Kritika

Nagyon bolond – Egy bolond százat csinál

„A filmvígjátéknak Magyarországon is lassan egy évszázados története van. A II. világháború előtti magyar filmművészetnek csak vígjátéki hagyománya volt, a háború utáninak csak vígjátéki hagyománya nincs” – olvasható az Egy bolond százat csinál című új mozifilm honlapján. Akkor viszont vagy a régivel, vagy a maival vannak gondok. Latabár Kálmánból Gáspár Sándor lett, Martonffy Emilből pedig Gyöngyössy Bence. Remake-feeling Magyarországon, negyedik felvonás.

Egyre csak jönnek ezek a régi-új magyar vígjátékok: kezdte a sort a Hyppolit, majd jött a Meseautó és az Egy szoknya, egy nadrág, most pedig itt az Egy bolond százat csinál. Hogy mi az oka, nem tudni pontosan, de talán idevehetjük a nosztalgiát. Azok a régi, szép filmes idők, istenem, amikor csak úgy potyogott a könnyünk a kacagástól. Bizony szép volt… Így aztán ez a mű sem úszta meg.

László Dömötör tisztes, rendes, Danubiusos reggeli röhögésen és Blikken (lám a szemet szúró reklámok itt is beficcennek) vegetáló, elvált anyakönyvvezető, azzal a jópofa endékás lófarokkal. De felesége végképp elhagyja, még a kocsit is einstandolja, s ráadásul az állásából is kirúgják Dömét. Ám ekkor hall egy bizonyos Lázár Norbertről, aki üzletember, mocskosul gazdag, van egy csinos modell felesége, és dzsipjével szakadékba zuhant Namíbiában – ja, és, megszólalásig hasonlít Dömére. De egy a baj: kikezdett vele a kínai maffia, s rajta keresnek „négy konténe’ ókánkabátot”…

A történet nagyjából ugyanaz, leszámítva, hogy Norbinak már saját bejáratú luxusvillája, úszómedencéje és rosszlányai vannak – no meg egy menő night clubja. Ha ezeket jól ráhúzod a meglévő sztorira, kész az új film. Szóval valami nagyon sántít. Bele kell végre gondolni, hogy a ’30-40-es évek humorérzéke, szórakozás- és kultúrigénye máshol volt, mint ma van. S nem árt azon is elgondolkodnunk, hogy mikor miért húzunk elő újra egy filmet. Ha csak a haszon és a pénz reményében, az kevés. Ha lehet ugyanazzal a történettel a mai világ számára fontosat mondani, akkor nemcsak lehet, de kell is régi történetekhez visszanyúlni. Ráadásul az alkotók többször burleszkbe vitték a figurát, amin csak bámultam: mit keres itt a burleszk?

De hogy a filmről is essék szó: Gáspár Sándor ebben a filmben már főszerepet kap. Volt már bunkó operakerülő a Hyppolitban vagy csencselő az Üvegtigris fedélzetén. Más szereplők, az eddigi Koltai, Bajor, Pogány, Kern és társai csapat megfiatalodott, ám helyére a már ismert, de más vonalon látott színészek kerültek körön belülre. A Gáspár-féle epizódszerepbe most Szabó Győző, fagylaltos kocsijában a Nyóckerben látott egyértelmű kézmozdulatokkal, Mucsi Zoltán és Scherer Péter pedig a kínai maffia két ukrán idiótáját alakítja – talán az ő játékuk nyújtja a legtöbb szórakozást. A többi szerep meglehetősen hiteles: a szőke nőt ismét Oroszlán Szonja, a kidobófiút Gesztesi Károly, a főkurvát pedig Ullmann Mónika hozza „jól”. Csomó-csomó skatulya, kár értük.

Nem jó így zárni egy kritikát: de senki semmit nem veszít, ha ezt a másfél órát valahol máshol tölti.

Egy bolond százat csinál

színes magyar vígjáték, 2006

rendező: Gyöngyössy Bence
forgatókönyvíró: Szüle Mihály
zeneszerző: Berkes Gábor
operatőr: Sas Tamás
producer: Kabay Barna

szereplők:
Gáspár Sándor (Norbert/Dömötör)
Szabó Győző (Béci)
Gesztesi Károly (Ricsi)
Oroszlán Szonja (Vivi)
Mucsi Zoltán (ukrán)
Scherer Péter (ukrán)
Parti Nóra (Kati)
Bezerédi Zoltán (bolond férfi)

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com