Fókuszban Kritika

Amikor visszasírjuk Michael Bay-t – Midway

A japánok hatalmas csapást mértek az amerikai flottára Pearl Harbornál, Roland Emmerich pedig szintén óriási pusztítást okoz az épelméjű néző szürkeállományában. A Midway című rettenet képében egy olyan tömegpusztító fegyver született, melyhez képest a Michael Bay-féle Pearl Harbor – Égi háború egy 11 Oscar-díjas Ben-Hurnak mondható.

Roland Emmerich, ha nem is sorolható a szórakoztató filmezés olyan zsenijei közé mint Steven Spielberg, Ridley Scott vagy Christopher Nolan, azért letett pár kifejezetten élvezhető és látványos blockbustert az asztalra. Ennek legjobb példája A függetlenség napja, mely minden hibája, ostobasága és logikai bukfence ellenére is egy nagyszabású, igazi kikapcsolódást nyújtó mozi. Talán ezért is szomorú, hogy Emmerich A függetlenség napja: Feltámadással már menthetetlenül a B-mezőnybe csúszott vissza, hogy aztán legújabb műve, a Midway eddig nem látott mélységekbe süllyessze a rendezőt.

A film a II. világháború csendes-óceáni frontján zajló, 1942-es midway-i csatát, az addig vezető rögös utat és a konfliktusban harcoló amerikai és japán katonák tetteit kívánja megörökíteni. Az összecsapás jelentősége abban áll, hogy az Egyesült Államok itt ragadta magához a kezdeményezést, hogy fokozatosan visszaszorítsa a Japán Birodalmat. A csata elhozta egy új tengeri hadviselési korszak kezdetét, melyben már nem a csatahajókra, hanem a repülőgép-hordózókra osztották a legfontosabb szerepet.

Emmerich korábban már kipróbálta magát a történelmi műfajban, A hazafi című pátoszprodukcióval. Bár a film a hagymázas amerikai fellengzés mintapéldája, a belefektetett produkciós érték és a látvány vitathatatlan. Ezzel szemben a Midway-jel még csak nem is a csillagos-sávos heroizmus a legnagyobb gond, hanem a befektetett energia és szakértelem teljes hiánya.

A Midway lényegében azokat az eseményeket ismétli meg pocsék színészi játékkal és vásári számítógépes effektekkel, amiket korábban készült elődei már mind bemutattak, ráadásul sokkal jobban.

Lehet azon vitatkozni, hogy a Michael Bay-féle Pearl Harbor mennyire giccses, történelemhamisító, hogy Ben Affleck mennyire pocsék színész, és hogy Kate Beckinsale vérvörös rúzsa mennyire vonzza a férfiak tekintetét.

Ugyanakkor a Pearl Harbor egy igazi, nagyköltségvetésű eposz, melyen egyértelműen látszik a befektetett energia, munka, pénz és filmkészítői teljesítmény, ami semmilyen tekintetben nem mondható el a Midwayről. Az élettelen, green box előtt felvett jelenetek, a gagyi robbanás-, láng- és füsteffektek olyan csapást mérnek a látóidegekre, mint száz japán Zero vadászgép. A színészi játék alacsony színvonala (vagy leginkább teljes hiánya) pedig azért is különösen bántó, mert a film egyébként létező történelmi személyek szemszögén keresztül láttatja az eseményeket. Ennek ellenére sem Luke Evans, sem Dennis Quaid, de még Woody Harrelson sem erőltették meg magukat a fizetésükért, hogy Ed Skrein ábrázatának egyformaságát meg se említsem. A dialógusokat mintha csak tucatháborús filmeken és lövöldözős játékokon nevelkedett általános iskolások írták volna,

a forgatókönyv pedig több következetlenséget tartalmaz, mint hajóroncsot a Csendes-óceán.

Az egyik ilyen, hogy a történet civil szereplői (a szigorú hadititkok és a bevezetett rádiócsend ellenére is) mindent tudnak a hadműveletek folyásáról, továbbá egyáltalán nem látszik rajtuk az a mérhetetlen felindultság, amit a japánok váratlan támadása okozott Pearlnél.

Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy a Midway sokkal kisebb költségvetésből készült, mint a Pearl Harbor, ami mögött 2001-ben 140 millió dolláros büdzsé állt. A Midway-re összesen 75 millió dollár futotta (mivel a Lionsgate nem akarhatott túl sokat kockázatni, látva Emmerich korábbi buktáit), ez azonban még mindig nem indokolja egy ennyire bazári minőségű film elkészültét. A 75 millió dollár elégtelensége talán abban is rejlik, hogy a Midway tele van csatajelenetekkel. Ha az alkotók inkább arra törekedtek volna, hogy egyetlen, de maximum két nagy összecsapást mutassanak be, akkor talán az akciójelenetek és a film látványának kidolgozására is több jutott volna.

Mint fentebb olvasható, a Midway azért próbálkozik a nagy elődök utánzásával. Ezek között megtalálható a pearl harbor-i eseményeket amerikai és japán szemszögből is bemutató Tora, Tora, Tora! (a cím a japán támadás jelszavára utal, jelentése “Tigris, tigris, tigris”), az 1976-os A midway-i csata és természetesen a Bay-féle Pearl Harbor. A film talán egyetlen pozitívumának tekinthető, hogy a Tora, tora, tora mintájára igyekszik kiegyensúlyozott és árnyalt képet festeni a japánokról, még ha iszonyúan felületesen is.

Ugyanakkor hatványozottan magán viseli a Pearl Harbor-féle hősgyártási mániát.

Ez többek között a mindkét filmben bemutatott, James Doolitle-féle bombázás ábrázolásában mutatkozik meg. James Doolitle repülős alezredes 1942 tavaszán repülőgép-hordozókról hajtott végre távolsági nehézbombázást Tokió felett, ám a B-25-ös gépeknek nem maradt elég üzemanyaga a visszatéréshez, ezért a japánok által megszállt Kínában kellett landolniuk. A légitámadás számottevő kárt nem okozott a japán hadiiparnak, ugyanakkor több amerikai pilóta került fogságba, többeket kivégeztek és több százezer kínai esett áldozatául a japánok bosszúhadjáratának. Bár a Midway valamennyire igyekszik árnyalni ezt a balul sikerült katonai akciót, a heroizmust még mindig törülközővel kell felitatni a vászon alatti padlóról.

Összességében elmondható, hogy bár Emmerich a midway-i csatáról kívánt filmet készíteni, a végeredmény inkább hasonlít Hirosimára, pontosabban egy igazi tömegpusztító fegyverre. Emmerich neve úgy látszik végérvényesen összeforrt a vásári gagyival és az olcsó, a nézőket hülyének tekintő szórakoztatással. Ha pedig a filmben ábrázolt valódi karakterek látták volna, mire használják majd fel tetteiket az alkotók, lehet, hogy a midway-i csatára soha nem került volna sor.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. A Károli Gáspár Református Egyetemen történelem szakon végzett. Jelenleg az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányos tanulója, főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a sci-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..