Kritika

Mi lesz még itt? – A fehér szalag

feherszalagVan úgy, hogy a kritikus nem lesz kritikus. Mert én, olcsó vidéki magyar filmértő filmszakértő mégis hogy jön ahhoz, hogy bármit is mondjon Michael Haneke művészetéről. A kritikus erőt gyűjt, és elmondja a véleményét. Persze csak reméli, hogy ennyire nem fekete-fehér itt minden.

De. Fekete-fehér. És az emberek gonoszak, és valahol menetközben elvesztették ártatlanságukat. Az emberben több gonoszság lakozik, mint hinnénk, s minden emberi viszony annyira labilis és hihetetlen. Itt tényleg mindenki hülye, csak én vagyok egyedül normális? Egyáltalán mióta ilyen Európa, és milyen világ ez.

1913-ban járunk, az utolsó békeév. Dehogy béke, pattanásig feszülő puskaporos hordó, messze van ez a békétől. Egy német kis faluban járunk, egy nemesi birtok körüli lakóvilágban, fekete-fehérben, kiemelve minket a ma 21. századi jelenéből, elfelejteni a meglévő formát és világképet, egy rendszerként kezelni az egészet. Gyönyörű tud lenni egy monokróm film. Bergmannál szerettem bele, hiszen úgy senki sem tudta megsokszorozni azt a két színt, mint ahogy Sven Nyquist tudta.

Gyerekmese – mondja magáról a film a legelején, s már ez önmagában furcsán, provokatívan hat. Nem mese ez, gyermek, replikálhatnék Arany János módjára, és szépen lassan rájöünk, hogy igazából sem nem mese, sem nem gyermek. Messze a gyermeki ártatlanságtól történnek a furcsásgok a faluban. Először a doktornak lesz ártatlannak tűnő balesete, majd egy parasztasszony hal meg aratás közben. Rongálás, gyerekverés, hirtelen leégett uradalmi birtok, mi lesz itt még, édes Istenem…

Igen, valahogy ez a kérdés fogalmazódik meg bennem legtöbbször: mi jön még? Mert a film – az eddig leírtakból akár ez is kiolvasható – nem krimi. Nem a nyomozás a lényeg, hanem a különös esetek, a körülötte lévő furcsán feszült hangulat. Sokkal inkább fontos a falu tanítójának időskori önmaga, a tulajdonképpeni narrátor, aki fiatal kori történetét meséli el. Talán ő – és későbbi felesége – az egyetlen szereplő, aki normálisan lát dolgokat, s akinek – mint objektív szemlélőnek – egyedül hiszünk. Ő az egyetlen, akinek szokatlan lesz a környék gyerekeinek viselkedése.

Nem tagadható, hogy a film a náci német eszme hajnalát írja le. Nem is tagadja Haneke se, és senki más, egyenesen a homlokára írja, ahogy a kezdő képsorokban azt mondja: talán magyarázatot ad, mi történt később ebben az országban. Ezt remekül alá is támasztja egy képpel: a falu lelkésze az ártatlanságra (!) emlékeztetve fehér szalagot teker gyermekei karjára. A gyermekek – mint a film végére azért kikristályosodik – nem kevés gaztettet követtek el.

Ismerjük már ezt. Az Igazság-minisztériumban is háromezer szoba volt a föld fölött és ugyanennyi alatta.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya