Kritika

Oltogató poénok, nem lobbanó szerelem – Nagykarácsony

Zsigmond Emőke a Nagykarácsony című filmben (Fotó: Intercom)

A Nagykarácsony nem akar több lenni annál a cukros romantikus vígjátéknál, mint amire a néző vágyik. Nevezhetjük ezt jó pontnak, és akármennyire is vannak részek, ahol bőven lehetne fejlődnie, ez valószínűleg senkit nem fog érdekelni.

Az első magyar karácsonyi filmre hív Tiszeker Dániel második alkotása, és egy ideig éltem a gyanúval, hogy ez csak amolyan marketingfogás. Nem azért, mert ne hinném, hogy karácsonyi film, hanem mert láttunk mi már az elmúlt években első magyar horrort, első magyar szocialista vámpírfilmet, első magyar szarvasvadászos thrillert. Persze kétes dicsőségek ezek néha, hiszen kérdéses, hogy volt-e már horror, és azért valljuk be, nem túl nagy a verseny a magyar szarvasvadászos filmek között.

De egy biztos: a karácsonyi film az más pálya, ott tényleg verseny van. Mármint lenne, ha tényleg lett volna eddig ilyen. De tényleg nem volt. Próbálom pörgetni az emlékeimet, és az újkori magyar filmgyártásban, mondjuk azt, 1990 után, egyetlen olyat ismerek, ami végig karácsonykor játszódik: A vizsga.

Na, hát ez nem olyan film! A ’80-as évek óta töretlen népszerűségű karácsonyi romantikus filmvígjáték valóban nem volt még idehaza,

pedig mennyivel édesebb a Nagykarácsony csókja a Times Square helyett a Várkert Bazárban…

Nem röhög! Az emberek szívesebben nézik a saját arcokat saját helyszíneken. Ez – illetve ennek hiánya – az, amire rájöttek az alkotók. Magyar moziba magyar tűzoltót!

A film főszereplője ugyanis Arnold (Ötvös András) aki egy rosszul sikerült lánykérés után jön rá: igazából tériszonyos. Tűzoltóknál nem előny. Terápiás céllal helyezik ki a karácsonyi vásár betlehemes próbái mellé. Igazi szakmai kihívás, gondolhatnánk, így nem csoda, hogy a lelkesedés sem tombol a tetőfokon. „Itt ülni egész nap, és reménykedni, hogy tűz lesz” – mondja a vásár egyik szereplője. És lesz tűz, de nem úgy. Erről majd később. A végállomás persze – ezt nyilván tudni lehet már a 20. percben – a betlehemes játékot betanító fiatal, kedves tanítónő, Eszter (Zsigmond Emőke) szívének megszerzése. Mindeközben jöhet néhány tűzoltós poén, ahogy egymást oltják (bocs!), egy kis önmarcangolás az exszel, aztán a happy end. Megvan a recept.

Scherer Péter és Pokorny Lia a Nagykarácsony című filmben (Fotó: Intercom)

Saját helyszínek, saját arcok, ismert, máshol és máskor jól bevált dramaturgia. Ezek az alkotóelemek. Ami a helyszíneket illeti: az alkotók hangsúlyosan Budapesten játszódó történetet mutatnak. A Citadella tetején tanyázó öngyilkosjelölt, a kivilágított Andrássy út, a dramaturgiai fordulópontot hozó Vígszínház, a Deák téri óriáskerék. És persze a betlehemes és a karácsonyi vásár helyszíne, a nevén nevezett, már-már sastamási módon burkolatlanul szponzori szerepben feltűnő Várkert Bazár. Ez utóbbi belefér, ha közben végignézhetjük Budapestet. A helyszínben egyébként nagyjából ennyi van. Nincs plusz jelentése, nem főszereplő a város, szolid háttér esti világítással.

Szerencsére az ismert arcok csak az epizódszereplőkre vonatkoznak. Jó, persze, Scherer Péter schererpéterezik picit, Pokorny Liának nyilván ott kell lennie, Hernádi Judit csúnya karácsonyi pulcsija a legcsúnyább a magyar filmtörténelemben, Csuja Imre pedig még tűzoltó egyenruhában is falusi polgármester. A rendező Tiszeker Dániel Szabó Kimmel Tamást is meghívta egy szerepre, amiben Szabó Kimmel Tamást alakítja. Ez talán betudható egy gegnek, hiszen Tiszeker éppen azzal a Made in Hungáriával lett ismerős casting direktorként, ami Szabó Kimmel első filmje volt.

A főbb szerepekben azonban szerencsére jóval kevésbé a bulvár szempontok érvényesülnek, mintsem a jó szereplőválogatás.

Zsigmond Emőke 10 évvel ezelőtt játszotta el eddigi egyetlen főszerepét, A halálba táncoltatott leány egyöntetű negatív kritikái után, már ami a filmet illette, a Nagykarácsony szerethető figurájaként nagyon is szükség volt egy népszerűbb, kritikailag is elismertebb alkotásban való szereplésre. Kedves rendezők, kedves castingosok, hol hagytátok eddig őt?!

Ötvös András és Zsigmond Emőke a Nagykarácsony című filmben (Fotó: Intercom)

Ötvös András egy fokkal jobb helyzetben volt. A ma már 37 éve színész 2013-ban kapta áttörést jelentő főszerepét Bodzsár Márk Isteni műszak című filmjében, de a szintén idén bemutatott Becsúszó szerelem előtt neki is 8 év telt el az újabb főszerepig. Megjegyzem, Orosz Ákossal és Dékány Barnabás tűzoltó kollégákkal együtt mind részesei voltak Tiszeker első filmjének, a #Sohavégetnemérősnek. De még mindig lehetne több belőlük, jó volt őket újra látni. Ha kevesebb is a teljesen új arc, mint az előbbinél, de azért van: külön pacsi Egger Gézáért, kit eddig alternatív társulatokban láthattunk színházban, kicsit meggyűrt, sok alkoholt leküzdeni képes, rendkívül eredeti tűzoltó karakterét, Zolit, azonban sokáig nem felejtjük. Végig az ő spin-offján járt a fejem.

Noha a rendező első filmje sokkal inkább volt tekinthető egy hosszúra nyúlt telefonreklámnak, valahogy mégis több szerelmi szál szorult belé, mint a mostaniba.

Pedig ez egy romantikus film, az pedig egy… Wellhello videoklip. Nem állítom, hogy Zsigmond Emőke és Ötvös András között ne lenne meg a kémia. Sőt, különösen jó két új arcot látni egy szerelmi sztoriban. Sokkal inkább a kettőjük kapcsolatát dolgozták ki kevésbé. Néhány egymást kerülgető jelenet után jön a színházi fordulópont, s közben érezhetően több figyelem fordult a tűzoltó jelenetek kidolgozására és a bazári élet szereplőinek bemutatására. Amelyek közt valóban sok a jó humorral bemutatott jellemkomikum. Nincs ezzel semmi baj, csak kimaradt lehetőség, hogy egy egész ország szerelmes lehessen a főszereplőkbe.

Marad tehát a karácsonyi mese a szeretetről, a magányról és a társaslétről, forraltborról és a bazári háttérben csendesen meghúzódó Carol of the Bellsről. Nem hiába, a Reszkessetek, betörők! óta várunk egy igazi magyar karácsonyi filmre.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, felelős szerkesztő. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés