Kritika

Szirup és terror – Menedék

Niki Caro filmje, a Menedék érzékletesen és bizony némileg hatásvadász módon mutatja be a második világháború varsói szörnyűségeit – korrekten, Daniel Brühl remek alakításával.

Nem véletlenül nem nézek második világháborús filmeket – tökéletesen kiborítanak ugyanis. Egyszerűen képtelen vagyok ép ésszel felfogni az emberi gyarlóság ilyen mélységét, az esztelen gyilkolást és a teljesen hamis ideológiát, amit emberek ezrei követtek vakon. Valahogy mégis úgy alakult, hogy én ültem be a Menedékre – és bizony végigbőgtem két órát. Egyrészt szörnyű, ami Varsóban történt, másrészt Niki Caro rendező esélyt sem hagy a nézőnek: amire csak lehet, rájátszik. Rájátszik a tragédiákra, rá a csodákra, rá a szerelemre és rá a meghasonlásra ugyanúgy.

Antonina (Jessica Chastain) Zabinski (Johan Heldenbergh), az állatkertes felesége. Imádja az állatokat, és ért is hozzájuk. Amikor a németek megszállják a várost, azért, hogy megmentse zsidó barátnőjét és a kertet, felajánlja segítségét a nagyravágyó fajnemesítési álmokat dédelgető német zoológusnak, Lutz Hecknek (Daniel Brühl). Miközben nappal a férfival tulkokat szaporítanak, éjjel a férje által kimenekített zsidóknak zongorázik.

Már önmagában a történet, amit természetesen az élet írt, döbbenetes – Zabinskiék több mint háromszáz embert mentettek ki a biztos halál karmából –, az Angela Workman forgatókönyvéből dolgozó Caro pedig valóban izgalmasan tálalja azt. Ügyesen adagolja a feszültséget – de bizony néha átlendül a ló túloldalára, és elkezdi manipulálni a nézőt.

A kevesebb néha több elve itt is működött volna,

egy picivel visszafogottabb alkotás nemcsak érdekes, de elegáns filmmé is tette volna a Menedéket. Különösen igaz ez a szerelmi szálat illetően – a szerelem a halál árnyékában is megterem kissé egyszerű üzenet, ráadásul a házaspár viszonyát nem is árnyalják kellően az alkotók.

Sokkal izgalmasabb Antonina és Lutz viszonya – itt egyrészt felvetődik, a mi mindent hajlandó az ember megtenni a nagyobb jóért kérdésköre, másrészt Lutz karakterének összetettségét is ez a szál teremti meg. Ráadásul Daniel Brühl is mindent elkövet, hogy ellentmondásossá tegye a figurát. Chastain és Heldenbergh is jól teljesítenek, de Brühl az, aki megint bebizonyítja, hogy generációjának egyik legnagyobbja. Legutóbb az Én és Kaminskiben parádézott, most itt egy tökéletesen más, mesterien rétegzett karaktert hoz lenyűgöző erővel. Már csak az ő alakítása miatt is érdemes megnézni a filmet.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Jelenleg a Filmtekercs Vizuális Kultúráért Egyesület alelnökeként a Filmtekercs offline rendezvényeiért és partnerkapcsolataiért felel. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya