Kritika

Inzulin kell ehhez a melóhoz – My Little Pony: A film

Cukiskodás a maximumon! Megérkezett a My Little Pony első mozifilmje, és óvakodjon mindenki, aki nem szereti ezeket az aranyosnak szánt lényeket, mert éktelen jókedvre gerjednek és barátsággal állnak bosszút.

Nem hittem, hogy ez a nap is eljön, hogy a My Little Ponyból készült mozifilmről fogok írni, de itt van. Rengeteg előítéletet kell félretennem, mert hiszem, hogy minden film megér egy esélyt, függetlenül az alapanyagtól. A pónikkal elsősorban játékboltok polcain találkozhattunk, majd követték a Transformers és a G.I. Joe nyomvonalait, és animációs tévésorozat vált belőlük. A My Little Pony: A film ennek a rajzfilmsorozatnak egy egész estésre kibővített epizódja.

A Lionsgate egy az egyben átemelte az eredeti rajzfilm stílusát, és megtartották a 2D-s rajzolt animációt, ami igazi ritkaság napjainkban. A történet azonban nem szolgál semmi különlegessel, mindent láttunk már belőle más gyerekfilmekben. Equestria szivárványbirodalmát a pónik uralják, ám egy rossz útra tévedt egyed elárulja őket a gonosz Viharkirály kegyeiért. Főhősünk, az unikornis Twilight Sparkle hercegnő öt barátja társaságában felkerekedik, hogy megfordítsa az ördögi folyamatokat, visszahozza a békét és a mindenkit megfertőző vidámságot a világba.

Nagyon nem nekem készült ez a film, de ez már az első képkockák előtt tudható volt. Ettől függetlenül igyekeztem nyitott lenni, és nagyon örültem, hogy a film nem okozott szellemi és fizikai fájdalmat. A sorozat rajongói – akik felteszem, hogy tíz évnél nem lehetnek idősebbek – biztosan elégedettek lesznek. A szülők és egyéb szkeptikusok azonban nem kapnak semmit, ami meggyőzi őket a franchise-zal kapcsolatban. Kissé belterjes is a történet, ugyanis magát Equestriát és egész univerzumát egy szóval sem mutatja be, mindent alapvető ismeretként kezel. Ez igaz a főszereplő pónikra is, akik közül legfeljebb hárommal foglalkozik a film, a többiekről egy mondatot se tudnék mondani.

A My Little Pony világa kétségkívül tarka és mézes-mázos, ám néha képes reflektálni saját bugyutaságára. A barátság elemeit (nagylelkűség, őszinteség, vidámság, hűség stb.) képviselő főszereplők viszont sokszor elvetik a sulykot, és giccstengerré változtatják az élményt. Túl sok, szinte diabétesz-vizsgálatot érő cukormázzal van lekenve a tanulság minden párbeszéddel együtt. Akik már eleve fanyalognak a szárnyas csillámpónik gondolatától, azok messzire kerüljék el ezt, mert egészségtelenebbül fognak felállni a filmről.

Nem ördögtől való alkotással van azonban dolgunk,

hiszen pár humoros momentum és egy-két jópofább mellékszereplő – köztük egy simlis macska –  segít nekünk, hogy ne kapjunk agybajt. Az Emoji-filmmel ellentétben pedig a tanulság is hiába magától értetődő és klisékben fogant, kedves és jó szándékú marad. A pónik nagy kilengésekkel egyensúlyoznak az „idegesítő” és „elviselhető” kategória közt, de legvégül nem leszünk mérgesek, inkább sajnálni fogjuk, hogy a koncepcióból csak ennyit hoztak ki. A szivárvány színeiben tobzódó, egyszarvúkkal és varázslattal teli világban a „jellegtelen” végeredmény igazán csalódást keltő.

A Lego-kaland Csoda Kittyje remek paródiája az Én kicsi pónim szereplőinek. Mindegyikük a mosolygást és a jókedvet pajzsként használja, hogy az élet valósságát ne engedje be a szomorúsággal, tragédiával, frusztrációkkal együtt. Hiba lett volna ilyen ábrázolást várni a My Little Pony: A filmtől, de néha-néha azért kibukik egyes szereplők őrülete. Pinkie, a vidámságpóni például akkor is boldog, amikor a szomjhalál közepén felforró agyvízzel vonszolja magát a sivatagon keresztül. Az ilyen momentumok egyértelműen a film csúcspontjai, mert képes magán nevetni, és leleplezi a pózolást, amit egyes figurák képviselnek.

Az irónia és egyes elemek abszurditása sajnos kevés alkalommal billent ki minket a közhelyes, és emiatt roppant unalmas történetből. Semmi váratlan elem vagy egyedi gondolat, a My Little Pony: A film egy futószalagon legyártott rajzfilm, mely nem elégíti ki korunk elvárásait a műfajjal kapcsolatban, és valószínűleg élvezhetetlen minden felnőtt számára. Az egészen kis lánygyerekek viszont jól ellesznek vele.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..