Kritika

Családom darabokban – Menekülj!

Hol lehet elrontani egy olyan skandináv hangulatú horrort, amely a vallási bigottsággal is foglalkozik? A norvég Menekülj! megadja a választ.

A skandináv krimik elmúlt évekbeli felfutása érezhetően nyomot hagyott a Menekülj!-ön. Jól látható, hogy irodalmi és filmes, sorozatos téren is komoly népszerűsödése van az ilyen típusú krimiknek, így nem csoda, hogy egy más műfajú film is átvesz bizonyos elemeket belőle. A helyszínválasztás mellett (Norvégia) ez ott is megmutatkozik, hogy egy identitását kereső főhőst szerepeltet benne, aki egyfajta nyomozást végez a családja körében, mivel szeretné tisztázni titokzatos múltját. Nyomozását pedig borús és nyomasztó hangulatban végzi, gyakorlatilag alig süt ki a nap film során, ez szintén a skandináv krimiktől örökölt jegy.

Egyébiránt Norvégiában láthatóan szaporodnak a műfaji filmek, ebbe a trendbe beilleszthető a Menekülj! is. Csak a tavalyi évben két, Netflix által készített alkotásuk jött ki, egy szörnyfilm, a Troll és a Narvik (Kampen om Narvik), ami egy háborús dráma. Az azt megelőző évben egy szatirikus felhangú akcióthriller, Az utazás (I onde dager) is szélesítette a norvégok műfaji repertoárját. De készült szuperhősfilmeket újraértelmező, több zsánert keverő (pszichothriller, romantikus film) alkotás, a Thelma (2017), fekete komédiával átszőtt krimi, Az eltűnés sorrendjében (Kraftidioten, 2014) vagy Jo Nesbo-adaptáció is, a Fejvadászok (Hodejegerne, 2011).

Jól érzékelhető tehát, hogy a Norvégiában sokféle műfajfilmet készítenek, így nem meglepő, hogy Alex Herron kliprendező és fotós egy skandináv krimiktől kölcsönzött atmoszférájú fimmel szeretett volna kirukkolni.

A Menekülj! története szerint Hunter White-ot (Alicia von Rittberg) valaki egy massachusettsi temetőben hagyja még csecsemőkorában. A sátánista szimbólumokkal teli takaróba csomagolt kislányt egy rendőr, későbbi nevelőapja, Raylan White (Clarence Smith) találja meg, aki örökbe fogadja. 20 évvel később, napjainkban Hunter az egyetemre készül, azonban nem oda veszi az irányt, hanem Norvégiába megy, hogy felkutassa családi gyökereit.

Ha a Menekülj! pozitívumait nézzük, akkor a vágást és a zenehasználatot lehet kiemelni, amelyekkel legalább borongós hangulatot sikerül adni a filmnek. Ezeknél a pontoknál érezhető Alex Herron kliprendezői múltja. A gondok inkább ott kezdődnek, hogy a rendező megpróbált egy baljós hangulatú, feszültségre épülő horrort vegyíteni egy titokzatos, sötét családi drámával, de egyszerűen képtelen volt feszültségteljesen elmondani azt.

Azt nem állíthatjuk, hogy nem próbálkozik: Hunter vér szerinti családjának tagjai érezhetően titkolnak valamit, és furcsán viselkednek. A baj az, hogy nem sikerül kellően megismertetni a nézővel, mi az ő motivációjuk és egymáshoz való viszonyuk. Leginkább Stian (Herman Tømmeraas), Hunter nagyapjának, Torsteinnek (Stig R. Amdam) az unokaöccse kerül közel főhőshöz, aki viszont egy váratlan és a sztoriból nem következő fordulattal meg akarja erőszakolni a lányt, mivel a család férfitagjaihoz hasonlóan ő is semmibe nézi a nőket. Számos, dialógusokkal teli jelenet is inkább csak a figurák klisés megjelenítésére szolgál. Ezekből például nem értjük meg, hogy Stian, az ő anyja és apja miért tartanak ki ennyire Torstein mellett.

