Kritika

Mit tanítasz a gyereknek? 2. – Dínó tesó

waxna0alA várva várt 16. egészestés Pixar animáció, a Dínó tesó megdöbbentően erőszakos film lett, amit a legjobb szívvel is csak CGI specialistáknak tudnék ajánlani: a  lenyűgöző látványhoz ugyanis igencsak megkérdőjelezhető üzenet társul.

A húsz éves Toy Story kapcsán a HVG felkért minket is, hogy osztályozzuk a Pixar eddig elkészült 15 filmjét – éppen emiatt kipipáltam a még hiányzó darabokat is a listáról. Egy-két kivételtől eltekintve a stúdió elég biztos kézzel szállítja a szerethető animációkat, melyek gyakran túlmutatnak egy egyszer nézős családi mozidélutánon Disney-vel. Az általam egyébként kevésbé kultivált Agymanók páratlan sikere után nem csoda, hogy tűkön ülve vártuk a 16. filmet, ami egy dínókaland formájában meg is érkezett. Amit kaptunk azonban, igencsak messze áll a Toy Story, a Fel vagy a Szörny Rt. gondolatgazdag és igencsak szórakoztató világától.

A Dínó tesó elvileg a legfiatalabb korosztályt célozza meg – én viszont semmi esetre sem ajánlanám kisgyerekeknek. A film megdöbbentően erőszakos, teljesen értetlenül állok, mi célja is volt mindezzel az alkotóknak. Mire tanít a Dínó tesó? A dzsungel törvényére? Persze értem én, hogy egy coming of age sztorival állunk szemben, ahol Arlót, a gyáva dínókölyköt az élet megneveli, plusz a szemfülesek elcsíphetnek néhány komolyan megszívlelendő (kifejezetten manipuláltan tálalt) gondolatot a család fontosságáról is – a gond az, hogy nem tiszta az üzenet. Ráadásul a film számos pontján ütközünk olyan értékekbe, melyeket a legjobb indulattal sem tudok elfogadhatónak titulálni: a szuperpozitívnak beállított apa gyilkolni tanítja fiát, az embergyerek (aki valójában egy kiskutya szerepét kapta) pedig bemutatkozásképpen látványosan lefejez egy bogarat – hogy csak a legdurvábbakat említsem. goodA jók és a rosszak ebben a történetben igencsak szürke zónában járnak: mitől lesznek az állatokra vadászó ősmadarakat gonoszak, a nem kétséges célból bivalyokat tartó (???) T-rexek meg a jófiúk? Lehetne persze szimbólumokról beszélni, de valójában annyira felületesen kidolgozottak a karakterek, hogy az oldalak közötti helyezkedés is csak esetleges lehet. Hogy ki szúrta el? Nehéz megmondani. A film komoly produkciós nehézségekkel küzdött, hat évig készült, a rendezői székbe végül a korábban a Pixar háza táján inkább színészként tevékenykedő Peter Sohn került… A legnagyobb gondot azonban maga a forgatókönyv okozta – az Agymanókat is jegyző Meg LeFauve rázta gatyába végül a sztorit, de sajnos a végeredményen ez nem nagyon látszik: annak ellenére, hogy a főhősök korát lecsökkentették, főszereplőnek pedig magát a természetet tették meg (állítólag), a történet akcióepizódok laza szövedéke maradt, valódi struktúrát és kohéziót nehezen találunk benne.

Szóval komoly gondok vannak a Dínó tesóval – egy téren azonban nem hogy nem érheti kritika, de magasan ki is emelkedik az animációs filmek közül: ez pedig a látványvilág. A hiperrealisztikus hátterek egyszerűen káprázatosak, legszívesebben kikockáztam volna a filmet, hogy tetten érjem, hogy amit látok, nem is animáció, hanem néhány jó szögben elkattintott természetfotó. Tudják is az alkotók, hogy nem semmi, amit művelnek, sokszor, szinte dicsekedve tűzdelik totálokkal a filmet, és a végefőcímet is a bámulatos tájképeknek szentelik. Izgalmas az a kontraszt is, ami ezen hátterek és az erősen sematikus figurák között feszül – ha másért nem, ezért érdemes megnézni a filmet. De csakis szakembereknek, és szigorúan gyerekkíséret nélkül.

https://www.youtube.com/watch?v=D41ckBiARPA

Még egy érv szól a Dínó tesó mellett, ez pedig Sanjay Patel bűbájos, szuperlátványos és elgondolkodtató kisérőfilmje, a Sanjay’s Super Team, ami a rendező gyerekkori emlékeiből táplálkozik. A kis Patel nehezen tudja összeegyeztetni a modern világot apja tradicionális hindu szokásaival: hogy ne unja magát a meditáció során, a hindu isteneket szuperhősöknek képzeli. Meseszép rajzokkal és megszívlelendő üzenettel szolgál a mindösszesen 7 perces filmecske – néztem volna inkább ebből még egy másfél órát…

o2ZqVLX

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com