Kritika

Kémkölykök, kütyük helyett szupererővel – Mindenkiből lehet hős

mindenkiből-lehet-hős-YaYa-Gosselin

A Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes) magán viseli a gyerekfilmek keresztjét és valóban nehéz perceket okoz a felnőtteknek. A gyerekek azonban még látják a stigmától az erdőt, így valójában nem is lehet haragudni a filmre.

Robert Rodriguezhez már jóval azelőtt szoros kapcsolat fűzött, mint egyáltalán elkezdtem volna olvasni a stáblista szövegeit a filmek végén. A Kémkölykök első három része kis túlzással egyenlővé vált a gyerekkorommal, számtalanszor néztem újra a tévéből felvett VHS-verziót. Sőt, még a negyedik részt is láttam, ezt már moziban, de az élmény már nem volt tiszta élvezet. Az első három részre igaz volt, hogy

Robert Rodriguez igazán képes gyerekfejjel gondolkodni.

Minden tetszett, amit ő ezekben a filmekben végrehajtott, azon a nyelven tudott hozzám szólni, amin akkor én is beszéltem. Hogy a korom miatt, vagy mert valami tényleg elveszett A világ minden idejéből, az már serdülő fejjel sem volt befogadható. A zseniális kalandokat felváltotta a 4D-s mozi parasztvakítása, ahol a negyedik D a szagot jelentette. A Cinema City-ben ráadásul kifogyott a szagminta, amit dörzsölni kellett volna a film számmal jelzett pontjain. Nem is baj, hiszen a bébikémek pelenkájára nem igazán voltam kíváncsi.

mindenkiből-lehet-hős-Taylor-Dooley-Jeffrey-J.-Dashnaw

A Cápasrác és Lávalány kalandjai ezzel szemben nem vált kedvenccé. A Rodriguez család filmje (nem én hívom így, hanem a főcím) a didaktikus álomtematikával és a teljesen mű, komputer-animált díszlettel túl szürreális élményt nyújt. Az egyébként népmesei történet, vegyítve a Lávalány és Cápasrác akciófiguráival inkább rém-, mintsem vágyálom. A Mindenkiből lehet hős a Cápasrác és Lávalányhoz kapcsolódik amennyiben használja a két karaktert, de téves lenne folytatásként felfogni a filmet.

A Mindenkiből lehet hős sokkal inkább kapcsolódik a Kémkölykökhöz, hiszen ebben a filmben is a gyerekek mentik meg a világot, mivel a felnőttek képtelenek rá.

Adott egy világ, (ami egyenlő az USA-val) melynek védelméért egy szuperhősbanda, a Hőssereg felel. A Földet megtámadó lila csápos űrlények az összes hőst foglyul ejtik, így a világ megmentése azok gyerekeire hárul. Az éppen csak szárnyukat bontogató ifjak egyből a mélyvízben próbálják ki szuperképességeiket, amiben vezetőjük Missy (YaYa Gosselin) lesz. A Hőssereg vezetőjének, Marcus Romeronak (Pedro Pascal) lánya szuperképesség híján a többieket összekötő erő lesz, de ennek elsajátítása sem egyszerű. A filmben szereplő és a tévé előtt ülő gyerekek megerősítést kapnak abban a hitükben, hogy a felnőttek rosszul csinálják ezt az élet dolgot, és jobb lenne, ha a gyerkőcök irányítanának. Bennük még megvannak olyan képességek, amik szüleikből a karrierizmus, az adófizetés és a közösségi médiás képmutatás miatt már régen nincs.

A Mindenkiből lehet hős pontosan az, amit sugall. Egy ízig-vérig Robert Rodriguez gyerekmese rengeteg naivitással és Disney Channel világképpel, és még csak azt sem lehet mondani, hogy valahol félrecsúszott.

