Kritika

Mit csinált Scott Lang a Végtelen háború alatt? – A Hangya és a Darázs

A Hangya és a Darázs (Ant-Man and the Wasp) a helyére illeszti a Marvel-puzzle Scott Lang történetével foglalkozó, eddig hiányzó darabkáját, amely film egy szórakoztató, családi mozizást ígér. Nem mellesleg pedig arra is választ kapunk, hogyan hatott a Hangyáékra Thanos csettintése.

A Bosszúállók: Végtelen háború megrázó és súlyos végkifejlete után a Marvel úgy gondolta, következő filmjével hagyja kicsit fellélegezni a közönséget, így elkészítették A Hangya és a Darázst. A film egyrészt Scott Lang (Paul Rudd), eredettörténetét bemutató A Hangya, másrészt pedig az Amerika kapitány: Polgárháború folytatása. A sztori ez utóbbi következményeivel kezdődik: Scottot a Bosszúállók egymásnak feszülése okozta nemzetközi botrány miatt két év házi őrizetre ítélték. Tehát a Hangya – aki az egyik legátlagosabb hátterű szuperhős – tetteinek következményei is átlagosak. Nem úgy, mint a többi Bosszúállónak: míg Vasemberék megúszták az incidenst, addig Amerika kapitány és csapata bujkálni kényszerült.

Azonban nemcsak Scott Langnek kell szembenéznie az FBI-jal – akik Jimmy Woo (Randall Park (Az interjú)) vezetésével igazi inkompetens bandaként tűnnek fel –, hanem Hope-nak (Evangeline Lilly) és Hank Pymnek (Michael Douglas) is: csakúgy, mint „Kapiéknak”, nekik is bujkálniuk kell. Így tehát csúcsra járatják a különböző tárgyak nagyítását és zsugorítását, és már nem érik be holmi tankokkal, komplett épületek, sőt egy egész kisautó kollekció méreteit változtatgatják.

Ahogy a korábbi filmben, A Hangya és a Darázsban is kiemelt szerepet játszik a Pym-család: Hank Pymnek mint az eredeti Hangyának – Scott kvantumvilágbeli kalandja után – legfőbb célja a felesége, Janet (Michelle Pfeiffer) megmentése lesz. Hope karaktere, aki anyja után örökölte a Darázs szerepét, is nagyobb teret kap, így bebizonyíthatja, hogy éppen olyan rátermett a szuperhősségre, mint Scott – ha nem jobban. Mivel Hope ellopja a showt a Hangya elől majdnem az összes akciójelenetben, illetve a történet fő konfliktusa Janet köré épül, így mondhatjuk, hogy

A Hangya és a Darázs a két Darázs filmje.

Mint látható, a folytatásban még hangsúlyosabbá vált a család szentsége: az újraegyesülés motívuma duplán megjelenik a filmben. Hiszen (bár abszolút kiszámítható, de azért SPOILER) a Pym-család végül újra egésszé válik, ahogyan a Lang-család is. A Hangyában Scott alig láthatja a lányát, most azonban teljes hétvégéket tölthetnek együtt, s ha egyszer kiszabadul a házi őrizetből, még annál többet is. Emellett kapcsolata a volt feleségével (Judy Greer) és annak új párjával (Bobby Cannavale) rendeződött, sőt kifejezetten szorossá vált. A Hangya és a Darázsnak sikerül a család toposzát gördülékenyen integrálni a szuperhősfilm műfajába, nem úgy, mint a szintén idei Deadpool 2-nek, amely az irónia álcája mögé bújva próbálta leplezni a film erőltetett befejezését.

A könnyedség A Hangya és a Darázs egészére illő jelző: ahogyan az már az első részből kiderült, a Hangya méretváltó képességében rengeteg potenciál akad a frappáns képi megjelenítésre, Paul Rudd pedig egyszemélyben garancia a humorra. Ahogy az egy tipikus folytatáshoz illik, a készítők minden korábban bevált geget újrahasznosítottak, és persze rátettek még egy lapáttal a repülő hangyákat fenyegető sirályokkal, rémisztő Pez cukorkatartóval, illetve még jó pár méretes poénnal. A komikus mellékszereplők – azaz Scott korábbi bűn-, és jelenlegi üzlettársai (Michael Peña, T.I., David Dastmalchian) – saját jelenetei, vagy maga az interakció velük

a film legviccesebb momentumait adják.

Nincs szuperhősfilm főgonosz nélkül, azonban a legtöbb esetben ezek vagy nem jelentenek valódi veszélyt, vagy súlytalanok és motiválatlanok. A Hangya és a Darázsban mindkét típus megjelenik: előbbi tragikus múltú mutáns, vagyis Szellem (Hannah John-Kamen), utóbbi pedig egy kapzsi üzletember, Sonny Burch (Walton Goggins). Szellem bár elsőre fenyegetőnek tűnik – a molekuláris szerkezetét változtatja, amitől kiszámíthatatlanná válik – igazából nagyon szenved, és pusztán a gyógyulásáért harcol. Sonny Burch pedig csak egy egydimenziós karakter, akit egyedül a pénz érdekel: komikus elemnek kiváló.

A fentiek alapján ne reméljünk A Hangya és a Darázstól mélységeket, könnyfakasztó jeleneteket, hiszen a film nem ígér többet annál, mint ami: két óra könnyed szórakozást. Ugyanakkor ez a tény nem okozhat csalódást, hiszen ahogyan a legtöbb szuperhősfilmnek – egészen a Végtelen háborúig – ennek sincs valódi tétje. És ez baj?

Komoran és letörten akarunk kisétálni mostantól minden Marvel-moziról?

Én biztosan nem. A képregényfilmek számomra vidám, izgalmas kikapcsolódást jelentenek, melyek el tudják érni, hogy egy pillanatra elhiggyem: meg van rá az esély, hogy az autóm egyszer csak eltűnjön egy félrement zsugorító szerkezet miatt.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com