Kritika

Mopszon innen és túl – Patrick – Ebbel szebb az élet

Romokban az életed? Elhagyott a párod? Itt a megoldás: egy szőrös társ, aki darabokra cincálja az életed, de aztán minden jó lesz, mert a Patrick – Ebbel szebb az élet egy romkom. Meg a kutyák cukik!

Legrosszabb rémálmomban se forduljon elő velem, ami szegény Sarah-val (Beattie Edmondson) történik. Egy napon megörökli nagymamája elkényeztetett úri mopszát, aki fenekestül felforgatja amúgy sem könnyed életét. Ő se szeretné ezt, meg a főbérlője se. Ennyi elég is a történetről, később még úgyis panaszkodom róla.

Mandie Fletcher rendező eddig csak tévéműsorokat készített, és a Fekete vipera után joggal várható el, hogy humorban gazdag és szórakoztató nagyjátékfilmet rendezzen. Igyekezett humorosra csinálni a Patricket is, és néha még az én arcomra is tudott mosolyt csalni, de hangos hahotázásra ne számítsunk. Vagy emlékezetes színészi alakításra. Meg úgy alapjáraton nagy durranásra sem, bár kifejezetten gyönyörű városban forgattak. A főszerepet alakító Beattie Edmondson a Bridget Jones babát várból lehet ismerős mint mellékszereplő, de húzónévnek Ed Skreint (Trónok harca, Deadpool) szánták. Elhitted? Ne szépítsünk, az igazi nagyágyúja a filmnek a kutya.

Amit könnyű átérezni, az Sarah ügyetlenkedése az életben. Családi elvárások nehezednek rá, a pasijai folyton lelépnek, az új munkahelyén nem bíznak a szakértelmében, csak mert más munkamódszert használ. Hiába kedves lány, valahogy nem jön össze neki. Ami számomra külön szimpatikus és jó pont, hogy Sarah nem bírta a kutyákat, de aztán… aztán jött Patrick. Szétbarmolja a lakását, majdnem mindenhonnan kirúgatja.

De mit számít ez, hiszen Patrick cuki és csak úgy vonzza a szexi kutyás pasikat!

Ezzel még annyira nem is lenne baj, de egy idő után kifogy a történet a konfliktusokból, és akkor az alkotók bedobják minden állatos filmek fő aduászát, a klisék kliséjét. Aminek mind tudjuk, hogy mi lesz a vége.

Az én szinopszisomban amúgy ez történt: Sarah szüleinek macskája az igazi áldozat,

akit traumatizált egy elkényeztetett ficsúr mopsz, de szerencsére később egy hajós macska lépre csalta a megrögzött macskamolesztálót.

Patrick bűnét megbánva visszatérhetett a társadalomba, miután felhagyott káros szenvedélyével.

A stáblista alatt futó mopszmontázs is bőven elég lett volna, az emberek cukiságadagját az is kielégíti, minek kellett másfél órányi unalmaska, klisés, kiszámítható családi romkomot végignéznem előtte? A közönség minden gaztett utáni bűnbánó szemmeregetésre olvadozott, megbocsájtva, hogy nincs semmi eget rengető a mopszon túl. (Számomra mopszon innen se.) Ha valaki egy könnyed, „nevessünk azon, hogy rosszalkodik egy szobacirkáló és közben szenved a szerencsétlen gazdi vele, aki az életében is bénázik közben” filmre vágyik, akkor hajrá, tessék megnézni. De könyörgök, pénzt ezért nem illene elkérni, tucatszámra találni ilyen filmeket a tévében vasárnap délután.

Különös párhuzamra lettem figyelmes. A zene többször is kísértetiesen emlékeztettet az Igazából szerelem (Love Actually) fináléjának érzelemdús muzsikájára. A film eredeti plakátján pedig ez a szóvicc szerepelt: „Pug… actually”. Inkább nem mondok semmit erre. Ami még feltűnt, ha már hasonlóságokról van szó, a Kodaline All I Want (Part 2) videoklipjének sztorija. Nem egy és ugyanaz, de a park, ahol szarvasok rohangálnak és a főhős játszani szokott a kutyájával, a kutya párkapcsolatszerző ereje, meg persze a nagy gazdi-kutyus egymásra találás is felrémlett.

Tanulság: kutyával könnyebb pasizni/csajozni.

Jó, azért ennél komplikáltabb a dolog, amire a „költő” gondolt. Ha van kutyád, sokkal szebb lesz az életed, mindenki kedvesebb lesz veled, meg hát olyan cukik, nem? (Ez utóbbit mindenki válaszolja meg magának, én inkább a macskákra esküszöm.)

Ami viszont baj, hogy a Patrick – Ebbel szebb az élet elhiteti az esetleges ifjú nézőivel, hogy egy velejéig neveletlen kutya megszelídül és szófogadó lesz attól, mert te megszereted. Vagy egy szófogadatlan osztály kisangyallá változik, csak mert van egy aranyos kutyád és jó fej módon kezded az anyagot tanítani nekik. Utóbbi működhetne is,

ha nem lenne olyan kegyetlen szekunder szégyenem

attól, ahogy Sarah fiatalosan próbál beszélni.  Ha vicces és alternatív osztálynevelési módszerekre vágysz, akkor inkább ajánlom a Fák jú, Tanár úr!-féle Zeki Müller technikát, amivel köszönőviszonyba sincs Sarah legextrémebb hajóskürt-megoldása sem.

(A cikk írója kifejezetten nem kutyapárti, meglehetősen igyekezett nem ez alapján megítélni a filmet, bár határozottan nem sikerült neki, de ettől függetlenül is kitart azon állítása mellett, hogy harmatgyenge alkotásról van szó.)

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.