Kritika

Míg felnő egy nemzedék – Tízezer nap

Tízezer nap (1967)

tizezernap3Kósa Ferenc 1967-es alkotásának sanyarú szépségébe szinte belesajdul a szív. A Tízezer nap egy emberöltőn keresztül meséli el nekünk a parasztság egyetemes és mélyen emberi krónikáját, hogy egyszerre alkosson történelmi, társadalmi, családi, generációs és individuális tablót.

A film

Széles István (Molnár Tibor) idősödő parasztgazda feleségül veszi a fiatal Julit (Bürös Gyöngyi), és fiuk születik (Kozák András). A közösség többi tagjával együtt élik uradalmi létüket, keményen dolgoznak a földeken, de sorsuk gyeplőjét folyamatosan kiragadja kezükből a történelem. A parasztemberre rájár a rúd, egyenként és kollektívan is. A világválság utórezgései, a II. világháború, az orosz megszállás, a kommunizmus, a levert ’56-os forradalom, a Kádár-korszak. Nincs idő a boldogságra.

tizezernap

A Tízezer nap a Balázs Béla Stúdió első nagyjátékfilmje. “Őrizd az embert. így hangzik az alkotógárda, de legfőképpen a rendező, Kósa Ferenc művészi célja és kiáltványa.  A direktor saját ars poeticája szerint a Bartók- és a Kodály-módszert fordította filmnyelvre, melynek lényege az egyetemesség keresése. Ennek nevében gyűjtöttek egyéni történeteket az eseményekről, „ahogyan az emberek látták őket, és bennük önmagukat”, majd hozzátették saját tapasztalataikat is. Idill és hanyatlás váltakozik az egyszerre bukolikus és csupasz tanyasi világ pusztaságában, melyet nem egyszer, nem százszor, hanem minden nap maga mögött hagy az elrobogó vonat.

A valósághívő, hosszú snittekben gazdag rendezés hipnotikus stílusával, lassú kocsizásaival és rendhagyó plánozásával egyszerre teszi a Tízezer napot intimmé és grandiózussá. Ahogy Szécsényi Ferencné vágása teljes dramaturgiai precizitással (egyetlen snitt sem hosszabb a kelleténél) vált a Sára Sándor kamerája által felvett totálképekről közelképekre vagy éppen fordítva, a folyamatos mozgás által is változó képarányokon keresztül szélesebb és zártabb spektrumú emberi tablóképek elevenednek meg. Történelem, társadalom, család, generáció, egyén. Az igazság személyes megélésének teljes, nagyrészt halk szavú, monologizáló kimondása, majd az éterbe visszatükrözése által létrejön nemcsak a termelési film antitézise és a parasztság krónikája, de a csendesen megtört, jobb létre törekvő egyén egyetemes küzdelme is.

tizezernap1Széles István figurája megtestesíti a parasztság, és a magyar nép történelmen végighúzódó tehetetlenségét, ebből következően azt a passzív és apatikus állapotot, mely az emberi egzisztenciát a puszta túlélésre redukálja. Aktivitás egyedül azoknak jut, akik mások felett hatalmaskodnak. Itt kerül a képbe régi barátja Bánó Fülöp (Koltai János) – aki ráadásul a Széles-fiú keresztapja is – aktív, elhivatott kommunista, a szebb jövő reményében válik a felsőbb hatalom bábjává. Kettejük ellentétéhez hasonlatos apa és fiú szembenállása is, ahol folyamatosan fennáll a kérdés; vajon a következő generáció képes megtörni a nemzeti és nemzedéki átkot?

A filmet átívelő objektív látásmód ellenére a Tízezer nap célja eltérő Jancsó Miklós korabeli hatalom és egyén viszonyát taglaló történeteitől, ahol az objektív megközelítés a dehumanizálódás szándékos kifejező eszköze volt, feláldozva a mélyebb azonosulás lehetőségét. Kósa egyetemességet kereső nézőpontja  mely a karaktereken kívül, mégis hozzájuk közel helyezkedik – olyan, mintha minden egyént a történelem külön-külön álló, mégis egy irányba gördülő fogaskerekeként láttatna. Azt érezhetjük: minden amit látunk, előre elkönyvelt, örök igazságon alapszik. Izgalmas közös pontnak tekinthető viszont az emblematikus Jancsó-alteregó, Kozák András szerepeltetése, aki itt szintén lázadóként, vidéki élete és szülei előtt fejet hajtó, de múltját maga mögött hagyó szerző-alteregóként jelenik meg. Általa válik Így jöttem-filmmé a Tízezer nap, mely bátran, lázadó hévvel mondja ki, ami szívében lángol.

tizezernap2

A forradalom tagadásának érájában ez módfelett merész cselekedetnek számított, aktualitását (sajnos) a mai napig őrzi. Az egyetlen gond, hogy lényegre törése hajlamos ütközni a rendezés költői és rejtekező stílusával. A suba alól kikandikáló mély-érzésűség a film utolsó harmadára elritkul a kis híján a kamerába történő szónoklás transzparenseinek javára. Így a kifejezően alkalmazott filmkép verbális didaktikussággal terhelődik, de szerencsére az utolsó pillanatban maga mögött hagyja a társadalom kiáltványait, hogy visszataláljon az egyén belső vívódásához. Ezáltal paradox módon ismét megragadja az egyetemességet, megérintve mindent, ami él. „Mind Isten gyermekei vagyunk. Még a disznó is.

A lemez

Extrákban nincs hiány. A MaNDA kiadásában megjelenő DVD tartalmaz egy bő félórás interjút Kósa Ferenccel, ahol a rendező a forgatásról, a betiltásról, és a Cannes-i sikerről mesél. Emellett még 2 rövidfilmje, a Fény (1962), és az Öngyilkosság (1967) is ráfértek a lemezre. Külföldi nézők számára angol felirattal lehetséges a megtekintés.

Hajnal Ágoston

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com