Kritika

Empátiatréning Michael Keatonnel – Mennyit ér egy élet?

Vajon mekkora összeggel lehet kárpótolni egy családtag halálát? Valószínűleg a világ összes pénze sem adhat vissza egy elhunytat, Michael Keaton viszont új filmjében, a Mennyit ér egy élet?-ben (Worth) szeptember 11. károsultjainak igyekszik anyagi kárpótlást nyújtani.

A szeptember 11-ei terrortámadásokban összedőlő épületek nem pusztán több ezer civilt temettek maguk alá, hanem apukákat, anyukákat, gyermekeket, testvéreket, férjeket és feleségeket. A statisztikai adatok hús-vér embereket rejtenek. Sara Colangaleo rendezőnő Netflixen debütáló alkotása viszont nem a lángoló ikertornyok közé kalauzolja nézőjét, hanem a gyászolók és az igazságot távolról sem képviselő jogászok küzdelmébe. A dörzsölt ügyvéd, Ken Feinberg (Michael Keaton) a tragédiát követően arra törekszik, hogy amerikai dollárban kárpótolja a támadásokban veszteséget szenvedett családtagokat. Feinberg azonban ingatag talajra téved, hiszen minden egyes esetben meg kell határoznia az áldozat „értékét”, figyelembe véve annak a gazdaságban és a társadalomban betöltött helyzetét.  A kezdetben meglehetősen érzéketlen jogász azonban kihívóra akad Charles Wolf személyében (Stanley Tucci), aki feleségét veszítette az ikertornyok összeomlásakor, és egy igazságosabb emberségesebb kárpótlási alap létrehozásán munkálkodik.

A megtörtént esetet feldolgozó film elsősorban főhősének belső vívódásaira építkezik.

Szeptember 11. borzalmait sokan és sokféleképpen feldolgozták, de csak kevés alkotó mert valóban az empátia oldaláról közelíteni a téma felé. A Keaton által megformált Feinberg kezdetben azt a Sztálinnak tulajdonított mondatot képviseli, miszerint „egy ember halála tragédia, egymillióé statisztika.” Mivel Feinberget és közvetlen környezetét nem érte veszteség a támadásokban, és a családokkal sem ő, hanem a segélyalapot képviselő beosztottak találkoznak, így számára puszta gazdasági mutatók számítanak. A film erre sűrűn emlékezteti nézőjét. Feinberg például bele sem gondol, hogy az ügyfele nem egy ártatlan sportbaleset miatt járkál mankóval, hanem mert az egyik toronyból mentették őt ki.

A film hangsúlyozza azt is, hogy az alap létrehozását elsősorban a légitársaságok, nagyvállalatok és gazdasági érdekcsoportok csődtől való félelme motiválta. Feinberg csapatának a jogos kárigénylők legalább 80 százalékát kell meggyőznie arról, hogy bírósági per helyett a kárpótlást válasszák, elkerülve ezzel a krachot. Michael Keaton és Stanley Tucci a Spotlight: Egy nyomozás részletei után ismét sikerrel állnak helyt tényfeltáró, jogi drámában. Keaton a jószándékú, de együttérzés nélküli hivatalnokként próbál hősködni mindaddig, míg bele nem kell néznie ügyfelei szemébe. Tucci pedig kimért, alázatos, de mégis karizmatikus és rendíthetetlen élharcosa 9/11 károsultjainak. Kettejük egymást kiegészítő küzdelme adja meg Feinberg jellemfejlődését és válik egyre szimpatikusabbá a néző szemében.

A Mennyit ér egy élet? jóformán semmit nem mutat a terrortámadásokból,

jórészt beltéri párbeszédeket láthatunk, melyek fényképezését mégis körbejárja valamiféle diszharmónia. Az operatőr a szereplőket gyakran a képernyő sarkába komponálja, a színek pedig fakók és szürkék. A cselekmény fokozatosan bontakozik ki, így a játékidő elején még a lassú tempó dominál. A Spotlight feszessége helyett itt sokkal nagyobb a hangsúly a lelki folyamatokon.

Ugyanakkor az alkotók nem vonakodnak attól, hogy kényes kérdéseket tegyenek fel. Kit illet például a kártérítés abban az esetben, ha egy homoszexuális férfi párja veszíti életét? A párt, akik a jog szerint nem álltak közeli kapcsolatban, vagy a családot, akik számára fiuk meleg partnere még csak nem is létezik? A film annak bemutatásától sem riad vissza, hogy bizony az áldozatok és önfeláldozó hősök között is akadtak emberi gyarlóságokban hempergőző személyek, akik felelőtlen magatartásuk miatt még holtukban is fájó sebeket hagytak szeretteikre.

Éppen az ilyen bátor vállalások miatt fájó igazán, hogy a film nem teszi fel a legnagyobb morális kérdést.

Vajon mikor részesülnek kárpótlásban azok az ártatlan civilek, akik Irakban és Afganisztánban veszítették életüket az USA meglehetősen kétértelmű szerepvállalása miatt? Egy olyan történelmi szituációban, ahol rövid időn belül csapás követett ellencsapást, legalább egy rövid párbeszédet megért volna azoknak a sorsa is, akik a „terror elleni háborúban”, igazságtalanul  veszítették életüket. 9/11 áldozatait ugyanúgy nem adja vissza civil áldozatok lebombázása és halála, mint a filmben felkínált kárpótlási összeg. Ebben ráadásul 9/11-el ellentétben demokraták és republikánusok közösen osztoznak a felelősségen, így nem lehet mindezt csupán a Bush-kormányzatra kenni.

Arra sem kapunk valódi választ, hogyan nézne ki egy valóban igazságos kárpótlási rendszer. Tucci lázadó küzdelme ugyan szimpatikus és megnyerő, de valódi megoldásokat ő sem kínál, csupán felvetéseket. Mindennek ellenére a Mennyit ér egy élet? igazi hiánypótló alkotás, mely elsősorban a jogi drámák és az amerikai történelem kedvelőinek ajánlható. A film legfőbb üzenete, hogy a jóérzésű, egészséges emberek empátiája igenis fejleszthető, amennyiben ki tudnak szakadni saját kényelmi kereteik közül. A Mennyit ér egy élet? megtekintése pedig egy jólépés ehhez.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés