Kritika

Mindig van kit gyűlölni – Vonzások

Nicole Kidman és Mia Wasikowska a Vonzások című filmben

 

A koreai filmművészet nagy alakja Chan-wook Park ismét borzongat, s ezúttal is leginkább a lelkünket bántja. A Vonzások egy olyan film, mely zsenialitása ellenére itthon „csak” DVD-n gyűjtheti a rajongókat, így ebben a tekintetben – de másban nem biztos – a rendező leghíresebb filmje, az Oldboy mögé kényszerül. Turkáljunk együtt az emberi gyűlölet és megbocsáthatatlanság bugyraiban!

A film

Ahogy a jó vadász is órákon át vár az egyetlen rövid pillanatra, amikor meghúzhatja a ravaszt, és elejtheti zsákmányát, valahogy így van vele ez a film is: hosszú várakozások után egy pillanat műve az igazi cselekmény. Hiszen a film majd feléig, nem látunk mást, csak tisztes polgári világot, azért mégis az első pillanattól kezdve egészen biztosak lehetünk benne, hogy komolyan eldurvul a helyzet a végére. Mégis miért? Egyrészt mert ismerjük a rendezőt. Chan-wook Park, akinek egyetlen filmjéért Quentin Tarantino egész eddigi életművét odaadta volna, sosem volt kegyes sem színészeihez, sem nézőihez, de valószínűleg saját magához sem. Sok filmjében – például hírhedt trilógiájában (A bosszú ura, Oldboy, A bosszú asszonya) – egyetlen cél vezérelte: hogy megmutassa, talán nincs olyan emberi élet, amely ne érezné a bosszú és a gyűlölet feszítését.

Chan-wook, a koreai filmművészet meghatározó alakjának új filmje, a Stoker, vagy ahogy itthon a boltok polcairól visszaköszön: Vonzások, a korábbi filmeknél is kuszább érzelmi viszonyokat visz vászonra. India Stoker, a film fő karaktere (Mia Wasikowska), egyik legellentmondásosabb napja lehetett tizennyolcadik születésnapja, amikor rajongva szeretett apjának halálhírét is hallja. Gyászba öltöztetett jelenet ez, amelynek végén az anya (Nicole Kidman) által régen, a lány által sosem látott fiatal és vonzó nagybácsi, Charlie (Matthew Goode), is belép a filmbe.

Álljunk is meg akkor a három főszereplőnél! Nicole Kidman játéka sosem okoz csalódást, ezúttal is nagyszerűt alkot. Kiemelkedőt azért nem mondanék, mert nincs könnyű helyzetben a fiatal Mia Wasikowska mellett, ő már A gyerekek jól vannak és a Jane Eyre képkockáin, vagy éppen a Terápia eredetijeként ismert In Treatment című sorozatban is megmutatta, hogy nemcsak fantasztikus kisugárzással bír, hanem bármilyen szerepben elhisszük neki, amit tesz. Úgy is mondhatnám, kis idő, és ő lehet az új Nicole Kidman. Kettőjük folyamatos párbeszédére kontrázik Matthew Goode, az elhunyt apa testvére, akinek ilyen környezetbe érkezve már könnyű dolga van.

Nicole Kidman és Matthew Goode a Vonzások című filmben

Az ő háromszögük alkotta térben zajlik az egész történet, és a közöttük húzódó egyenesek adják a film elementáris feszültségét. Ha azt mondom, hogy anya és lánya között nem felhőtlen a viszony, keveset mondok; a lány, aki rajongott apjáért, és most hirtelen elvesztette, anyjában keresi a bűnbakot. Anya és nagybácsi között mintha régi baráti kapcsolat lenne, amely hamar viszonyba csap át. A legkülönösebb persze mégiscsak az India és Charlie közti kötelék, amely a legkésőbb mutatkozik meg a maga teljességében, sőt valójában sosem látunk minden mozgatórugót benne. Valahogy ez hiányzik a legjobban: a rendező a miértre nem ad választ. A zseniális megoldások amolyan l’art pour l’art módon köszönnek vissza, nem találjuk, de nagyon nem is keressük a kifutását, amikor ilyen motívumokkal találjuk szembe magunkat.

Mert több összetevő csodás együttállása adja ennek a filmnek horrorisztikus borzongatását, úgy, hogy mégis teljesen természetes tud maradni, és műfaját tekintve sem nevezhető horrornak. A színészi játékon túl ilyenek még az egyedi kameramozgások: a vertikálisan és horizontálisan is különös mozdulatokat végző kamerák és a rendkívüli beállítások olyan alaphangulatot teremtenek, ami már az első pillanattól az utolsóig biztossá teszi bennünk, hogy itt a felső középosztálybeli, jómódú keleti parti polgári miliő ellenére – vagy éppen ezért – sem marad semmi a helyén. Ezzel van csodálatos összhangban a többször megjelenő és jelentést hordozó lépcső motívum is; a látószögek különbözősége, a három szereplő egymáshoz való viszonya gyakran fejeződik ki abban, hogy a családi ház lépcsőjének melyik pontján állnak, honnan veszi őket a kamera, merre tartanak és így tovább.

Folytathatnánk még  a Hollywood-inkompatibilis alkotás kétségtelenül markáns stílusával: a remekül megvágott részletekkel, a képi utalások távol-keleti filmekre jellemző rendkívül sűrű szimbolikával vagy a komolyzene állandó jelenlétével. De az érzést, amit a Vonzások kivált belőlünk, úgyis csak megtapasztalni lehet. Hiába, nem lehet minden firkász Chan-wook Park!

 

A lemez

Jóllehet a hazai mozik mellőzték Chan-wook Park művét, a dvd-megjelenés kapcsán már megkapta a kellő törődést a film. A lemez roskadozik az extráktól: ráadásul nemcsak kimaradt jeleneteket, hanem számos különleges kisfilmet is megtekinthetünk a produkció elkészültével, illetve nemzetközi hódítóútjával kapcsolatban. Információkhoz juthatunk a Vonzások markáns vizuális stílusáról, az ehhez szorosan kapcsolódó zenei világról éppúgy, ahogy nemzetközi poszterének tervezési folyamatáról is.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, felelős szerkesztő. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés