Kritika

Minden borzasztó – Köszönöm, jól!

Köszönöm, jól (Ďakujem, dobre)

Köszönöm, jól (Ďakujem, dobre)Az amúgy sem túl kedvező helyzetben élő szlovákiai magyar kisebbség számára tovább romlott a helyzet a gazdasági válság bekövetkeztével. A Köszönöm, jól azonban becsap minket: nem a benne bemutatott sorsok a rosszak, maguk a szereplők velejéig romlottak. Vigyázat, személyes hangvétel következik!

A határon túli magyarokkal szemben szolidáris átlagemberként nehezemre esik kritizálni egy külhoni nemzettársunk filmes szárnypróbálkozását. Hosszú hetek vívódása után (innen fakad a premier óta eltelt háromhetes csúszás) a kritikus győzött, és magyarság ide vagy oda, ilyen rossz filmet készíteni bűn, mindegy, hogy ki követte el.

A Köszönöm, jól megtestesíti az összes számos olyan jellemvonást, ami miatt nem szeretek kelet-európai lenni (megjegyezném, hogy szándékosan nem írok magyart, nem gondolom, hogy a depresszióban, korrupcióban, stb. annyira különlegesek lennénk, mint ahogy hisszük). A cím is arra utal, mert a „hogy vagy?” kérdésre mindig azt válaszoljuk, „köszönöm, jól”, miközben valójában minden rossz, borzasztó, elviselhetetlen.

Ezt, az alkotók szerint nyilvánvaló álszentséget kívánja megsemmisíteni a film a következő témákkal: a gyereke szeme láttára öngyilkossággal fenyegetőző anya, karácsonykor bekövetkező válás a kétgyerekes családban, egymást gyűlölő, de egy lakásban élni kényszerülő nyugdíjas házaspár, az öreg nagypapát akarata ellenére nyugdíjas otthonba záró testvérpár, stb.

Ilyen és ehhez hasonló jelenetekből áll az egész film. Haladni pedig nem halad semerre, amikor teszem azt, valaki életében egy kis fellendülés következne, akkor eltávolodunk tőle, és átváltunk a testvérére, aki épp temetésről jön. Tehát mindig az emberek életének legnehezebb pillanataiba nyerünk betekintést, úgy mint gyász, válás, munka elvesztése. Sorolom tovább: az a néhány gyermek, aki szerepel a filmben, ugyanúgy gonosz, sőt kegyetlen. A tizennégy éves fiú például úgy terrorizálja nyolcéves húgát, hogy arra kényszeríti, kutyaként viselkedjen, és ha nem teszi, akkor megüti egy bottal. Ugyanez a kislány végignézi, ahogy a karácsonyi ajándéknak kapott kiskutyát az apja az erkélyen keresztül lógatja lefelé, miközben az édesanyját fenyegeti.

Köszönöm, jól (Ďakujem, dobre)

Sajnálom, hogy lelövök néhány „fordulatot” a filmben, de ezt szánt szándékkal teszem, meg akarom kímélni a nézőt ettől a filmtől. A rendező ugyanis itt megdöbbentően öncélú, hiszen nem mond semmit, amire pedig céloz, az egyszerűen nem igaz. Azt próbálja ugyanis sugallni, hogy a gazdasági válság szétszakítja a családokat, megöli az emberi kapcsolatokat, és tönkretesz minden, aminek csak a közelébe ér. Vívódásom közepette megkérdeztem egy szociológus szakértő barátomat, megalapozott-e ez a vélemény. Nem az. Válsághelyzetekben a családok, barátok még inkább összefognak, a szegénység közös megélése is összehozza az embereket.

De vonatkoztassunk el a társadalmi szemlélettől, tekintsünk csak az egyének szintjén a filmre! Ettől sem lesz jobb. Amennyiben eltávolítjuk a karakterek társadalmi vonásait, csupa rossz embert kapunk. Nem hullámvölgybe került egyéneket, hanem hétköznapi értelemben vett rossz, gonosz személyeket. Másképp nem lehet viszonyulni egy egymást gyűlölő nyugdíjas házaspárhoz, egy a gyerekét szadizó anyához, egy a feleségét a lánya előtt öngyilkosságra buzdító apához, egy a húgát terrorizáló testvérhez. Ők mind megérdemlik a sorsukat.

Galád dolog mindezt a társadalom, a gazdaság vagy a politika számlájára írni. Európában ma nem könnyű az élet, de vegyük észre, hogy nem diktatúrában, elnyomásban, disztópiában élünk. Minden ember a maga sorsáért felel, a felelősséget nem lehet áthárítani külső tényezőkre, hiába próbálja meg ezt sugallni a Köszönöm, jól. Az persze igaz, hogy vannak helyzetek, amikor segítségre van szükségünk a talpraálláshoz, de ha ez a film egy segélykiáltás akart volna lenni, akkor valószínűleg nem kizárólag antipatikus szereplőkkel operált volna.

Körbe értem, és nem jöttem rá, hogy mi volt a célja a rendezőnek. Úgy érzem, a direktor valójában nem tesz mást, mint lubickol az önsajnálatban. Talán szerinte tényleg nincsenek jó dolgok az életben. De szerintem ez nem igaz. Ahogy számtalan másik mozgóképes vagy írott alkotás is bizonyítja, a szeretet megéléséhez még pénz sem kell. És ez az, ami hiányzik a Köszönöm, jólból. A szeretet.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés