Kritika

Mi lapul a boogie alatt? – Szombat esti láz

John Badham rendező 1977-ben minden idők egyik legsikeresebb és legnézettebb filmjét készítette el a hetvenes évek amerikai diszkó-, és popkultúrájáról. A Szombat esti láz kéz a kézben a Bee Gees azonos című albumával pillanatok alatt fogalommá vált. A számok, a szerkók, a tánc és a diszkóláz mögött azonban rejtőzik más is, amitől igazán jó ez a film.

A film

Tényleg olyan ez a film, mint egy diszkógömb! Csillog össze-vissza, tükrözi az akkor divatos korszellemet, minden benne van, ami egy korszakalkotó kultfilmhez elengedhetetlen. Lehet így is nézni – imádni a képeket és a zenéket, imádni Travoltát! De lehet úgy is, mint egy szigorúan helyhez és időhöz kötött szociografikus kórképet, melyet sebészi pontossággal állítottak fel és bujtattak a boogie álcája mögé. A Szombat esti láz egyike azoknak a filmeknek, melyben minden egyes képkockának értelme van – az összes snitt és szál végül egy pszichológiai folyamatot árnyalva tart egy meghatározott irányba. Az hogy merre, az a legvégéig kérdéses.

Amint a jól ismert sétálós jelenet Tony elégedettségét és önbizalmát példázza, úgy a családi ebéden terítékre kerülő konfliktusok és párbeszédek is hozzátesznek valamit a karakter szociális és érzelmi hátteréhez. Tony Manero, a főhős egy Brooklynba vándorolt, alsó középosztálybeli olasz család középső gyermeke. Élete csakúgy, mint az őt körülvevő fiataloké kizárólag a szombat esti bulik körül forog, melyek középpontjában ő neonfényben tündökölve őrjítheti a nőket, mint egy külvárosi diszkóherceg. Ebben a világban a sikerélményhez elegendő egy pár dolláros órabér-emelés, az elvágyódás egyetlen tünete a falon lógó Al Pacino poszter, a szombat esték fénypontja pedig mikor Tony one man show-ja után felváltva viszik a csajokat a parkoló autóba pirospacsizni.

szombatestilaz

A  legfőbb fordulat a filmben Tony személyiségfejlődésében áll be, mikor a látszólag működő munkahelyi és magánéleti rutinjai párhuzamosan bomlásnak indulnak. A gépezetbe két új szereplő megjelenésével kerül a porszem – otthon a hazaérkező báty, a szent tehén, aki lerombolva a szülők mélykatolikus légvárát, úgy dönt, hogy felhagy a papi hivatással; a diszkóban pedig a Nő feltűnése, akivel addig ismeretlen perspektívák nyílnak a horizonton: egy bizonyos Manhattan nevű városrész.

Az utat, melyet Stephanie és Tony bejárnak, a látszat ellenére nem a táncversenyre való felkészülés, sem az önmagában kiábrándító táncverseny-jelenet festi fel, sokkal inkább a lány Brooklynból Manhattanbe való költözködése, illetve a padon való beszélgetésük, melyben Tony egy Giovanni da Verrazzano nevű olasz felfedezőről elnevezett híd lábánál lelkesen mesél a Brooklynon kívül eső New York-i hidakról; evvel először mutat magából valamit, amivel elhatárolódik a „klisé” énjétől, nem mellesleg pedig megnyeri magának Stephanie-t.

Mivel a film kerüli a túlromantizált, lekerekített megoldásokat, Stephanie felbukkanása nem a magányra jelent gyógyírt, inkább kitörési lehetőség a kisszerűségből – ő maga lesz Al Pacino a poszterről. Nem egy kimondottan szimpatikus nő: vonásai szigorúak, karaktere inkább merev és tudálékos, mint nőies. A másik nő, Anette jellemzően bájosabb és szerethetőbb volna. Mindez nem véletlen – a Szombat esti lázban nincsen fekete és fehér, ahogy jó nő-rossz nő sincsen, döntések vannak, azoknak következményeik, általuk egy-egy felvillanó életút-variáns. A két női főszereplő szembeállítása egyáltalán nem olyan éles, és szinte a legvégéig kérdéses, hogy merre dől a mérleg nyelve. Végül persze nem is a nők számítanak, hanem a választások, az út, amit egyikük és másikuk képvisel. Anette lecsúszik, Stephanie feltör, Tony feltör, mert követi Stephanie-t – itt a happy end.

szombatestilaz1

Tony barátai és az ott zajló minidrámák egytől-egyig mintha elrettentő példái volnának az életnek, melyet Tony végül nem választ. A diszkó-kultusz szükségszerűen konszolidációhoz, a konszolidáció ezen keretek között egy kispolgári létformához vezet. Ugyan van némi emberáldozat, de arról önnön kényelmük érdekében meg lehet feledkezni. Bobby C öngyilkosságával lezárul egy korszak, mindenki eldöntheti maga, hogy onnan jobbra vagy balra megy, de előre nincs tovább azon az úton.

A Szombat esti láz a választások filmje, melyek pont olyan esetlegesek, mint mikor az ember úgy dönt, hogy épp leszáll a metróról vagy hajnalig rajta marad, csak azért mert megteheti. Egyetlen apró döntéstől adott esetben minden megváltozhat.

A lemez

A film magyar, angol, lengyel és cseh nyelven tekinthető meg a DVD-n, az eredeti nyelvhez magyar, lengyel és cseh feliratok társíthatók. A lemez nem tartalmaz extrákat.

Avatar

Vághy Anna

Az ELTE film és magyar szakos hallgatója voltam, így az égvilágon semmi különös nincs abban, hogy imádok írni és filmeket nézni. Abban sincs, hogy hatalmas lelkesedéssel gyártok elméleteket (apró és egészen lehetetlen összefüggésekből is), abban inkább, hogy csak ritkán állják meg a helyüket, de kellő türelemmel és humorérzékkel talán szórakoztatóak, olvasója válogatja.

Filmek: Rendezőóriások, műfajiság és szerzőiség határai és leginkább e határok feszegetői izgatnak hosszan és töretlen szenvedéllyel – Kubrick, Tarantino, Coppola és leánya, Lynch, Lars von Trier, Cronenberg, Tarkovszkij, Terry Gilliam, Gondry, Nolan, Wes Anderson és Woody Allen (de az szerelem!).

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..