Kritika

Aknakereső 2017 – Mine

Armie Hammer aknára lép a sivatag közepén. Karaktere a Mine-ban egyedül néz szembe a robbanószerkezettel, ellenségeivel, de leginkább saját magával. Két olasz elsőfilmes Amerika katonáiról mond felemás ítéletet.

Tipikus egymondatos (tehát ún. high concept) történettel bír a Mine: egy katona aknára lép a sivatag közepén. Ez azonban nem az első pillanatban következik be, előtte társával azt a feladatot kapják, hogy likvidáljanak egy férfit. Csakhogy a célpont egy esküvő miatt érkezik a sivatagba, Mike (Armie Hammer) pedig elbizonytalanodik, helyes-e, amit tesz. A tétovázás alatt felfedezik a mesterlövészt, akinek menekülnie kell. Így jutnak el a térség egyik régi háborújából hátramaradt aknamezőre.

A high concept filmek külön alműfaja az, ami egy szélsőségesen leegyszerűsített helyzetbe dobja be a főhőst. Meggondolatlanul felveszem az utcán csörgő telefont, majd kiderül, hogy egy orgyilkos játszmájába csöppentem – A fülke. Egy másik véletlenszerű telefonhívás révén egy emberrablásba keveredek – Mobil. Süllyed a hajóm az óceán közepén – Minden odavan. Csupa olyan alaphelyzetbe, amelybe a nézők könnyen bele tudják képzelni magukat. A zsáner következő szintje, amikor mindez katonákkal történik meg: a Forráskód a sci-fi elemek ellenére is egy egyszemélyes történet, de még inkább ilyen az Élve  eltemetve, ahol a Ryan Reynolds alakította zsoldost temetik el egy telefonnal, egy öngyújtóval és 90 percre elegendő oxigénnel

A Mine leginkább az utóbbival áll rokonságban. Mint a hasonló filmekben, itt is számos leegyszerűsítést alkalmaztak az írók, ami miatt a helyzet még szorongatóbbá válik: a felmentősereg egy vihar miatt csak több napnyi késéssel érkezhet meg, de szerencsére a közelben sétál egy berber pásztor, aki segíthet. Az írói fordulatok azonban okvetlenül a hitelesség csorbításával járnak, ami a feszültség miatt megbocsátható, az emberi drámát azonban mindenképp tompítja.

A kirobbanó lehetőségek ellenére a Mine hatástalan maradt.

A leegyszerűsített alaphelyzetből két út nyílt a filmkészítők számára. Akciófilmessé, sőt a zárt keretek által akár feszült thrillerré fejleszthetik a cselekményt. A rengeteg felszerelésből kifejlődhet egy MacGyver-szerű főhős, aki találékonyságával megmenti önmagát a csapdából, és hősként távozhat az aknamezőről. A két olasz filmes (Fabio Guaglione és Fabio Resinaro) azonban nem ezt választotta. Az akcióbetétek túl rövidek, többször keltettek bennem hiányérzetet vagy csalódást. Ez igaz volt az intenzív, de a csendesen feszült jelenetekre is: a homokviharra és a sivatagi éjszakára.

A készítők a hangsúlyt a katona lelkivilágára helyezték. Tébolyult pillanataiban ismerjük meg életét. Mike magányos múltja megelevenedik és a társává válik. A Mine róluk szól. Ahogy egyre jobban bemutatják a katonát, egyre több érzelmet vált ki, és a leegyszerűsített keretekből egy közepesen érdekes dráma fejlődik ki. A rendezők az amerikai katona lelkét vizsgálták, a demokratikus berendezkedés és a világ legfejlettebb hadseregének működése között feszülő emberi ellentmondásokat.

Sajnos mást nem igazán: még a berber őslakossal zajló párbeszéd is inkább az idegenlégiósról szólt, és nem a helyiekről. Valahogy minden tekintetben ilyen a film: mindig meghátrál vagy csak lemarad az igazi durranásról. A kirobbanó lehetőségek ellenére a Mine hatástalan maradt.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés