Moziban

Állatok nadrágban – Blinky Bill – A film

1201-BlinkyEgy hétévessel teszteltem a filmet, neki tetszett. A kedvence – a szerintem kissé idegesítő – Blinky Bill volt, természetesen. Én csak közepesen szórakoztam jól a kissé didaktikus, hullámzóan humoros sztorin, ami ezúttal a család fontosságáról egy fordított Némo nyomában történet keretében mesél.

Ki gondolná, hogy Blinky Bill, a kis koala idén már 82 éves? Dorothy Wall alakja – akit a szerzőnő maga is rajzolt – először 1933-ban jelent meg egy gyerekeknek szóló mesekönyvben Ausztráliában, amit aztán számos további kötet, majd az 1990-es évek elején egy 78 részt megélő tévés rajzfilmsorozat is követett. Az anno több mint 80 országot meghódító állatka Ausztrália egyik szimbólumává vált, így nem kerülhette el, hogy előbb-utóbb a szélesvászonra is megérkezzen. A mostani adaptáció nem az első mozifilm, 1992-ben a mostani alkotást is gyártó cég már készített egy egészestés rajzfilmet Blinky Billről – tizenhárom évvel később természetesen már CGI-jal és 3D-ben forgott a legújabb kaland.

A Blinky Bill történetek középpontjában gyakran a környezetvédelem, az erdők kiirtása állt, a legfőbb ellenség pedig rendszerint a ökoszisztémát módszeresen pusztító ember volt. Az új adaptáció fókuszában egy újfajta üzenet került: ezúttal az ember csak (nem is feltétlenül rosszindulatú) mellékszereplő, a környezetvédelem háttérbe szorul, a legfőbb értékké pedig a család válik. Érdekes, hogy bár a Tom és Jerry rajzfilmekhez hasonlóan az emberek szinte végig az állatok szemszögéből mutatkoznak csak, az állatok és a simabőrüek világa itt sokkal jobban összemosódik, mint a legtöbb állatos mesében. Blinky egyik legfontosabb megkülönböztető jegye piros, félkantáros nadrágja, de persze nem a ruha az egyetlen emberi elem: Dorothy Wall univerzumában az állatok sok más homo sapiens karakterisztikát mutatnak, aki jobban benne van a korábbi tévés adaptációban, jól emlékezhet például a polgármesterre vagy a kávézó történetére.

maxresdefaultBlinky (Ryan Kwanten, magyar hangja Czető Ádám) ezúttal az egy éve a Fehér sárkány tengernél eltűnt apja (Richard Roxburgh) nyomába ered. Blinkyt a már jól ismert barátok segítik, feltűnik Mogyorócska (Robin McLeavy, magyar hangja Tamási Niki), az állatkerti koalalány és Jacko (David Wenham, magyar hangja Scherer Péter), a tarajos gyík, aki magasan a legjópofább figura az egész bagázsban. Egy Jacko filmet örömmel megnéznék – Blinky Bill további kalandjaira azonban kevésbé lennék kiváncsi. Hogy miért? Blinky jószándékú, de ügyetlen és sokszor makacs koalafiú, aki bár szerencsével jár, sokkal kevésbé saját leleményességének, mintsem a körülmények összejátszásának és az őt körülvevő segítőknek köszönheti sikerét. A nagy tanulság sem az ő szájából, hanem apjától hangzik el, hogy bizony a családot nem szabad elhagyni sosem. Persze a család fontos, és ez olyan üzenet – ellenben mondjuk az igencsak rossz konklúziókat levonó Sam – Kismadár nagy kalandja című rémséggel szemben –, amit jó, ha minden kisgyerek megtanul, de én személy szerint erősen hiányoltam a felnőtteknek is érdekes tartalmakat, és kifejezetten sajnálom, hogy a sorozatra korábban jellemző környezettudatosságot – a legkevésbé sem izgalmas – 3D-re cserélték az alkotók.

Bár a 3D önmagában nem hordoz semmi plusz, a film látványvilágára nem lehet panasz. Blinky Bill igencsak komoly ráncfelvarráson esett át, az ember szinte megsimizné a plüss fülét – de nem csak ő, valamennyi karakter remek textúrákat mutat. A hátterek nagyon szépen kidolgozottak, egy-két helyszín különösen izgalmas, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog a nézőknek. Úgy tűnik, a stúdió biztosra ment – már most lehet tudni, hogy jövőre Blinky a tévéképernyőkre is visszatér.

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés