Kritika

Ha annyi forintosom lenne… – Murder Mystery

Adam Sandler és Jennifer Aniston másodszor utazott együtt luxusnyaralásra. Ezzel semmi baj nincs, csak közben a stábot is vitték magukkal. Így született meg a Murder Mystery című Agatha Christie-parafrázis, melyben lelőtt pöcsökkel gyakran viccelődnek, de legalább fingós poén csak egy volt benne.

Adam Sandler a habkönnyű családi komédiák, az összebújós romkomok és az altáji korhatáros nevettetések világában is otthonosan mozog, ráadásul gyakran egy koktélba önti össze a három látszólag jól elszeparálható poénminőséget. Általában csak az arányok változnak. Egy Esti mesékhez hasonló gyerekfilmben ugyanis Sandler nyilván nem lóbálhatja meg olyan kendőzetlenül a bájdorongját, mint mondjuk a Ne szórakozz Zohannal! című opuszban, viszont a családi mulatás kedvéért az emberes rottyantásokat simán pukizásra redukálhatja. Tehát legyen bármennyire is igénytelen az a poénáradat – amivel ez a kobold-szerű színész minden testnyílásából eláraszt minket – azért valamennyi korosztályhoz rendre célt talál. Sandler tátott szájú, infantilis, de csupaszív karaktere nagyon sokféle közönséggel képes szót érteni, ami egy ennyi szubzsánerrel tördelt műfajban azért szokatlan teljesítmény.

A Murder Mystery a felnőtt korosztályt vette célba, és a krimi toposzokkal élcelődő vígjáték nem Sandler megszokott író-, rendező- és színészcsapatával forgott,

mindössze Jennifer Anistonnal álltak össze újra a Kellékfeleség után. Ráadásul a produkció nem is része annak a Netflixszel kötött négyfilmes csomagnak, amit azután kötöttek a felek, hogy Sandler szakított a Sonyval. A forgalmazó szerette volna úgy hangolni a Murder Mysteryt, hogy a közönség számára ne Adam Sandler filmnek tűnjön, hanem csak egy vígjátéknak, amiben történetesen Adam Sandler is szerepel. Ennek ellenére ez egy Adam Sandler-film, ami romantikus elemekből, illetve altáji humorból építkezik. Nem a leghitványabb fajtából való, de azért így is elég szar.

A lüke brooklyni pár női tagja, Jennifer Aniston fodrászként dolgozik és napjai nagy részét panaszkodással tölti, hogy wannabe detektív férje, Sandler miért nem keres több pénzt, vagy minimum annyit, hogy régi ígéretét beváltva európai luxusnyaralásra vigye szeretett aráját. A házassági évfordulóhoz közeledve a hisztéria a tetőfokára hág, így a rendőrkeresetből nehezen összekalapozott pénzt hősünk kénytelen az asszony kielégülése végett kiszórni az ablakon és repülőre pattanni. Szerencsére azonban nem csak csóró parasztok utaznak a gépen. Az első osztályra átszédülő Aniston belefut Luke Evans karakterébe, aki már kezd valódi, férfihoz hű kvalitásokat mutatni, ugyanis elég gazdag. Meg is hívja az idegeneket hotelméretű luxusjachtjára (ahogy azt a gazdagok szokták), ahol aztán beüt a para, amikor az egyik utast meggyilkolják.

A poénok nagy része két fish-out-water alapálláson nyugszik.

Az egyik ilyen tipikus szituációban az évfordulót ünneplő házaspár ügyetlenkedik a szupergazdagok világában, a gyilkosság után viszont már detektív szerepben kell helytállniuk – ami Sandler karriercéljai, ambíciói tekintetében nem tűnik olyan szerepidegennek, a munka nagy részét mégis krimiolvasó felesége végzi el.

A filmben rendkívül ízléstelen szociális uszítás zajlik. Jennifer Aniston mindvégig a gazdagok fényűző, következményektől mentes élete után sóvárog.

A néző pedig várja a kötelező feloldozást, hogy a felső tízezer élete tele van képmutatással, és nem az anyagi javak határozzák meg egy kapcsolat boldogságát. Ez az üzenet viszont sosem érkezik meg.

Sosem kerülnek revideálásra azok a vágyálmok, melyekkel hőseink az anyagi javakhoz viszonyulnak, pedig legrosszabb esetben is egy (amerikai) alsó  középosztályos pár életszínvonalán élnek, és amúgy épp egy szomszédos kontinensre utaznak üdülni. Ráadásul a mezei kirándulóbuszt vagy a repülő turistaosztályát olyan undorítónak mutatja be a film, mintha kolera-elosztóközpontok lennének. Hab a tortán, hogy rendkívül korszerűtlen módon a történet az idióta férj vállára helyezi a követelt javak megteremtését, míg a feleség a férfi hangos tartozékaként lett ábrázolva, aki persze ura nyakába olvad, ha nyaralni viszik. Persze nem gondolom, hogy bármilyen káros üzenetet tudatosan hordozna lángpallosként a film, csak trehányul lett összehányva.

Mivel egy idő után a film átcsap valamilyen hülye Agatha Christie parafrázissá, a fő kérdés nyilván az, hogy a rendkívül antipatikus szereplőpáros hogyan tud létezni ebben a csavaros bűnügyi helyzetben. Sajnos a válasz nem tartogat semmi meglepőt: elrötyögünk a zsánerkliséken, tudomásul vesszük a jópofa referenciákat, de a sztori nem képes olyan váratlant húzni, mint például a A kém című paródia, ahol a valószerűtlen hős nem bénázásával, hanem épp kompetenciájával forgatja ki a vizsgált műfajt.

Helyenként egész jól ülnek a poénok, különösen, ha fekete tónusra váltanak, összességében mégis azt lehet mondani, hogy végtelenül méltatlan a ponyva fölött vigadni.

Nem is igen talál rajta fogást a film, hiszen semmi új összefüggésre nem világít rá. Pontosan értjük, mik a detektívregények kliséi, nem hiszem, hogy bárkinek szüksége lett volna arra, hogy egy Adam Sandler komédia keretében újból felmondják őket.

Amikor Adam Sandler legutóbb feltűnt a streaming szolgáltató kínálatában, még az Oscar-gondolata is itt motoszkált a nézőben. A The Meyerowitz Storiesban frusztrált és esendő figurájával mindenkit lejátszott a vászonról. A színész azonban nem vert gyökeret az indie szférában, így most megint ugyanazzal a rá jellemző igénytelen, lusta szarral haknizik, mint előtte. A Murder Mystery az átlag Adam Sandler filmnél egy fokkal jobb, de ez még mindig drámaian alacsony teljesítmény.

Avatar

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya