Itthon a svájci vígjáték ritka, mint a fehér holló, de ha nem riaszt meg a szó szerint pőre német humor, akkor a Meztelen befutóval nem kockáztatsz nagyot.
Különös hóbort kezd terjedni Svájc békés és lankás focipályáin, elvetemült pucérkodók sorra zavarják meg a meccsek idilljét és akasztják meg a játékmenetet csupasz farpofákkal, lengedező himblimbikkel és ugrándozó keblekkel. De mi lehet az egyre népszerűbb „új sport” mögött? Nem elvadult nudisták vagy ádáz tüntetők, hanem egy irodalomtanár áll az egész hátterében.
Talán felesleges részletezni, hogy miért nem jó ötlet az iskola összes spórolt pénzét feltenni egy sportfogadásra, de Balz Näf (Beat Schlatter) olyan „szerencsés” ember, hogy még egy megbundázott meccset is képes bebukni. Mit tesz ilyenkor egy kétségbeesett kispolgár? Újító, ámbátor illegális üzlettel tör be a sportfogadások piaci résébe! Másodállásban bukiként tevékenykedő fodrászával, Kushtrimmel (Bendrit Bajra) elindítja az első fogadóirodát, ahol pucér befutókra lehet fogadni. Ahogy eleinte Kushtrim meg is jegyzi,
elég retardált ötlet, de ha nem működne, nem lenne film.
Már csak egy a gond. Megfelelő mennyiségű gátlástalan és gyors rohangászót kell találniuk a bizniszhez.
Peter Luisi, A homokember rendezője nem először rendez meghökkentő alapötletű vígjátékot, és most is kitett magáért szokatlanság terén. Nem sok főhősről mondhatjuk el, hogy a gyepen meztelenül randalírozó embereket tréningezett. A homokemberben már együtt dolgozott a rendezővel Beat Schlatter, de a lányát alakító Luna Wedler egy egészen más műfajú filmből lehet ismerős, ő alakította a Kékről álmodom főszerepét, és ott azért több tere volt megmutatni a tehetségét. A Meztelen befutó egyszerű vígjátéki sablonkarakterekkel dolgozik, mókás mellékszereplőkkel, akiknek lehet szurkolni, miközben elsajátítjuk a meztelen befutás meglepően összetett műveletét.
Belegondoltál már, hogy mennyi munka pillanatok alatt levetkőzni és stratégiai pontossággal meglógni a téged üldöző pályaőrök elől?
Igazi hadviselést folytatnak az egyre szigorodó biztonsági erők ellen és ravaszabbnál ravaszabb trükkökkel cselezik ki őket. Az áramvonalas és sima lábszár egészen új értelmet nyer.
Igazán kár, hogy az ötlet magja szórakoztatóbbnak ígérkezik, mint sokszor a kivitelezés körítése, de tagadhatatlan, hogy újfajta élményt nyújt a sportfilmek terén. Szerencsére ahogy haladunk a filmben, egyre elenyészőbbek lesznek az olyan alacsonyan szálló humorlabdák, mint az „örömében idétlenül táncoló tanár, akit ezen rajtakap a lánya”, vagy a „folyton összekeverik az ikrek rendőrpáros nevét” szintű, helyzetkomikumnak alig nevezhető erőtlen utánzatok.
Persze nem szakad el nagyon az európai és inkább német vonalú vígjátékok sajátosságaitól, itt is akad egy alternatív pénzszerzésen mesterkedő tanár, akivel kitol egy diákja (Fák jú, Tanár úr!), meztelen médiabotrány is megesik (Fülenincs nyúl), de összességében rengeteg a villantás és az élethelyzetekből adódó humor.
A kötelező közönségfilmekbe kellő elemeket sem engedte el, van itt minden: románc, szülő-tini konfliktus, montázs, városnézés randi közben, nagy álmát megvalósítani akaró kisember, mindent eldöntő végső meccs, és pár klisé is belefért a buta rendőrök, veréssel fenyegető izompacsirták jegyében. De nem akarom bántani a filmet, mert hamar belelendül, mint Balz Näf a pucér befutók edzésébe, és kellemes egyszernézős szórakozást nyújt. Valljuk be, meztelenséggel mindent el lehet adni, és tegyük a kezünket a szívünkre, mennyivel unalmasabb lenne, ha ruhát viselő emberek törnének be a pályára.
