Kritika

Mindennapi nyomorunk – Mindenki a mennybe megy

Radu Jude A legboldogabb lány a világon társadalmi szatírája után második nagyjátékfilmjében egy privát lakásban barikádozza el magát, hogy afféle nemzedéki közérzetfilmet készítve a mindennapok láthatatlan nyomorának krónikása legyen. Banálisan egyszerű, hétköznapi történet, lakásbelső, pontos színészi teljesítmények és precíz szerkezet. Ez a Mindenki a mennybe megy.

Az új román filmhez hűen a Mindenki a mennybe megy alaphelyzete is pofonegyszerű: a harmincas éveiben járó, elvált Marius hétvégére kirándulást szervez a kislányának, ahol kettesben tölthetnek el néhány önfeledt napot. A gyerek azonban az anyával él, ezért az indulás előtt még fel kell ugrani az exfeleséghez, itt viszont egymás után jönnek a gondok. Ráérősen, türelmesen ismerjük meg a jellegzetes élethelyzetet, a szereplők jellemét és egymás közti viszonyát, mert a legapróbb, legegyszerűbb dolgok a legárulkodóbbak. Ezért különösen érdekes figyelni az apró rezdüléseket, az egymás felé tett mozdulatokat, az arckifejezéseket, az utalásokkal teli félmondatokat, és kihallani a szavakban megbúvó hangsúlyt és a remegő indulatot.

A film tematikailag és képileg is gyakran visszatérő eleme a háromszöghelyzet. Marius csak a gyerekével marad kettesben, és ilyenkor az apai, gondoskodó, odaadó oldalát látjuk. Egyébként minden helyzet, minden konfliktus emberek hármasából adódik. Ott van a röpke, de annál sokatmondóbb hazalátogatás, ahol Marius apjával és anyjával találkozik, és ahol szó szerint percek – de milyen tökéletesen kidolgozott percek! – alatt fajul ordítozásba és sértődésbe a beszélgetés. Aztán ott van az anyóssal és az exfeleség új barátjával felálló következő háromszög, ami végül is végérvényesen felborítja a látszólagos rendet. Végül ott van az exfeleséggel és annak barátjával kialakuló utolsó háromszög, amely a végzetes kifejlettbe torkollik. Ezeknek a helyzeteknek mindegyike megbontja a nyílt, szemtől szembe történő, egyenes, közvetlen kommunikációt, így a hármasok mindig elbeszélnek egymás mellet, nem figyelnek a másikra vagy süketek a mondatok valódi értelmére.

A szituációk talán legnyilvánvalóbb vonása, hogy minden háromszög úgymond alsó csúcsán Marius helyezkedik el, a másik két szereplő pedig a felsőkön. Az anyósával és volt felesége barátjával szemben Marius kénytelen engedni, és nem viszi el a lányát az egyébként az apának járó felügyeleti napon sem. Ezután volt feleségével és az új barátjával szemben is alulmarad, amikor azok figyelmen kívül hagyják szándékait, és türelmesen várnak a rendőrök megérkezésére. Ezért olyan jelentős az a rövid hazalátogatás, mert itt is azzal szembesülünk, hogy Marius, aki hol az anya, hol az apa mellé csapódik, valójában még gyerek, és a szülők is úgy bánnak vele. Innen érthető, hogy amikor a kislányától is meg akarják fosztani, és amikor már semmi választása nem marad, miért tör fel a magatehetetlen düh és agresszió. Ebben az infantilis állapotban mutatkozik meg nyíltan is Marius függősége, amikor az események ellenére újra vissza akar menni feleségéhez.

A felnőttek a csatározások közben pedig csak egyvalakiről feledkeznek meg, a kislányról, aki végignéz és végighallgat minden acsarkodást. Bár mindenki azt hangoztatja, hogy a gyereknek akar jót, mellbevágó, mennyire nem törődik senki sem az ő érdekeivel. Ugyanilyen ironikus a filmben is elhangzó cím, mely tételmondat szerint az egész család a mennybe megy, holott tudjuk, hogy ez csak a „jók” jutalma lehet. Persze a film azt mutatja, hogy senki nem tehető felelőssé egyedül egy közösen kialakított helyzetért, de Marius is ezért ragaszkodik őszintén és komolyan a saját jóságához. Közben pedig elszabadul a pokol.

A doku-realista, tartózkodó, szemlélő attitűd miatt amúgy hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy az ilyen alkotások szenvtelenül, közömbösen állnak tárgyukhoz, azonban – mint egyébként oly sok más esetben – a Mindenki a mennybe megy is rácáfol erre a feltevésre. Az ironikus ábrázolás mellett ugyanis ott van a mély humanizmus és az együttérző szándék is. Látszik, hogy a rendező érzékenyen nyúl a harmincas éveiben lévő, fiatal generáció problémáihoz, és a főszereplő felé (annak minden hibája ellenére is) egyértelmű a szimpátiája. Ez az emblematikus korosztály rendre visszatérő szereplője az új román filmnek, mivel ők azok, akik serdülő- vagy fiatal felnőtt korban tapasztalták meg a rendszerváltást, és kellett hirtelen alkalmazkodniuk az új rend szabályaihoz. A ma már szülővé váló generáció, köztük Marius is alig találja helyét és saját szerepét a világban, az életek már régen kisiklottak. Valahogy semmi nem olyan, amilyennek lennie kellene, mert semmi nincs a helyén, ez pedig nagy szorongással és elkeseredettséggel jár. Ezek az emberek egyszerűen képtelenek a boldogságra.

Értékelés: 8/10

Mindenki a mennybe megy (Toată lumea din familia noastră)
színes, feliratos, román-holland filmdráma, 107 perc, 2012

rendező: Radu Jude
forgatókönyvíró: Radu Jude, Corina Saban
operatőr: Andrei Butica
producer: Ada Solomon
vágó: Cătălin Cristuţiu

szereplők:
Şerban Pavlu (Marius)
Mihaela Sîrbu (Otilia)
Sofia Nicolaescu (Sofia)
Gabriel Spahiu (Aurel)
Tamara Buciuceanu-Botez (Ita)
Stela Popescu (Mis. Vizureanu)
Alexandru Arşinel (Mr. Vizureanu)

IMDb

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya