Kritika

Ha egy lány fiúsnak születik – Mulan

A Disney rajzfilm élőszereplős verziója egy érettebb Mulant ígért. S a bohókás rajzfilm helyett valóban egy felnövéstörténetet kaptunk, de azért így is sok szempontból mesefilm maradt ez a Mulan is.

A Mulan is azok közé a filmek közé tartozik, melynek forgalmazását jócskán megtépázta a járványhelyzet. A júliusi premierből lett egy szeptemberi hibrid szemle, vagyis egy emelt díjas streaming debütálás és egy mozibemutató. Pedig a 200 millió dolláros költségvetésű film jobb napokat is megérdemelt volna,

ez a fajta befektetés és látványvilág egyértelműen mozivásznat keres.

Niki Caro rendező Mulan filmjének másik ígérete az volt, hogy nem kizárólag az 1998-as Disney rajzfilm adaptációja lesz, hanem hogy visszanyúl a kínai legenda történetéhez. Talán az elégedetlenkedő összehasonlítgatások megfékezése végett nyilatkozott így, hiszen valóban történtek nagyobb változtatások, kezdve az izgága Mushu és a nagyi likvidálásával, ami gondolom, a komolyabb hangvételt szolgálta. Bár a nagyi tényleg elég nagy veszteség, főleg, hogy a család fontosságát propagálja a film. Ám mivel nem egy szoros animáció-élőszereplős átültetésről van szó, vegyük át röviden, ki is ez a Mulan.

Mulan maga valószínűleg sosem létezett, de a legendája a 4. század körüli Kínában szárnyra kapott egy Ballad of Mulan című műben, melynek első írásos változata a 6. századi Musical Records of Old and New című gyűjteményben található, amit regények, színdarabok és operaművek sora követett. A verziók olyannyira nem egyeznek, hogy Mulan vezetéknevének is több változata van, amik közül a Hua lett a legnépszerűbb lírai, virág jelentése miatt. A legnagyobb különbséget az egyik regény szolgáltatja, ami Mulan öngyilkosságával végződik. A történet népszerűségéből egyértelműen adódott, hogy a mozgókép megjelenésével Mulan is témája lett a filmeknek.

Eddig összesen nyolc kínai filmváltozat készült el, az első egy némafilm 1927-ből, a kínai filmtörténet első generációjának korszakából.

A 2020-as változat készültekor téma volt, hogy a Disney animációval ellentétben itt Mulan nem a felettesébe szeret bele, hanem egy katonatársához fűzik gyengéd érzelmek, s mindezt a #metoo mozgalom hatásával indokolták, pedig a történet ezen változata cseppet sem új, az 1939-es változatban, a Mulan Joins the Armyban Mulan szintén egy katonatársába esik szerelembe, akinek ráadásul felettese lesz, így csak akkor fejezhetik ki érzéseiket egymás iránt, amikor Mulan hazatér. Külön érdekesség, hogy több kínai filmadaptáció operafilm, s az említett változatban is elénekelnek egy-egy dalt. Mulan nevével egyébként a magyar olvasók is találkozhattak Lin Yutong Egy múló pillanat című regényében.

Mindennek ismeretében elég furcsa Mulan élőszereplős változatát a Disney mese adaptációjának nevezni,

bár az is tény, hogy sem az animáció, sem a film nem akart igazán kínai lenni, csak dekorációnak használja a sárkányt/főnixet, a lámpásokat és az íves kínai háztetőket. Vagány női történet kellett és a távol-keleti misztikum. Az élőszereplős verzióban még inkább, hiszen itt egy nő helyett két nő történetét láthatjuk, s az ősi szellemek varázsereje helyett az emberi energia, a qi konyhafilozófiája is jócskán teret kap. Niki Caro új-zélandi rendezőnő pedig minden szempontból passzolt egy ilyen film megalkotásához. Pedig a Disney először ázsiai vonalon indult el, próbálkozott a tajvani Ang Lee, majd a kínai Jiang Wen felkérésével, végül mégis Niki Caro mondott igent.  Nemcsak azért volt Carónak való ez a feladat, mert ő maga is nő, hanem mert korábbi filmjeiben is foglalkozott már férfi életre született nőkkel, olyanokkal, akik férfi szerepbe vágytak, legyen szó harcról, rangról vagy egyszerűen munkáról (A bálnalovas, Kőkemény Minnesota).

Mulan története egy kisebb feminista kiáltványnak felel meg, ugyanis azt az üzenetet hordozza, hogy adjunk teret a lányoknak fiús témákban is. Mulan gyerekkorától fogva jobban szereti a harcművészetet, mint a szövést, csakhogy a hagyományos kínai társadalomban a nő dolga az, hogy megházasodjon és csendben támogassa férjét. Mulan, bár nem illik ebbe a szerepbe, elfogadja sorsát. Mígnem egy nap a család egyik tagjának be kell vonulnia a rouranok támadása miatt, s Mulan idős édesapja kardjával beteljesíti a családi kötelezettséget. Ezzel egyrészt lehetősége van kibontakozni, másrészt egy sokkal nagyobb elnyomás, titkolás terhét veszi a vállára. A hazugság bizony nem a családi erények egyike, még akkor sem, ha nemes szándék vezérelte hazugságról van szó.