A rendező által írt történet egyszerű és kiszámítható, a fordulatok nagyrészt naivak és a karakterek is papírkarton mélységűek, de ez a film – a szuperhőstematika ellenére – nem A sötét lovaggal indul egy ligában. A történet a legkisebbektől a hatodikosakig terjedő korosztályt kívánja megszólítani, és amennyire sikerült visszalépnem ebbe a korba, igenis sikerül neki. A poénok bugyuták, de nem ostobák, a cselekmény pedig gyermeki, talán még gyerekes is, de valójában nem áltat senkit hazug ígéretekkel. A Mindenkiből lehet hős tisztában van a saját helyével a filmművészet, pontosabban a Netflix polcán, és örül ennek a pozíciónak. Egyszerűen szórakoztatni akarja a gyerekeket egy olyan történettel, amit ők képzelnek el este, elalvás előtt.

mindenkiből-lehet-hős-Pedro-Pascal

Rodriguez rendezői elhivatottságát kétes megítélésű filmjei ellenére sem tudjuk elvitatni tőle. A mexikói származású filmes a Sin City és az El Mariachi (nevetségesen kevés pénzből, a rendező első filmje), de ugyanakkor a Machete-franchise és Grindhouse is. A személye egyesíti a trashhez közelítő olcsó filmeket és a költségvetésében egészen nagyszerű iparosmunkákat (Alita: A harc angyala), a közös nevező pedig, hogy mindent szeret, ami film. A gyerekfilmek táborát bővítő szerelemprojekt a Mindenkiből lehet hős is. Az inváziós science-fiction tematikáját egy nagy adag filterrel és csillámporral öntötték nyakon, hogy a polipszerű lények ne legyenek olyan ijesztőek és a figyelmet is fenntartsák több, mint másfél óráig.

Egy jó ízlésű néző sikítva mondja vissza a Netflix-előfizetését az első szelfiző szuperhős után, de miért is? A film éppen a magamutogató hősökön lép túl a csapatmunka fontosságára (megint csak bűn egyszerűen) ráébredő gyerekhősökkel, és megtanítja, hogy összefogva a gyengeségeinket is leküzdhetjük. Egyszerű, tudom, de haragudni kéne rá? Egyáltalán nem. Láttunk már a filmcsoportban (mert a gyerekfilm nem műfaj!) nagyobb bűnöket is, mint néhány énekelve tárgyakat mozgató szuperhős. A beszélő háziállatok nevetséges filmjei csak a jéghegy csúcsa, azok ráadásul a morális szerepvállalásuk hiánya miatt sem szabadulhatnak ki az utálat kategóriájából. A Mindenkiből lehet hős azonban a komolyságot mellőzve, mégsem komolytalanul mutat utat a gyerekeknek.

Ahogy én magamra ismertem tizenöt éve Juni Cortezben, úgy fog most is magára ismerni sok gyerek Missy Morenoban.

A megfelelő be- és főleg elfogadáshoz azonban 12 év a felsőkorhatár. A történet a jó szándék ellenére faék egyszerűségű, a tanulság bizony szájbarágott, amihez botrányos színészi játék társul. Priyanka Chopra, Ms. Granada, a főgonosz szerepében borzalmas ripacskodást produkál. Ehhez idomul a Hőssereg is: minden tag az Izaura TV délelőtti színvonalát hozza, az eredeti Lávalánnyal, Taylor Dooley-val az élen. A gyerekszereplők és a gyerekesen alakító gárdából kilóg Pedro Pascal, akinek a Beskar páncél mellett a visszafogott hősvezér szerep is jól áll.

A Mindenkiből lehet hős egy újabb és mindenekelőtt szívvel teli fejezet Robert Rodriguez gyerekfilmes életművében. Minőségében és témájában inkább a Kémkölykök folytatása, hiába megtévesztő Lávalány és Cápasrác jelenléte. A film teljesíti azt, amit egy általános iskolás elvárhat, de (definíció szerint) álmatlan éjszakákat okoz a felnőtt közönségnek. Egyetlen megoldás, ha előhívjuk magunkból a gyereket, akit még lenyűgözött az űrhajó alakú, vagy ez esetben szuperhősös ébresztőóra. Ha erre képesek vagyunk, akkor igazából Mindenkiből lehet hős.

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés