Kritika

Mocskosul király – Mocsok

MocsokVoltak filmek, amiket a nép úgy várt, mint a Messiást. Ilyen volt az Erőszakik után A hét pszichopata és a Sicu, vagy az Élet sója, amit Danny Boyle a Trainspotting után követett el. Mindkét film óriási csalódást jelentett a rajongóknak – hát most ők lesznek azok, akik elégedetten bólogatnak majd, ha megnézik a Mocskot – íme a méltó követő.

Hogy ki tudott a neves elődök nyomába lépni? Az idehaza még ismeretlen Jon S. Baird – érdemes lesz megjegyezni a nevét – akkorát dobott, hogy arról bizony sokáig fogunk beszélni. A rendező saját maga adaptálta Irvine Welsh azonos című regényét, a végeredmény pedig erősen kultgyanús.

A történet középpontjában Bruce Robertson (James McAvoy) áll, aki masszívan iszik és drogozik, szexfüggő, perverz, erősen agresszív és rasszista – és nem mellesleg rendőr. Helyezkedik a testületben, próbálja kiütni haverját, Rayt (Jamie Bell) az előléptetés esélyesei közül, miközben látszólag megpróbál felgöngyölíteni egy gyilkossági ügyet. Csakhogy nincs jól, nagyon nincs jól – kérdés, van-e kiút a gödör aljáról, kapnak-e az olyan mocskok, mint amilyen Robertson is, második esélyt az életben.

MocsokHát ilyen plottal lehetett volna igencsak nyomasztó film is a Mocsok, s bár nem állítom, hogy éppen egy sétagalopp, de azt mindenképpen, hogy a film egészén végigvonuló mélyfekete humor sokat tompít az élein. Szükség is van a jótékony lágyításra, mert e nélkül igencsak nehéz lenne azonosulni a film alapvetően visszataszító – de mégiscsak szánni való hőseivel. Persze sok múlt a színészek munkáján is, az alakításokban azonban nem lelhetünk hibára. James McAvoy igazi jutalomjátékban brillírozza végig a filmet, gondosan építgetett karrierjében a Mocsok igazi mérföldkő lehet. Játszótársai sem vallnak szégyent, Jamie Bell – akit már jópárszor neveztem generációja egyik legtehetségesebbikének – alázatosan szolgál a másodhegedűs szerepében.

Persze mielőtt piedesztálra emelném a filmet, le kell szögezzem, hogy közel sem állunk tökéletes alkotással szemben. Az arányokkal van a legtöbb hiba, Jon S. Baird több helyen is indokolatlanul erős kontrasztokkal dolgozik, az érzelmesség néhol érzelgősségbe csap át, a történet csavarja pedig kidolgozatlansága miatt hat esetlennek. Mindezen hiányosságok ellenére is üditően izgalmas film a Mocsok, ami pikáns humorával, idézhető idézeteivel és fülbemászó zenéjével biztosan több megnézésre is érdemes.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya