Kritika

A nagyfater újra elszabadul – Nagypapa hadművelet

A Garfield 2. és az Alvin és a mókusok 3. részéért felelős Tim Hill új vígjátékához egy gyerekregényt vett alapul – na meg Robert De Nirót. Azonban még ő sem volt elég ahhoz, hogy a Nagypapa hadművelet (The War with Grandpa) többet nyújtson a viccesnek szánt, ám sokkal inkább kellemetlenül elsülő, olcsó poénok halmazánál.

De Nirót senkinek nem kell bemutatni: talán túlzás nélkül kijelenthető, hogy napjaink egyik legjelentősebb színésze, akinek példának okáért olyan remekműveket köszönhetünk, mint a Casino, a Nagymenők, a Taxisofőr, a Dühöngő bika vagy az Ébredések. És akiről mindezek miatt legszívesebben vagy csak jót mondanék, vagy semmit.

Éppen ezért hoz nehéz helyzetbe az olyan finoman szólva balul és érthetetlenül sikerült választásaival, mint a Nagyfater elszabadul vagy a Nagypapa hadművelet. Ráadásul utóbbit Christopher Walkennel karöltve vállalta be, akivel az ötszörös Oscar-díjnyertes Szarvasvadászban láthattuk brillírozni. Az azonban biztos, hogy mesteri duó ide vagy oda,

a Nagypapa hadművelet nem a második Szarvasvadász lett.

Tízből tíz: Robert De Niro legjobb alakításai

A történet szerint felesége halála után Ed (De Niro) lánya (Uma Thurman) unszolására átköltözik a családi házba, hogy vejével (Rob Riggle), lányával és három gyerekükkel éljen. Ez azzal jár, hogy a középső unoka, Peter (Oakes Fegley), kénytelen átadni a szobáját nagyapjának, őt pedig a padlásra száműzik. Ezzel kezdetét veszi a háború: Peter elhatározza, hogy visszaszerzi, ami az övé, ennek érdekében pedig mindent megtesz, hogy nagyapja elmeneküljön a szobájából. Arra viszont nem számít, hogy Ed nemhogy marad, de felveszi a kesztyűt, mígnem az adok-kapok egyre kíméletlenebb csínytevések sorozatává fajul.

A film alapjául szolgáló, azonos című Robert Kimmel Smith-gyerekregény hangulatában kissé

David Walliams (Gengszter nagyi) regényeire és Roald Dahl (Charlie és a csokigyár, Fantasztikus Róka úr) klasszikusaira emlékeztet,

a film azonban ebből a bájból semmit nem tartott meg. Ellenben bővítette azoknak az egy kaptafára készülő ‘dilis amcsifilmeknek’ a sorát, amelyeknek már régóta nem érezzük létjogosultságát. A poénok kimerülnek abban, ahogyan Ed egy barátjának kiesik a műfogsora, vagy hogy a nagypapa és unokája egymást spriccelik mustárral, de visszatérő humorforrás az is, hogy Ednek lecsúszik a nadrágja. Feldobott és le nem csapott labda a generációk közötti szakadékban rejlő ötlet, amire lehetett volna építeni némi mondanivalót, de ez is kifullad egy kidobós párbajban Ed szépkorú sleppje és Peter tizenévesekből álló csapata között.

A helyzetkomikumok mellett a karakterek is sablonszerűek: lázadó tinilány, aki szerint minden döntés igazságtalan, amit az anyja hoz; kerti partin kötényben grillezgető apa; aranyos, a nagypapa szíve csücske kislány; elviselhetetlen IQ-nuku iskolatárs, aki erejét fitogtatva bántja a kisebbeket; kontrollmániás anya.

Az egysíkú szereplők miatt könnyedén támad az az érzésünk, hogy ezt a filmet már nagyon sokszor láttuk.

És ez amiatt sem véletlen, mert a Nagypapa hadművelet mintha több film hozzávalóját csipegette volna össze, felhasználva néhány amerikai családi vígjáték-sablont, ám igencsak esetlegesen és kidolgozatlanul. Adja magát, hogy az alapsztoriról elsőre a Dennis, a komisz jusson eszünkbe, de kecsegtetőbb (lehetne), hogy nyomokban felfedezhető benne De Niro korábbi, sokkal sikerültebb és szintén családközpontú komédiája, az Utódomra ütök, illetve azok, az elmúlt évtizedben nagyjából önálló műfajjá váló filmek is, amelyek parádés, hetvenhez közelítő vagy azt már javában túllépő színészóriásokat hoznak össze csipetnyi drámával megfűszerezett vígjátékokra. Gondolhatunk itt a Last Vegasra, a Bakancslistára, a Vén rókákra vagy az angol filmfelhozatalból a Táncterápiára, a Marigold hotelre vagy éppen a Kvartettre.

A Nagypapa hadművelet kicsit törekedett rá ugyan, hogy merítsen valamit az említett filmek bájából (ehhez kellett De Niro mellé a négyfős klikkbe Christopher Walken, Jane Seymour és a komikus Cheech Marin), de üdítő poénok híján messze elmaradt azoktól, és az Apádra ütök humorát sem sikerült átemelnie. Így viszont mindössze egy gyengén sikerült koppintás-keveréket kaptunk, mígnem

a Nagypapa hadművelet sok szék között a földre esett, de még ezen sem tudtunk jóízűt nevetni.

Az egyik, már az előzetesben felbukkanó csínyről, egy De Niro ágyába rejtett kígyóról többen asszociáltak a Keresztapa lófej-jelenetére – annak dacára is, hogy a színész az első részben nem szerepelt. Ám akár szándékos az áthallás, akár nem, mégis mintha ezzel a gesztussal emlékeztetné a film (vagy a belemagyarázás) a nézőt: mindannyiunk számára érthetetlen, hogy többek között egy Keresztapa után ezúttal ebben a filmben látjuk napjaink egyik legnagyobb élő színészlegendáját. Aki ugyan természetesen tökéletesen hozza a szerethető és gyermeklelkű Ed karakterét, a filmet önmagában ez még nem menti meg. Mi pedig csak abban bízhatunk, hogy De Niro ezentúl óvatosabban bólint majd rá a nagypapaszerepekre.

Avatar

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya