Kritika

Politika, csajok, stb. – Miss Sloane

A Miss Sloane az a típusú politikai thriller, amiről tudjuk, hogy jó, mégis valahogy csak a hibáit látjuk. A mindent megoldó lobbista története semmi újdonságot nem mutat fel, és ettől még Jessica Chastain sem tudja megmenteni a karaktert.

Érdekes jelenség, hogy az Egyesült Államokban az elnökválasztási évek környékén mindig megjelennek a politikai tartalmú alkotások – vagy fordítva, a politikai filmeket mindig a választási évekre időzítik. 2005-ben a Sziriána, 2009-ben A dolgok állása, 2012-ben pedig A hazugságok hálója alkotta a választópolgárok számára készített hollywoodi menüt. A tavalyi, különösen felfokozott évben aztán dömpingszerűen érkeztek a közélettel foglalkozó mozik: A válságstáb, Igazság – A CBS-botrány, végül a Miss Sloane. Más műfajokban is megjelent a politika: A megtisztulás éjszakája – Választási év a horrorba, az Amerika kapitány: Polgárháború pedig a szuperhősfilmekbe emelte be témát.

A Miss Sloane utolsóként került a piacra, egyértelműen Jessica Chastain díjazására pozicionálva (arra valószínűleg kevesen számítottak, hogy a női főszereplő mezőny minden idők egyik legerősebbje lesz, ezért Chastain végül kimarad az Oscar-jelöltek közül). A színésznő egy lobbistát alakít, aki a fegyverkorlátozási törvény kapcsán átpártol a legnagyobb gigacégtől egy feltörekvő, a szakmában hippinek számító vállalkozáshoz. Csakhogy az Egyesült Államokban a fegyverlobbi a legerősebb hasonszőrű szervezet, amely gátlástalanul gáncsol el mindenkit, aki az útjába kerül. Elizabeth Sloane-t például egy korábbi ügye kapcsán kongresszusi meghallgatásra hívják, ahol a nő életében vájkálva megpróbálják lejáratni.

Miss Sloane

Az események két idősíkon játszódnak, ezek azonban markánsan elkülönülnek. A jelen a bírósági tárgyalást idéző meghallgatás, amikor a zsúfolt teremben minden figyelem a főhősre irányul. A múlt pedig onnan veszi kezdetét, amikor a nagynevű céget és azon belül Sloane-t felkéri a fegyverlobbi az érdekeik képviseletére, a nő pedig válaszul kiröhögi az ügyfelet. A jelenben az állandó helyszín mellett a vágás és a kameramozgás is lassabb, a múltban száguldoznak az események. Sűrű vágások és pörgő dinamika a jellemző. A főhős munkafüggőségét például napirendi pontjainak oda-vissza ugrálásával érzékeltetik.

Azt nem tudtam eldönteni, miről szól elsősorban a Miss Sloane. Az ügyről? A nőről? A közegről?

Adott ugyanis egy morálisan egyértelmű helyzet: a fegyvervásárlásokat korlátozni kell. Ez a Miss Sloane megkérdőjelezhetetlen dogmája, bár dicséretes, hogy három pillanatban merték árnyalni a kérdést. Ebben a tekintetben azért szurkolok, hogy az erre vonatkozó törvényt elfogadják. A Dávid-méretű kis lobbicég az etika erejével felvértezve vajon legyőzi-e a Góliát fegyverszövetséget. Közben pedig bemutatják a nőt, aki a gonosz ellenfél módszerét használja. A főhős mottója, hogy egy jó lobbista mindig egy lépéssel az ellenfele előtt jár. Minden fordulat kapcsán azon izgulok: tudta-e Sloane, hogy mi fog történni, és kitervelt-e valamit előre? Persze a válasz mindig igen.

Miss Sloane

A mindent megoldó, minden helyzetből kikecmergő karakter viszont egyáltalán nem új. Valójában a modern politikai thriller archetípusa. Konkrétan ez volt George Clooney foglalkozása a Michael Claytonban, majd erről szólt A hatalom hálójában, ahol a ravasz, de naiv Ryan Goslingot golyózta ki a tapasztalt, de gátlástalan Clooney. Utóbbi készítette elő a terepet Kevin Spacey-nek a Kártyavárban, amelyben az egész sorozat erre figurára épül. Még azt se mondhatnánk, hogy Jessica Chastain az első nő, akit ilyet játszik, hiszen Meryl Streep megtette ezt már 2004-ben A mandzsúriai jelöltben (a főhajtás megvolt, a címre tettek egy utalást).

Mindezek ellenére a Miss Sloane egyáltalán nem rossz film. Jó látni, hogy a mellékszerepekben megforduló női karakterek a főhőshöz hasonlóan összetettek, sőt mutatnak némi önreflexiót a forgatókönyv fordulataira. Amelyek egy része nem kiszámítható, ráadásul dicsérendő, hogy bizonyos kérdéseket megválaszolatlanul hagytak a készítők. John Madden egyébként tehetséges rendező (Szerelmes Shakespeare, Keleti nyugalom – Marigold Hotel), nem probléma neki sok karaktert mozgatni vagy rövid idő alatt bemutatni, de ezúttal – talán a túl amerikai téma miatt – éreztem némi érdektelenséget a részéről. Összességében egyetlen szó jellemzi igazán a Miss Sloane-t: átlagos.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu