Kritika

Mozi a moziban – Becstelen brigantyk

Erőszakról és idétlen bajszokról szóltak az előzetes hírek Tarantino legújabb alkotását illetően – térdcsapkodós poénokról, eszméletlen alakításokról, pörgős sztoriról és maró iróniáról nem szólt a fáma. Annál jobb, így ér csak igazi meglepetés minket Tarantino újabb klasszikusában.


Mert bizony kultgyanús a Becstelen brigantyk. Amilyen végtelenül egyszerű volt a Halálbiztos sztorija, olyannyira összetett most a történet, nincs időnk egy percig sem unatkozni, jönnek-mennek a szereplők, van belőlük vagy egy tucat, egyik karakter szebben kidolgozva, mint a másik. A főszerep Brad Pitté, de a valódi színészkirály a filmben a Cannes-ban a legjobb férfi alakítás díját elnyerő Christoph Waltz, aki eszelősen lubickol Hans Landa szerepében.

Na, de lássuk csak a sztorit. A két szálból építkező történet egyik oldalán áll Shosannáé (Mélanie Laurent), akinek zsidó családját Hans Landa (Christoph Waltz) kiirtotta. A lány néhány évvel később Párizsban üzemeltet mozit, mely a véletlen folytán pont a náci propaganda legújabb filmes gyöngyszemének bemutatójának színhelye lesz. Miközben Shosanna személyes bosszújára készül, elindul a KINO hadművelet is, melyben az Aldo Raine hadnagy (Brad Pitt) vezette nácivadász, Brigantyk néven elhíresült osztag készül kiiktatni a filmes seregszemlén a náci vezetést.

Az amerikai-német koprodukcióban készült filmben felvonul a német színészelit színe-java, jobbra a Rex felügyelőből és a Cobra 11-ből ismert Gedeon Burkhard, balra a Good bye Lenin és az Edukators sztárja, Daniel Brühl, középen pedig a Mindenki másképp kívánjától messze, a tengerentúlra került Til Schweiger. Az amerikai csapatot a kapitány Pitten kívül olyan nagyágyúk erősítik még, mint Mike Myers vagy Samuel L. Jackson. A lányok se rosszak, Diane Kruger és Mélanie Laurent férfiasan állják a sarat.

A film természetesen most sem úszta meg a 18-as karikát, igazság szerint azonban a korábbi Tarantino filmekhez képest sokkal kevésbé erőszakos. A fő hangsúly most a humorra, méghozzá a könnyfakasztó humorra került, igazi felüdülés a korábbiakban inkább csak iróniából és fekete humorból táplálkozó Tarantino művekhez képes. Érdemes egy mondat erejéig kitérni a filmzenére is, mely a már korábban Tarantinónál megszokott színvonal miatt hívja fel magára a figyelmet.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..