Kritika

Ha vámpírral kezdesz, szívás lesz a vége – Morbius

A Sony a Morbius című filmmel folytatja tovább a képregénygarázdálkodást. 2005 kéri vissza az összecsapott szuperhősfilmjeit.

Michael Morbius neve legfőképp a keményvonalas képregénybújóknak mondhat bármit is. A Marvel élő vámpírja egy rendkívüli vérbajjal rendelkező tudós, aki egy kísérlet során éjszakai ragadozóvá válik. Az illusztrált sztorifüzetekben volt már Penge és Pókember ellenfele, hiszen a vörösvérsejtek doktora és lelkes fogyasztója alapvetően egy gonosztevő – jelen filmünk tökéletes mosdatást visz végig, pont olyat, mint amit nemrég a Venomnál láthattunk.

A Sony önkényes partizánakcióba kezdett, miután a Marvellel kötött szerződésben kölcsönadták Pókember karakterét. Míg Tom Holland Vasemberékkel kokettál, addig a hálószövőhöz kapcsolódó arcokkal a stúdió önálló mozifilmeket gyárt. Így jöhetett létre Tom Hardy főszereplésével a már említett antihőseposz, melynek tavaly a gyötrelmes második része is megjelent – és várható a jövőben a Kraven, a vadász, valamint a Madame Web.

A Morbius jobban körvonalazza, mit szeretnének csinálni ebben a különálló univerzumban – spoiler: semmi jót!

Emlékeztek a Venom sztorijára? Amelyben az életpályájában lefelé ívelő főszereplőt egy különös idegen erő keríti hatalmába, melyet nem képes irányítani, és amely gonosz tettek végrehajtására készteti akaratán kívül. És amiben egy aggódó női karakter segíti a hőst a partvonalról, míg egy ugyanolyan képességgel rendelkező ellenlábas is felbukkan, hogy aztán hányingerkeltő vizuális effektekkel megtűzdelt, lassított és felgyorsított harcjelenetekben eshessenek egymásnak. Na, a Morbius is lelkesen másolt padtársa kettes dolgozatáról.

A Morbius számára megvolt az esély, hogy egy fokkal sötétebbre tekerje a fényerőt, hiszen mégiscsak a vámpírmítoszból táplálkozik, amely nemcsak a vértől, de az egyéb testnedvektől is szaftosabb szokott lenni. A filmgyártás persze már az utolsó cseppet is kiszipolyozta a témából, de ez még mindig nem mentség arra, hogy

a Sony produkciója egy rendkívül kókler módon összehányt biztonsági játék, amin még a megfelelő színészválasztás se segít.

Jared Leto Morbius szerepében az első percektől egy jótevő, aki egész életét feltette arra, hogy másokon segítsen, miközben magán képtelen volt. Azon túl, hogy ez a figura eleve nem alkalmas gonosztevőnek – karaktere pedig el sem indul ezen az úton a játékidő alatt –, színészünk előadásában rém sótlan a jelenléte a vásznon. Leto eleve egy para fickó, akiről simán elhinnénk, hogy vámpír, vagy minimum szűzlányok vérében fürdik esténként, hisz nem öregszik. Minden adott volt egy félelmetes szupergonosz legyártására, itt azonban ő a hős, akinek átírták jellemét, hogy passzoljon a projekthez.

Ha önmagában vizsgáljuk a Morbiust, a képregényektől különálló alkotásként, akkor is találunk benne rengeteg kivetnivalót. Daniel Espinosa rendező kezében a korrektnek tűnő kezdés után folyamatosan esik szét a film. A történet egy idő után jelenetek véletlenszerű sorozatává züllik, a karaktereknek nincsenek mélyebb dimenzióik, a nagyobb akciójelenetek pedig mind csalódáskeltőek a CGI-túltengés és a förtelmes vámpírdizájn miatt. Elfelejtettek dinamikát és tétet adni ezeknek a pillanatoknak: a legtöbb esetben sérthetetlen sötét szuperlények csapkodják egymást a sötétre komponált felvételeken. Több hasonlóságot ápol a Morbius az olyan bukott szuperhősmozikkal, mint az Elektra vagy A Szellemlovas.

Mintha visszateleportálna minket a 2000-es évekbe, ahol még nem minden esetben értették az alkotók és a stúdiók, mi kell egy jó képregénymozihoz.

Ami még kétségbeejtő, hogy Espinosa egy kórházi folyosós jeleneten kívül képtelen volt bárminemű feszültséget generálni a moziteremben, holott a Morbius flörtöl a horror műfajával, a rendező utolsó filmje, az Élet pedig az egyik legjobb Alien-koppintás az utóbbi évtizedekből. Bérrendezés lett ebből, ráadásul látszik, hogy a kapzsi stúdió mennyire belenyúlt. A Morbius előzeteseit már két éve nézzük: a pandémiás helyzet miatt tologatott filmből rengeteg jelenetet kivághattak és átírhattak, amiket korábban már láthattunk a trailerekben. A végeredményt látva ez a hangsúlytalan ipari termék – mely amilyen unalmassá válik a második felére, olyan hirtelen is ér véget érdektelen fináléját követően – nem talált magának identitást.

És mihez vezet mindez? Miért készült el a Morbius? Mert elkészülhetett, hiszen a Sony megtehette. A Venom-filmek óriási sikerek voltak, a Pókember: Nincs hazaút pedig rekordokat döntött. Így most újra eljött az esély, hogy külön alkossanak valami sajátot. Csakhogy ez a Pókverzum nem betonbiztos alapra, hanem trágyadombra építkezik – a stáblista közbeni jelenetek után pedig joggal foghatjuk a fejünket. A Sony ismét franchise-t épít és kizsákmányolja a jogilag birtokolt figurákat ahelyett, hogy értelmes és átgondolt filmeket kínálna közönsége számára.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com