Kritika

Merő ellentmondás – Walesa – A remény embere

walesa2Milyen kevés a különbség a nemzeti hős és a bunkó vezér között?! Wałęsa ugyan kétségkívül az előbbi kategória, de Andrzej Wajda megkóstolja az utóbbit is. A Nobel-békedíjas munkásember története épp ettől kerek mozi. Boldog születésnapot, Elnök Úr!

A lengyel rendezőzseni tavaly nyáron leforgatta az igazi vasember, vagyis a szabad Lengyelország első demokratikusan megválasztott államfőjének történetét. Andrzej Wajda 1981-es Vasember című filmje mára már kultikus alkotás, aminek persze jót tett az is, hogy – noha Cannes-ban elnyerte az Arany Pálmát – a vasfüggönytől keletre nyílt és kompromisszumoktól mentes rendszerkritikája miatt nem volt szabad vetíteni. A „Solidarność”, vagyis a lengyel munkástársadalom szakszervezeteinek felébredése és politikai tényezővé alakulása igaz történet, amely köré fiktív keretet tett a 33 évvel ezelőtti mozi; Lech Wałęsa (Robert Wieckiewicz) azonban, aki az 1970-es évek végén valóban a Solidarność élére állt, majd a szocializmus pajzsán ütött rés miatt Nobel-békedíjat kapott, külön filmet érdemel a rendezőttől 70. születésnapjára. A szülinapi buli helyszíne pedig a Velencei Filmfesztivál volt.

Megdöbbentő már az első jelenet, amelyben Oriana Fallaci (Maria Rosaria Omaggio) a híres olasz riporternő érkezik a hatgyerekes Wałęsa család szűk lakótelepi lakásába, hogy ott interjút készítsen a családfővel a világ vezetőiről szóló könyvébe. Van lakásuk, ami akkoriban nem volt egyértelmű; kiutalt nekik egyet az állam, akikkel szemben politizált… Ellentétek feszülnek már a kezdő képsorokban tehát, s ezt csak tetézi az interjúalany gyakran kötözködő, pökhendi és bunkó stílusa, aki ráadásul büszke arra, hogy még életében egy könyvet nem olvasott… Ez tovább árnyalja bennünk a képet. Merő ellentmondás – mondja a film elején véleményét a főszereplőről az újságíró tolmácsa, és ez valamiféle programot ad nekünk is. Nem marad el persze az érem másik oldala, az „igazi Wałęsa” ábrázolása sem, az állhatatos, a munkásokért és a népért kiálló hős és vezető alkat, akit utólag, innen, a XXI. századból mi is ismerünk. A film karaktere azonban nem felejti el végig igazolni: mindenkinek ugyanaz a jó tulajdonsága, ami a rossz is. A főszereplőben meglévő nyers erő az, ami egyszerre tudja a napnál is világosabban kifejezni a munkások érdekeit a vezetőség vagy esetleg a kormány előtt, de ugyanez az erő viszi őrületbe néha feleségét, vagy esik neki a már említett első jelenetben az olasz újságírónak.

Robert Wieckiewicz a Walesa című filmbenIzgalmas kiegészítő pontja a filmnek kettőjük beszélgetése. A film 1970-1990 között játszódik, ebbe szövi bele a rendező az interjút, ami a valóság szerint 1975 környékén volt, tehát még jóval az események csúcspontja előtt. A megelevenedő történelmi tények lehetőséget adnak a kommentárra: a lengyel-szovjet viszonyról, Wałęsa motivációiról és hasonlókról leginkább itt van lehetősé g megnyilvánulni.

A merő ellentmondás főszereplőt jól egészíti ki a mindig a háttérben meghúzódó, de nagy lelkierővel rendelkezők Danuta, a feleség (Agnieszka Grochowska), akinek az ábrázolása pont kellő mennyiségben került a vászonra. Mindig ott van (legalábbis nagyon sok jelenetben), de mindig ő a kontrás; aki törékeny termetével, de határozott akaratával és lelki erejével férje cselekedeteinek elszenvedője. Egy idő után már meg sem lepődik, amikor Leszek, ahogy ő hívja, már sokadszor rakja le az asztalra óráját és jegygyűrűjét, és csak annyit mond: ha meghalnék, add el ezeket!

A legtöbb jelenetben ott a halál, vagy legalább a hatalomtól való félelem. Mindenki fél, kivéve Wałęsát, aki a legtermészetesebb módon mond nemet a hatalomnak, néha már azt sem értjük, valóban ennyire nem érez-e felelősséget családja iránt. Pedig de. Valószínűleg éppen ezért teszi.

Fájó szívvel teszek le a gondolatról, hogy elképzeljem, milyen lenne, ha Szabó István tavaly filmet forgatott volna a merő ellentmondás Orbán Viktor ötvenedik vagy tavalyelőtt az első államfő Göncz Árpád kilencvenedik születésnapjára. Ami nálunk elképzelhetetlen, Lengyelországban valósággá vált.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya