Kritika

Mint a bot – A burok

Andrew Niccol, minden idők egyik legszebb filmje, a Gattaca és a gyanakvásra okot adó Lopott idő után ismét sci-fit csinált. Bár a tény, hogy A burok Stephenie „Alkonyat” Meyer azonos című regényéből készült, adott okot némi aggodalomra, de álmomban nem gondoltam, hogy az adaptáció végeredménye ennyire cikis lesz.

A közönség röhög. Nem, nem, a film nem vígjáték, éppen megy a dráma, a nézők kínjukban nevetnek. Pedig egész ígéretes a sztori. A Földet idegenek foglalják el, de nem ölik meg az embereket, hanem az oly’ sok tudományos-fantasztikus moziban megismert módon testüket burokként használva beléjük költöznek. Melanie-t (Saoirse Ronan), az ellenálló utolsók egyikét szintén belakja egy marslakó, a lány azonban nem mond le egykönnyen testéről. Ráveszi a betolakodót, hogy keresse meg szerelmét (Max Irons), akinek azonban kicsit lassan esik le, hogy kedvese még mindig él a burok alatt. A dolgokat tovább bonyolítja, hogy míg Melanie Jaredet szereti, a Wandának nevezett idegen lény belehabarodik egy másik fiúba (Jake Abel). Csavaros igaz? Meyer a specialitásának számító szerelmi háromszöget egész extrém módon prezentálja, ami akár még érdekes is lehetne – ha az alkotók vennék a fáradságot, hogy tisztességesen felépítsék a karaktereket és történéseket. De mivel ebben a filmben minden olyan egyszerű, mint a bot, a végeredmény röhejesre sikeredett.

Gyakorlatilag nehéz bármi jót mondani erről a filmről. A szájbarágós dialógok, a giccsparádé, a butaságok és logikátlanságok szinte megszámlálhatatlan sora ritka vacak elegyet alkot. Az amúgy is harmatgyenge alkotás koporsójába az utolsó szöget a magyar szinkron üti, ami az amúgy is totálisan idióta jeleneteket csak még életidegenebbé teszi. Bár a színészgárda – köztük néhány igen illusztris mellékszereplővel – tisztességesen teljesít, a forgatókönyvet is jegyző Niccol badarságát ők sem tudják megmenteni. A burok egyetlen igazán dicséretre méltó pontját Roberto Schaefer operatőrnek köszönhetjük, aki tényleg meseszép képekkel ajándékozta meg a reményvesztett nézőket.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya