba (Zac Efron és Nicholas Galitzine). Az alapvető különbség a két film között, hogy A rólad alkotott kép hús-vér karakterrel és valós élethelyzetekkel dolgozik, míg a Családi affér egy Disney kompatibilis limonádé, ahol a konfliktusok és a karakterek sem igazán hihetőek.

Családi affér Nicole Kidman Zac Effron

Az eddig csupán produkciós asszisztensként ténykedő Carrie Solomon története egyértelműen a humorra helyezi a hangsúlyt, és a remek komikának bizonyuló Joey Kingnek nem átall slapstick helyzeteket írni, melyben a színésznő remekül meg is állja a helyét. A humor az, amiben a Családi affér jeleskedni tud: Efron kellően önironikus, King kellően hebehurgya, az egysorosok ülnek – ennek köszönhetően tudjuk megbocsátani a film bűneit – amiből nincs kevés. A rendezői székben Richard LaGravenese ül, aki a Saját szavakkal és a P.S. I Love You-val ennél jobb eredményt is produkált, és aki most egyértelműen biztonsági játékra törekszik.

Mi lehetne ennek ékesebb bizonyítéka, minthogy a Családi affér eredetileg Motherf—er címen futott…

A filmet méltatók és kritizálók egyaránt kihangsúlyozzák – és egyet kell értsek velük –, hogy a Családi affér egyik komoly érdeme a Zac Efron és Nicole Kidman közötti kémia. A két sztár között 21 év van, mégis úgy működnek a vásznon, mintha mindig is egy pár lettek volna. Jók együtt – de hogy mennyire, azt a film nem fejti ki. A kémia működik, de sem kapcsolatot, sem az általa létrejövő személyiségfejlődést nem mélyítik el az alkotók, így ezen a téren is maradt bennem hiányérzet. 

Efron kifejezetten erősen is játszik – Kidman azonban csak a szükséges minimumot hozza, amihez az is hozzájárul, hogy az agyonplasztikázott arca szinte már alig képes arckifejezések megjelenítésére. Bár van véleményem róla, nem szívesen folyok bele a Kidman megjelenését megítélő vitába, ami állandó témát szolgáltat a bulvársajtónak is. Mindenkinek joga van úgy alakítani a saját testét, ahogy neki tetszik, azt azonban fontos leszögezni, hogy

egy színésznő arca nem csupán a szépség vagy bizonyos karakterisztikák megjelenítésének felülete,

de az érzelemkifejezés egyik legfontosabb platformja is – ami az utóbbi években súlyosan sérült a színésznő fiatalság utáni hajszájában. Van azért abban valami vicces, hogy pont Efronnal sorsolták össze az alkotók, akinek az arca szintén a bulvársajtó állandó témája – hulljon hát le a lepel most erről is: a megújult szupermacsó arcél mögött ezúttal egy igen szerencsétlen baleset áll. 

Amennyire mesterkélt Kidman megjelenése, annyira természetes Joey King és a nagyanyai szerepben feltűnő Kathy Bates. Mindkettőjüket öröm nézni – Bates-nek egyszerűen nincs rossz pillanata, sajnálom, hogy ritkán látni őt a Tortúrához hasonló nagy szerepben. Most is csak egy aprócska mellékszerep jut neki, de akkor bearanyozza a vásznat.

A film legfontosabb konfliktusát az adja, hogy a King által játszott Zara bár félti is anyját a csalódástól, nehezen fogadja el, hogy az öntelt Cole Cohen (Efron) elhunyt apja helyére léphet anyja szívében. Bár a film foglalkozik a főhősnő, Brooke (Kidman) gyászával, sem ennek, sem King ellenállásának nincs igazi súlya, csupán a cselekményt bonyolító szálként vannak jelen. Ez az, amiben leginkább alulmarad a Családi affér A rólad alkotott képpel szemben: ez utóbbiban a konfliktus valós, és következményei vannak, itt csak vihar a biliben. Aki nevetős, de felejthető verzióban látná ezt a történetet, annak a Családi affér jó választás – aki azonban ennél többre vágyik, cserélje a Netflix előfizetését Amazon Prime-ra.

A Családi affér a Netflixen látható.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com