A Miért pont Ő? című filmben a szebb napokat is megélt Bryan Cranston bizonyítja, hogy mennyire (nem) tudja megvédeni szeretett lányát (Zoey Deutch) a szabadszájú James Francótól.
Az „ütős-trilógiát” (Apádra, Vejedre, Utódomra ütök) íróként jegyző John Hamburg új rendezésében a klasszikus, korosztálykülönbség okozta nézeteltérések keverednek a konszolidált konzervativizmus és extravagáns bohémélet között feszülő ellentétekkel. Magyarul: a családapát, Ned Fleminget alakító Bryan Cranston majd’ szívrohamot kap, amikor meglátja a lánya szobájában farkát lengető Laird Mayhew-t (James Franco) a film első jelenetében. Mondjuk nem csoda.
Adott ugyanis ez a maradiságot nem csupán jellemében, öltözködésében, hanem még munkájában is magán viselő vidéki vállalkozó, aki egy közepes méretű nyomdacéget igazgat Grand Rapids városkájában. És miközben erősen a csőd felé tartva bosszankodik azon, hogy egykori megrendelői sorra állnak át a nyomtatott anyagokról a digitális felületekre, gőze nincs arról, hogy szeretett lánya, Stephanie több száz kilométerrel arrébb épp egy technológiai startup cég mocskos szájú, magából őrült ötleteket ontó és állandóan kanos alapítójával szűri össze a levet.
Aztán miután ez kiderül, jön a remek ötlet az egyetemet hőn szeretett barátja miatt egyre inkább hanyagoló leányzó részéről: meghívják a családot karácsonyozni Laird kaliforniai birtokára. Persze, nyilván jó ötlet a lángoló tüzet meglocsolni egy kis fáradt olajjal. És mivel innentől (vagyis szinte a kezdetektől) a film szinte összes poénja erre az ellentétre épül, akár nyugodtan hátra is dőlhetünk és élvezhetjük a látottakat – na meg persze hallottakat, már ha valakinek az öt percen belül hetvenötödször is elhangzó bazmeg-változat még vicces tud lenni.
Oké, akad azért más is, és valószínűleg ez menti meg a filmet a poshadt állóvízbe fulladástól. A Laird birtokának gondnokaként bemutatkozó, gyakorlatilag azonban igazi mindenesként tevékenykedő Gustav (Keegan-Michael Key) karaktere például telitalálat. Pont annyira vicces, mint annak idején A kismenő John Turturro által alakított Emiliója – csak sokkal 21. századibb. Aranyosak továbbá az okos otthonnal ismerkedő, lépten-nyomon segítségre szoruló középkorúak is. Ja, a saját vizeletében ázó jávorszarvas mint a nappali legékesebb dísze pedig már annyira beteg, hogy nem lehet nem szeretni.
Érdemes még rápillantani a film költségvetését egy-egy rövid cameóval növelő hírességek listájára, ugyanis olyan neveket találhatunk közöttük, mint a DJ Steve Aoki, a Tesla Motors céget is alapító zseni Elon Musk, vagy épp a KISS két alapító frontembere, Paul Stanley és Gene Simmons. És ha már nevek: John Hamburg ezúttal nem egyedül írta a forgatókönyvet, hanem maga mellé vette segítségül a kevésbé lényeges Ian Helfert (nomen est omen!), valamint azt a Jonah Hillt, aki egyrészt egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a hollywoodi filmipar tortájából, másrészt ezzel egy olyan film alkotásában is részt vett, melyben színészként nem kapott helyet.
Érdekes karácsonyi vígjátékot tett le tehát az asztalra a Twentieth Century Fox, ami a Rossz szomszédság-féle alpári vígjátékok kedvelőinek lehet, hogy túl enyhe, a visszafogottabb humort pártolóknak viszont túl durva – mégis érdekes elegy, amit egyszer azért nyugodt szívvel megnézhet mindkét tábor képviselője.
