Kritika

Miért éppen Michigan? – Ötéves jegyesség

Oteves jegyesseg  (The Five-Year Engagement)A cím nem árul zsákbamacskát: Jason Segel és Emily Blunt párosa egy kicsit döcögősebb és hosszabb úton át jut el az oltárhoz, mint ahogy az általában szokás. Persze egy zökkenőmentes jegyben járásról nem is készülne film, igaz?

A film

Tom (Jason Segel) találkozásuk után egy évvel, Szilveszter estéjén megkéri barátnője, Violet (Emily Blunt) kezét. A lány igent mond, és mind a családtagok, mind a fiatalok izgatottan készülnek a lagzira. Mint a mesében, igaz? Hát ezúttal nem: Violet egy másik városban kap állást, így San Fransiscót (és vele együtt az örök nyarat) kénytelenek a fagyos Michiganre cserélni – persze csak átmenetileg. Aztán egy kicsit tovább. És még tovább…

Ötéves jegyesség (The Five-Year Engagement)

Üdítő frissességként itt tehát nem a kapcsolathoz vezető, görbekanyarokkal teli kaland a fő konfliktus, hanem sokkal földhözragadtabb, ezáltal szerethetőbb problémákat mutatnak nekünk. Persze a kompromisszumkötés sem egyszerű, pedig minden kapcsolatban meg kell találni azt a megoldást, az arany középutat, ami mindkét felet kielégíti. Vagy legalábbis nem teszi egyiküket depresszióssá: a szeretett munkája nélkül maradt Tom nem találja a helyét az új környezetben, miközben Violet egyre sikeresebb karriert tudhat magáénak. Valaminek előbb vagy utóbb változnia kell, viszont egyik fél sem hajlandó tenni megingott kapcsolatuk harmonizálásáért. Az esküvő pedig közben csak halasztódik és halasztódik addig, amíg már a nagyszülők sem bírják ép szívvel.

Nicholas Stoller (Lepattintva) romantikus vígjátékával az a legnagyobb baj, hogy romantikusnak nem elég érzelmes, vígjátéknak pedig nem elég vicces. A két zsáner között így végül a két szék közül a pad alá esik, de azért nem olyan vészes a helyzet. A romkomokra jellemző giccsparádé többnyire mellőztetik, csak a befejezésnél szalad el egy kicsit az a bizonyos ló. A poénok viszont nem igazán ütősek: szerencsére nem alpáriak, de emlékezetesek se, ahogy a jópofa mellékkarakterek is hiányoznak. Így az Ötéves jegyesség tipikusan az egynek elmegy kategóriába tartozik: egyestés szórakozásnak kiváló, viszont nagy filmélményt senki se várjon el tőle.

Ötéves jegyesség (The Five-Year Engagement)

A másik nagyobb probléma az, hogy Emily Blunt és Jason Segel hiába játszik együtt már harmadjára (a Gulliver utazásai és a Muppets egy jelenete után), párosuk között mégsem működik az a bizonyos kémia, amitől hihetőek lennének egymás mellett. Így amikor felmerülnek az újabb és újabb problémák és velük együtt a kérdés, hogy miért vannak még együtt, a néző is csak kérdez: most tényleg, miért?

A lemez

A Select Video kiadványára némi extra-tartalom is felfért. A nyögvenyelős bakiparádé mellett kimaradt és kibővített jelenetek kaptak helyet a lemezen. Utóbbiak filmbéli mellőzéséért nem kár, értéket nem igazán hordoznak magukban, s nem is befolyásolták volna különösebben a cselekmény vonalát. Kiderül például, hogy az eljegyzési ünnepségen nemcsak a lánytestvér és a legjobb barát, hanem Tom és Violet is paráználkodott egy kellemesen kellemetlent. A michigani esküvői előkészület során Tom és két helybéli cimborája egy cukorbetegséggel felturbózott tortapróbán, illetve egy allergiarohammal megfejelt virágválasztáson is túlesik. E jelenetek maximum az Ötéves jegyesség legelvakultabb rajongóit nyűgözhetik le.

Avatar

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..