Kritika

Beverly Hills farkasai – Milliárdos fiúk klubja

Milliárdos fiúk klubja

A Milliárdos fiúk klubja a nyugati parti Wall Streeten gyorsan gazdagodni vágyó srácai beleszaladnak a késbe. Az igazi stílus viszont kimerül az Armani öltönyben és a hamisított Rolexben.

Ron Levin, a jól ismert és befolyásos Beverly Hills-i befektető 1984-ben rejtélyesen eltűnt. Mint később kiderült, az a két fiatal fiú ölte meg, akiket a Ponzi-sémába szervezett be közvetlenül saját maga alá. Ez egyfajta piramisjáték, amiben befektetőket keresnek, akiket a következő befektető pénzéből fizetnek ki. Nyilvánvaló, hogy az üzlet a végtelenségig nem vihető. A film közepén valahol eljön ez a pillanat.

Nagyjából két részre osztható tehát James Cox ötödik nagyjátékfilmje. Az első részében ismerjük meg a szereplőket, és jutunk el a nyugati parti jólét legfelsőbb pontjaiig. A történet elmesélője Dean (Taron Egerton), a kigombolt ingű kaliforniai srác a társaság középpontjából; 23 évesen jó kapcsolatokkal, nagy rábeszélő képességgel és némi dellával. Hozzá csatlakozik Joe Hunt (Ansel Elgort), a vállalkozás agya. Egy pénzügyi zseni, Dean régi osztálytársa. Ők ketten állnak össze Beverly Hills pénzügyi királyával, Ron Levinnel (Kevin Spacey), és futtatják fel a céget a csúcsra. Amikor aztán kiderülnek a turpisságok.

Több szempontból is érdekes és várt film volt a Milliárdos fiúk klubja. Például mert

másodszor láthattuk együtt egy filmben a fiatal és tehetséges Ansel Elgortot az idős és rutinos Kevin Spacey-vel,

de sajnos a közös munka egyikükből sem tudott többet kihozni a Nyomd, Bébi, nyomd! sikerénél. Nem is csoda, hiszen amíg Joe Wright heist filmje maga volt a megtestesült nosztalgikus stílus, ez a film a valódi múltba helyezve, igaz történeten alapulva sem tudja olyan élesen megidézni a kort. Egy történelmi filmnek nem tesz túl jót, ha csak annyit tudunk meg a ’80-as évekből, hogy egyébként ekkortájt volt a Time magazin címlapján Steve Jobs. Tudtuk ezt eddig is, de valahogy ezt a korszellemet pont meg lehetett volna lovagolni. A Time magazint azonban félredobták az alkotók.

Várt alkotás volt még Kevin Spacey ügyei miatt. A világ összes pénzével ellentétben ezúttal nem cserélték le az Oscar-díjas színészt, noha talán azért is, mert 2015-2016-ban már régen lezajlott a forgatás a zaklatási ügy kirobbanása előtt. Volt talán bennünk egy kíváncsiság: hogyan tér vissza a színész? Pedig valójában itt nem is visszatérésről van szó. De magasra tette a mércét néhány olyan legenda is, ami arról szól, Ron Levin továbbra is életben van. Ezek könnyen lehet, hogy csak a fiatal, kedves és értelmes, mindenki által legkisebb királyfiként számon tartott Huntot próbálták menteni az életfogytiglani börtöntől.

Noha nem rossz film a Milliárdos fiúk klubja, az átlagosnak nevezhető megvalósítás nem bírta el a magasra helyezett lécet.

Vannak közepesen erős színészi alakítások, annál gyengébben megrajzolt ’80-as évek, viszonylag magas stílus és elegancia, de a Wall Street farkasát még csak meg sem közelítő gyomorforgatás arról, mire képes az ember a pénzért. Szerencsétlen Levint még csak megutálni sem tudjuk, annyira nem jön át, hogy ő volt, aki csőbe húzta a fiúkat. (Ellenkező álláspont persze megengedett az olvasónak.) A legjobb pont talán mégis az, ahogy a film második felében szép lassan belecsúszunk a sorozatos véletlenekbe, valahogy mégis az egész annyira vicces marad. Mondhatnám úgy is: Coenékhez mérten tud vicces lenni a tragédia, ahogy kinevettük például az Égető bizonyíték magasra vágyó, de óvatlan szereplőit.

Kísérletnek jó volt, maradandó élménynek kevésbé Ansel Elgort lehetséges újabb ikonikus szerepe. Fontos tudni azonban, hogy 1987-ben – szinte közvetlenül a bírósági tárgyalás után – elkészült már az események első, azonos című feldolgozása. Érdekes módon akkor az a Judd Nelson játszotta a tisztalelkű gyilkos, Joe Hunt szerepét, aki most annak apját alakította. Ki tudja? Talán pár évtized múlva Ansel Elgort apai epizódszerepével és egy feltörekvő fiatallal áttörő sikert arat ez a nem mindennapi történet.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés