Kritika

Minden állat egyenlő, de vannak egyenlőtlenebbek – Zootropolis – Állati nagy balhé


Gyerekkorunkban talán jártunk már gondolatban olyan mesevilágban, ahol csak állatok élnek, – emberek módjára. Nos Zootropolis egy ilyen állatbirodalom fővárosa, olyan különleges hely, amit ma élő emlősök népesítenek be, és ahol – bármily hihetetlenül hangozzék is – ragadozó és préda harmóniában élnek egymással.

Akár hiszitek, akár nem, a nagy amerikai álom még ma is él, legalábbis Disney világában: „Azzá válhatsz, amivé akarsz!” – ezt a hiedelmet erősíti meg számunkra a vidéki répatermelő nyúlcsalád nyuszi lányából a főváros híres rendőrévé avanzsált Judy Hopps története. Bár a kis nyuszi szülei realisták: „boldog akkor leszel, ha az álmaidat hozzá tudod igazítani a lehetőségeidhez” – de hiába okítják csemetéjüket, Judy eltökélt és hajthatatlan abbeli szándékában, hogy rendőr lesz.

A film eredeti címét: Zootopia, egy állatok alkotta birodalom utópiájáként lehet értelmezni, s mint tudjuk, ezek mindig egy ideális világ megvalósítását tűzik ki célul. Zootopiában az állatok az emberek világát képezik le, házakban élnek, járműveken közlekednek és ruhát viselnek. Nyíltan azt hirdetik, hogy nem számít, ki vagy és honnan jöttél, mindenki egyenlő, – itt az elefánt a mókuskával is jól megfér. Azonban méretük, és a táplálékláncban elfoglalt helyük mégis meghatározó hierarchiaképző elem ebben az állatbirodalomban, s ez fontos szerepet játszik a cselekmény alakulásában is. Mert hiába is hirdetnek egyenrangúságot, a kistestű és nagytestű állatok elkülönülten élnek különböző kerületekben, ami – a méretarányok hirtelen váltakozásával – számtalan esetben humorforrása a filmnek.

Judy egyszerű vidéki nyúl lányként tehát többszörös hátrányból indít a főváros nagy testű és öntelt tigris, elefánt, bika és orrszarvú rendőrkollégái között, akik – hozzájuk képest parányi mérete és női mivolta miatt – semmibe veszik őt. Ám az elszántan bizonyítani akaró Judy önbizalma picike termetének többszöröse, így rendőri tevékenységével rögvest egy bűnbanda leleplezéséért folytatott akciódús üldözéses nyomozás részeseivé válhatunk. Judynak a cinikus, de segítőkész rókával, Nick Wilde-dal kell szövetkeznie, és együttműködésük annyira gyümölcsöző, hogy az ügy magasabb hatalmi régiókba vezető titkos szálai is felfejtődnek.

zoo 1

A film eleinte nem képes levetkőzni az állatokról alkotott sztereotípiáinkat, így a tigris hatalmas és erős, a róka megbízhatatlan és sunyi, a nyúl pedig buta és komoly dolgokra alkalmatlan. Ám a végére szerencsére változnak a dolgok, és ezzel együtt mi is túllendülhetünk az állatok tulajdonságairól berögzült nézeteinken. A film története amúgy nem túl izgalmas, sok üldözéses jelenettel tarkított állatfilmet láttunk már. Ami mégis nagyon eredetivé teszi, az maga Zootopia, hierarchizált társadalomban élő antropomorfizált állataival, mely világ valójában az emberi társadalomnak tart tükröt, s mindinkább megismerjük ezt a magát ideálisnak kikiáltó birodalmat, annál sötétebb bugyraiba láthatunk bele. Oly ismerős számunkra ez a világ, a film ugyanakkor képes megőrizni Zootopia „állati” báját is.

A történetnek fontos eleme a humor, de tegyük hozzá: felnőtteknek szóló humor ez igazán, annak viszont nagyon szórakoztató. Talán legjellemzőbb példája a pöttömnyi egérmaffiózó Keresztapára való nyílt és kendőzetlen rájátszása, az eredeti film eltorzított hangzású zenéjének alájátszásával. Bár a fajuk jellegzetes vonásait hordozó állatok karakteresek, és élvezetes alakítást nyújtanak a filmben, számomra mégis az állatbirodalom élőhelyének fővárosa, Zootropolis vizuális megjelenítése volt a legmegragadóbb. Különböző jellegű városrészek épültek itt egymás mellé, a világ minden tájáról származó állatok igényeihez igazodva. Az előkelő városcentrum Dubai, New York és San Francisco jellegzetes épületeit idéző egyveleg, az örök hófödte Tundra városrész központja hagymakupolás tornyaival a moszkvai Vörös térre hasonlít, míg a sivatagi kerület Észak-Afrika vályogházakból épült településeit utánozza.

A film erényeit csökkenti némiképp helyenkénti szájbarágós didaktikája, – az utolsó mondata sem más, mint az egymás iránti toleranciára való felszólítás, mintha az egész film nem erről szólt volna.



	
			
	
	
				

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com