Komoly hiba a Menekülj! cselekményvezetése, mivel inkább időhúzásnak hatnak a jelenetek,

így pedig unalmassá válik a történetmesélés. Ritkán kapunk új információkat a karakterekről, olyan, mintha csak kerülgetné ugyanazt a témát, vagyis, hogy Hunter mikor talál valami kompromittálót a családról.

Ami viszont talán a legnagyobb hiba, hogy a film a legelején annyit sem tud elmondani, hogy Huntert mi motiválja arra, hogy életét kockáztatva, saját apjának hazudva elmenjen egy számára teljesen idegen országba. Ez végig így is marad: a fiatal lány nagy kockázatokat vállalva keresi anyja naplóját és kerül rázós helyzetekbe, mégis kitart. Talán ha a legelején megmutatták volna néhány jelenetben, amint az apjával, a testvéreivel dacolva dönt a gyökerek felkutatása mellett, már pontosabb képet adtak volna róla. Ehelyett az alkotás adottnak veszi, hogy a semmiből felkutatja a rokonait.

Azért is gond ez, mivel a Menekülj! Hunter identitáskeresésére koncentrál, amiből viszont vajmi keveset kapunk. Nem látható az ív, miért indul el és hova lyukad ki: a lány karaktere az átélt borzalmak ellenére is ugyanolyan marad. A kliséhalmazok jelenléte egyébként az egész történetre jellemző: annak ellenére, hogy a legelején egy sátánista szekta felbukkanását ígéri a film, ebből semmi nem valósul meg.

Ehelyett felvet számos releváns témát, úgymint a családon belüli erőszak, a konzervatív nőszemlélet és a vallási bigottság, végeredményben azonban ezekkel kapcsolatban csak a kötelező köröket futja le.

Annyit tudunk meg ugyanis, hogy Hunter vérszerinti családja a közösségtől elzártan él, vallásosak és láthatólag nincsenek kapcsolatban sem az egyházzal, sem valamilyen fura szektával. Ők egyszerűen csak elnyomásban tartanák azokat a nőket, akik ellenkeznek az ő értékrendjükkel. Nem tudjuk meg, miért alakultak ki ezek a viszonyok a családban, de igazából új szempontokat sem látunk ezekről a súlyos témákról. Talán azért sem, mert hirtelen, nagyjából az alkotás utolsó fél órájában, szinte a semmiből rántja elő a rendező ezeket.

Néhol olyan, mintha utólag tettek volna be csavarokat a filmbe, hogy valami összeálljon a végén. Ilyen volt például az apa feltűnése a cselekmény egy adott pontján, amelyet viszont elég gyorsan le is zárnak. Lehet, nem lett volna ennyire felszínes a Menekülj!, ha a rendező csak egy projektjére koncentrál, ugyanis 2022-ben Alex Herron a Dark Windows című alkotását is bemutatta.

A Menekülj! mindezek mellett horrorfilmként is alulteljesít, kezdve azzal, hogy a direktor véletlenszerűen használja a hatáskeltő eszközöket. Számos, ijesztőnek szánt jumpscare nem viszi előre a cselekményt: nem érthető például, miért tűnik fel az árnyalak. Ahogy az sem egyértelmű, Hunter álmai ezek, vagy valóban megjelennek a valóságban. Ráadásul a rendező koncepció nélkül használja őket, inkább csak lógnak a levegőben. A film elején többször feltűnnek, aztán a közepén mintha elfelejtkezne róluk, a végén pedig újra visszahozza őket.

Annyi pozitívumot érdemes megjegyezni, hogy a film ismeretében az eredeti címnek (Leave) kettős jelentése van. Kiderül ugyanis, hogy vér szerinti anyja ezt a nevet, vagyis ennek a kiejtésére hasonlító Liv-et szerette volna adni Hunternek. Ez a megoldás némi szépségtapaszt azért ad az alkotásnak. Némileg jobban kidolgozott sztorival, bátrabb horrorelemekkel lehetett volna a Menekülj!-ből egy tisztes, középszerű horror, ezek hiányában viszont egy színtelen-szagtalan produktum lett, amit gyorsan el is fogunk felejteni.

Gaál Csaba

Gaál Csaba a Filmtekercs gyakornoki programjában vesz részt. Ha te is jelentkeznél, kattints ide!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com