Kérdezd, amíg lehet! – üzeni Révész Bálint dokumentumfilmje, a Nagyi projekt, amelyben három unoka faggatja imádott nagymamáját drámai életútjáról. Amikor éppen nem raliznak a kerekesszékeikkel.
A brit kém, a német náci szimpatizáns és a magyar holokauszttúlélő leül ebédelni. Ami egy vicc kiindulópontja is lehetne, az Révész Bálint dokumentumfilmjében megtörténik – és hogy még szokatlanabb legyen a helyzet, a három résztvevő nagymama. A Nagyi projekt három nagyi története három különböző életúttal, akik unokáikon keresztül találkoznak egymással – ők történetesen barátok, és rájönnek, hogy közös szenvedélyük a nagymamájuk.
Révész Bálint a brightoni egyetemen találkozott a brit Meredith Colchesterrel és a német Ruben Woodin Dechamps-pal, majd hét éven keresztül dolgoztak közös filmjükön – először amatőr körülmények között, majd támogatást nyerve egyre komolyabban. Bár Colchester eredetileg színész, Woodin Dechamps operatőr, Révész pedig rendező, gyakorlatilag mindhárman mindent csinálnak a Nagyi projektben. Hármójuk személyes elkötelezettsége, lelkesedése kellett ahhoz, hogy pontosan így, ebben a szertelen formában, de intim közelségben mutassák be a nagymamáikat, az ő elképesztő történeteiket – és közben észrevétlenül önmagukat is.
Érdekes, hogy a Nagyi projektből teljesen hiányzik a szülők generációja – erről Révész azt mondta, ők voltak a „közös ellenség”, akik nem tudnak elvonatkoztatni, egy lépés távolságból, mégis érdeklődve nézni a szüleik történetét. A film így hangsúlyosan három fiúunoka és három nagymama története – a többi családtag egyáltalán nem szerepel, nem is kerül szóba. Így valósulhat meg az, hogy a nagymamák történetét hangsúlyozottan a saját nézőpontjukból, a számukra érdekes momentumok felől fejthetik fel a fiúk, és ebben nem befolyásolja őket senki. A pótolhatatlan, talán utoljára meghallgatható történetek mellett pedig külön szegmensekben a fiatalok vitáit, kommentárjait is megismerhetjük, azt, hogy ők hogyan látják a történelem viharait, és a nagyszüleik generációjának mai és jövőbeli örökségét.
A Nagyi projekt lényegében a második világháborúról szól,
ami mindhárom nagymama életében sorsfordító szerepet töltött be – ebből az időszakból tekintenek előre és vissza. Míg a brit nagyi kém és kódfejtő volt, a német náci szimpatizáns családból származott, a magyart pedig koncentrációs táborba hurcolták. Bár hármójuk perspektívája gyökeresen eltérő, mindhárman súlyos traumákat és olyan titkokat hordoznak, amiket eddig senkinek nem mondtak el – most, életük végén viszont megosztják őket az unokáikkal és rajtuk keresztül az egész világgal. Amikor pedig találkoznak egymással, sikerül levetkőzniük az évtizedes előítéleteket, berögzült történelmi meghatározottságokat, és az unokáik nyitottságának hála egymás nézőpontjához is kicsit közelebb kerülhetnek.
Révész Bálint filmjének legnagyobb erénye, hogy mer személyes lenni
– nemcsak a családi történetek, hanem az alkotók egyéniségének feltárásával is. A Nagyi projekt ugyanis az unokák története is, akik a drámai élettörténetek meglepő ellenpontjaként végigbohóckodják a filmet – a játékokba pedig a nagyikat is bevonják. Háborúsdi a lépcsőházban, kerekesszékkel ralizás, Hitler-bajusz ragasztás, buborékfújás vagy táncikálás a nagymamákkal… a film stílusát szokni kell, és lehetséges, hogy sok nézőt el is tántorít a féktelensége. Ugyanakkor a hölgyek is boldogan játszadoznak, és Révészék tudják, hogy mikor kell komolyságba váltaniuk, elhallgatniuk vagy megölelniük a nagyikat.
Részben azonban ebből a szokatlan vállalásból is következik, hogy a Nagyi projekt szerkezetével akadnak gondok: a film 3 + 1 szálon fut, hét évig készült, ám ezt sehol nem jelzi – csak a körülmények változásából következtethetünk az idő múlására. Ettől függetlenül is ugrál az időben, erősen epizodikus szerkesztésű, néhány szál pedig félbe is marad – ez nyilván a dokumentumműfaj esetlegességéből is következik, ahogyan az is, hogy a német nagymama története nem domborodik ki igazán a másik kettőhöz képest, az angol páros pedig mindenkit lemos a pályáról. Révészéknek ráadásul nem volt adott, hogy a nagymamáik mit fognak megosztani velük, mennyire mennek mélyre és merre kanyarítják a történetüket.
Ennek a bizonytalansága is meglátszik a filmen:
a Nagyi projekt lehetne egy cseppet tényszerűbb, hogy az unokákon túl a külvilág is megértse, átérezze a sorsokat. Ugyanakkor így is kilógnak azok a részek a filmből, amikor látványosan ki akarnak mondatni valamit a nagymamákkal, tehát az egyensúly nagyon kényes… és néhány zökkenőtől eltekintve a Nagyi projektnek sikerül is megtartania. Révész Bálint filmje a kisebb hibái ellenére is nagyszerű vállalás, inspiratív élmény és páratlan oral history forrásanyag.