A kiképzés és a csaták alatt alakuló szerelmi szál része a legendának, ám a film csínján bánik ezzel.

Pedig izgalmas kérdés ez, főleg egy olyan társadalomban, ahol egy férfi gyakorlatilag az esküvője napján találkozik először a feleségével, s a merőben más értékeket képviselő felek egyik pillanatról a másikra kénytelenek szót érteni. Mulan ezt a tradíciót szegi meg, amikor katonatársaival, vagyis férfiakkal barátkozik, s bár ő nem éppen egy szokványos nő, így is tulajdonképpen a legérzékenyebb férfihez vonzódik, nem a hangos, durva férfiakhoz. De ennél sokkal fontosabb kérdés a saját női identitásának felvállalása. Míg az animációban lebukik, itt tudatos döntést hoz. Ettől is érződik a film leginkább egy felnövéstörténetnek, hiszen a fiatal lány útnak indul, s a kalandok végére egy öntudatos nőként tér haza, aki megtalálta helyét a világban, s megbékélt saját magával.

Ebben az önmagára találásban pedig nem kevés szerepe van a szintén női opponensének, aki mint idősebb, tapasztaltabb nő áll vele szemben. És itt jön a film legnagyobb újítása: Mulan nem pusztán okos és harcias, afféle szuperképességgel is bír, amit hol a qi, vagyis az energia erőteljes jelenléteként, hol boszorkányságként írnak le. Azért ez még nem az Új mutánsok sztori, de amikor Mulan csata közben leveti magáról a védőpáncélt, mert az visszafogja erejét, rájöttem, hogy ezt a filmet muszáj meseként nézni. Xian Lang, a rouran vezér Böri Khant támogató, alakváltoztatásra képes ellenfele is Mulanhoz hasonlatos, ami kívülállókká és ezzel együtt hasonlóvá teszi őket. A sivatagi krisztusi megkísértés-szerű szembetalálkozáskor pedig Mulannak döntést kell hoznia, hogy milyen utat követ az életben.

Az élőszereplős Mulan kétségtelenül látványos film,

míg így is, hogy meglepően kevés szereplőt mozgat. Valószínűleg a valóságban a császár reggeli tisztálkodását több ember asszisztálta, mint amennyi a filmben a védelmét. A többi csatajelenet is egy maroknyi sereg harca, vagy éppen párbaj. S ugyan mondják, hogy egy dinasztia sorsa dől el, ez a monumentalitás nincs jelen. Helyette visszafogott wuxia jelenetek és sok taiji színesíti a jellegében is nőies háborús filmet.

A felvonuló színészgárda azonban egyértelműen első osztályú. Mulan szerepére a kínai származású amerikai Yifei Liu tökéletes választás volt.

A harminc fölött járó, énekesként is ismert színésznő gond nélkül játssza el a fiatal Mulant. Érdekesség, hogy énekelni is hallhatjuk a Reflexion című betétdal kínai verziójában (自己), amit egyébként Christina Aguilera a film kedvéért 22 év után újra elénekelt. A legendás Gong Li, aki Zhang Yimou-nak köszönhetően az egyik legismertebb kínai színésznő nyugaton ugyan a boszorkány szerepében nem élete alakítását nyújtotta, hiszen nagyrészt kaszkadőrök vagy a technológia oldotta meg a karaktere mozdulatait, de nevével és jelenlétével mindenképp emelte a filmet. Yifei Liu például az egyik interjúban példaképének nevezte őt. Jet Li császárként sajnos kevésbé hangsúlyos, a hatalmas szakállával alig lehet ráismerni.

Összességében szerethető film a Mulan, egy kedves mese egy szuper hősnővel, aki bátor és jólelkű, igyekszik úgy rátalálni önmagára, hogy közben másoknak is megfeleljen, s mindez a családja iránt érzett szeretetből fakad. Ez a része működik, ahogy már 1500 évvel ezelőtt is működött. Ami miatt mégsem tudom piedesztálra emelni ezt az adaptációt, az azért van, mert borzasztó egyszerű, nincs benne valódi izgalom, kerüli a mélységeket és a kényes részeket. De pont emiatt működik remek családi filmként, szórakoztató esti programként. S ugyan a Disney+-ra már megérkezett, a szeptember tizedikei mozipremiert talán még inkább érdemes megvárni.

 

Keller Mirella

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja. kellermirella@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya