Kritika

Sosem lesz vége – Miután boldogok leszünk

Amikor már azt hittük, végre elbúcsúztathatjuk Tessa és Hardin héjatáncát, a Miután boldogok leszünk váratlan húzásokkal árulja el saját közönségét. Minket átvertek, kérem!

Negyedik éve tart a Miután-könyvszéria filmes adaptációinak sora: 2019 óta minden esztendőben boldogítottak minket egy epizóddal, amely a kezdetben konzervatív és szűzies húszéves lány, Tessa (Josephine Langford), és a problémás angol „bad boy”, Hardin (Hero Fiennes Tiffin) szerelme körül forgott. Párkapcsolatuk krónikáját Anna Todd öt könyvén keresztül énekelte meg: A szürke ötven árnyalata mintájára az utolsóban a férfi karakter szemszögén át mutatta meg a történteket, tehát az nem is igazi epizód. A lényeg, hogy

ennek a románcnak itt és most be kellett volna fejeződnie, és a pofátlanság netovábbja, hogy nem így történt.

A Miután-széria egy izgalmas párt igyekszik bemutatni, akiket a családi tragédiák, az élet nagy döntései, de még a veszekedések és belső viszályok sem tántoríthatnak el egymástól, mert mindig visszatalálnak az ismerős és meleg ölelésbe, ami bár minden alkalommal egy kicsit szorongatóbb, fojtogatóbb, még mindig jobb, mint az ismeretlenben egyedül átvészelni ezt az élet nevű dolgot.

Nos, a Miután, bár eddig úgy tűnt, nem vette észre, de egy tökéletes példáját mutatja be annak, milyen mérgező párkapcsolati modellekkel szembesülhetnek a fiatal felnőttek. De tényleg, ha a filmet megszakítaná egy prevenciós szakember, miközben mögötte világító vörös betűkkel virítana a „Ha ilyet látsz, fuss!” felirat, nem lepődnénk meg. A Miután negyedik epizódja nem is ábrázolhatta volna vastagabb kontúrokkal azt a két lábon járó minősített pszichológiai esetet, aki a pár mindkét tagját a föld alá húzza. Ez pedig az ügyeletes kemény csávónak hazudott önző, nárcisztikus, manipulatív és idegbeteg szociopata, Hardin.

Tudjuk, hogy egy időzített bomba, hiszen már legkésőbb az előző, harmadik részben érződött, hogy míg Tessa karaktere igyekszik felnőni és felelősséget vállalni saját tetteiért, addig Hardin megállás nélkül rinyál és önsorsrontásával a fiatal és jobb életre érdemes lányt is magával rántja. A Miután boldogok leszünk során megannyi értelmetlen huzavona, féltékenységi roham, veszekedés, családi dráma és fantáziátlan békülős szex (ebben csak kettő van, de az pont kettővel több annál, mint amennyire szükség lett volna) után

a sorozat nem várt eszközzel élt: elkezdett reflektálni önmagára.

Micsoda?! A 15 évesekre kalibrált álromantikus párkapcsolati teniszbajnokság végre elkezdte felismerni azt, hogy négy film óta nézzük ugyanazt a véget nem érő történetet? Hogy a karakterek képesek kívülről szemlélni saját sorsukat, és úgy döntenek, megváltoztatják a ciklikusságot? A Miután boldogok leszünk beszúrt a szkeptikus nézők számára pár boldog percet, amelyben Tessa összefoglalja a filmek valódi tanulságát, majd kilép a kapcsolatból. Hardin természetesen őrjöng, hisztizik és másokat hibáztat magán kívül, ahogy egy jó személyiségzavaros emberhez illik. Volt egy percnyi elégtétel abban, hogy végignéztük ezt az istentelen hosszú sztorit. De persze nem állt meg itt a menet – miért is állt volna?

Tessa és Hardin párosát egymásnak teremtették, ám ezt leginkább Anna Todd regényíró és a forgatókönyv szerzői gondolják így, senki más. Azt képzelik, a hősök Rómeó és Júlia újabb megtestesülései, pedig valójában olyannyira van szükségük egymásra, mint a lepkének és a Kemotoxnak, a szénaboglyának és a háztűznek, vagy a helikopternek és a beszerelt katapultülésnek. Destruktív viszonyukra most a film is reflektorfényt világít, majd elintézi azzal, hogy a fiú ismét megváltozott, sőt, csávókánk annyira komolyan egocentrikus, hogy simán bestsellert ír a lánnyal eltöltött időszakának történetéből, természetesen egykori partnere beleegyezése nélkül. Hát nem romantikus?!

A Miután boldogok leszünk intelligensebbnek hazudja magát elődjeinél, viszont hamar rájöhetünk, hogy becsaptak minket.

Az igazi gyomros azonban az utolsó jelenetben érkezik meg egy „Folytatjuk…” felirattal. A történetnek itt kellett volna lezárulnia, a filmkészítők azonban úgy döntöttek, kell még. Ha az ebben a két főszereplőben rejtőző kraftot teljes mértékben ki akarta volna aknázni a film – és itt most érthetjük mind a figurákat, mind az őket alakító színészeket –, akkor már két filmmel ezelőtt befejeződött volna a sorozat. Innen azonban nemcsak nem érdemes folytatni, de könnyen lehet, hogy már színészeink se térnek vissza.

Ne is tegyék, karrierjük szempontjából így is nehéz lesz lemosni az ötlettelen, Disney Channel esti műsorsávra szabott dugásokat. Még Josephine Langford fog kijönni ebből a legjobban, hiszen szerepe szerint egy komoly felnövési folyamaton megy keresztül; Hero Fiennes Tiffin számára azonban sokkal többet kell dolgozni, hogy megvethesse a lábát Hollywoodban. Hardin szerepe egy skarlát betű lehet azon nézők számára, akiknek volt szerencsétlenségük a Miután-sorozathoz, valamint a színész erőszakos karakteréhez és bamba, vitaminhiányos ábrázatához. Ez marad velünk: nem a szép pillanatok, amiket a párral tölthettünk, hanem a hihetetlen gyomorideg, amely támad, amint a toxikusan turbékoló galambok emléke bereppen homlokterünkbe.

A Miután boldogok leszünk 2022. augusztus 25-től látható a magyar mozikban.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Kritika rovat szerkesztője. Kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
4 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!