Fókuszban Kritika

A világ újbóli elbűvölése – Nagyvadak

Vincent Mariette filozófikus thrillere, a Nagyvadak egy dél-franciaországi ifjúsági kempingben játszódik, ahol egy tini csapat tölti a nyári vakációját. Különös események követik egymást, az erdőből éjszakánként vad zajok hallatszanak, nem mellesleg nyomtalanul eltűnik egy fiú.

A rendező Vincent Mariette Tristesse  Club (2014) című első filmjében két testvér, Léon és Bruno apjuk temetésén találkozik újra, a krematóriumból viszont eltűnt a holttest, ráadásul még egy új lánytestvér is vár ott rájuk. Ebből és a második, Nagyvadak című filmjéből is sejthető, hogy alkotójuk éppúgy vonzódik a rejtélyekhez, mint a halál gondolatához.  A Nagyvadakban Dél-Franciaországban járunk egy erdő mellé telepített ifjúsági kempingben. A 17 éves Laura (Lily-Rose Depp) és unokatestvére, Anne (Camille Cottin) lustálkodós nyarat töltenek itt szexualitással túlfűtött tinitársaik társaságában. Ám különösebbnél-különösebb események követik egymást, és egy éjszaka nyomtalanul eltűnik közülük egy fiú, akit később holtan – testét összekarmolva – találnak meg az erdőben. A mind ijesztőbb légkörben a legvadabb hírek kapnak szárnyra.

Egyesek szerint egy párduc rejtőzik a bokrokban, míg mások szerint bűntény történt, amit csak megerősít, hogy az ügyben egy rendőrnő nyomoz.

Szürreális atmoszféra lengi be a nyári tábort. Az erdőből vad zajok, visítások, üvöltések, nyüszítések törik meg a baljós éjszakai csendet, mindinkább megerősítve a táborlakók félelmét, hogy egy nagyvad rejtőzködik a közelükben. A tinihorror receptje szerint különös látomásokat hív ez elő belőlük, ijesztő lényeket vélnek látni, lopakodni az erdőben, emellett azonban vérző, karmolásokkal borított kisállatok tetemei is szép számban előkerülnek. Időközben annak is híre megy, hogy egy titokzatos Varázsbarlangot is rejt az erdő mélye. Ezt a baljóslatú atmoszférát fokozzák még végsőkig az operatőr, Georges Lechaptois zsigerekbe ívódó hideg, kék fényei. S ekkor, a félelemmel átszőtt világban egyszer csak felbukkan egy férfi, Paul Baltimor (Laurent Lafitte). Laurát annyira elbűvöli a titokzatos író, hogy kéretlen tanítványául szegődik.

A film kétségkívül legizgalmasabb gondolata a filozofikus hajlamú Paul Baltimorhoz kötődik: varázslatossá lehet-e újra tenni a varázstalanodott világot új titkok, rejtélyek, hiedelmek és mítoszok előcsalogatásával? Vincent Mariette  filmje arra a filozófiai közgondolkodásban régóta meggyökerezett ideára épít, miszerint a modernizálódó, végletekig kapitalizálódó világból kikopott a varázslat, amit a tudományok előretörése csak felerősített, s ez a vallásban is bekövetkezett azáltal, hogy a mindinkább terjedő kálvinizmus kiiktatta a hitből a mágiát, és helyére a rideg racionalitást állította. A világ újbóli elbűvölése című regényében – melybe a házába belopakodott Laura titkon beleolvas – Paul Baltimor épp azt írja le, hogy az embereknek a méltó élethez szüksége van új csodákra és mítoszokra, s ezt a varázslatot vissza kell lopni a világba.

A Nagyvadak nóvumát az adja, hogy felfogható akár a híres vallástörténész, Mircea Eliade A szent és a profán című művének egy különleges vizuális parafrázisaként is.

Ebben a művében Eliade az ősi szakralizált – szent – világot állítja szembe a varázslatát és a mágiát immáron elveszített, profán világgal -, mely állapotból csak az őskáoszba való visszalépéssel lehet kilendíteni és újrateremteni a világot. Vincent Mariette filozófikus thrillerében a világ szent és profán tereinek ezen egymásnak feszülését modellezi a mitikus kiindulóhelyzetet szimbolizáló erdő, és az erdőszélen felállított ifjúsági tábor szembeállításával.

A film cselekménye két szinten formálódik: a tini tábor racionálisan működő felszíni világára babonák, hiedelmek és új mítoszok melegágyaként ráépül lassan egy titkokkal terhelt és csodákkal átszőtt irracionális világ –, s a történet előrehaladtával e két szál szétbogozhatatlanul egybefonódik. Apránként adagolva a feszültséget, a rendező hosszú ideig képes fenntartani a nézőben e két szint egybekapcsolódásának kényes egyensúlyát, így sokáig nem derül ki, mi is történik valójában az erdő sűrűjében. Túlfűtött atmoszférájú filmjében Vincent Mariette olyan ősi szimbólumokkal dolgozik, mint az eredeti természeti állapotot jelképező erdő, a hajdani párductestű istenségeket idéző nagyvad vagy

a legváratlanabb helyeken fellelt leölt állatok, melyek a vér misztériumát szolgálják e történetben.

A közhelyszerű életet elutasító Laurát nem véletlenül bűvölik el Paul Baltimor izgalmas és formabontó gondolatai. A melankólikus hangulatokkal átitatott lány teljességgel kilóg az önfeledten vakációzó tinicsapatból, és csuklóján a vágások arról tanúskodnak, hogy a halál gondolatától sem idegenkedik, – márpedig a halál elengedhetetlenül hozzátartozik az újjászületéshez. Laura titokzatos, világtól elfordult személyisége a híd a varázslatokat rejtő szakrális és a deszakralizált világ között –, s a világ újbóli elbűvölése az író és a lány különleges kapcsolatában játszódik le. Laura alakjához Lily-Rose Depp (A hűséges férfi) sápadt, elrévedő tekintetű, szabálytalan arcánál keresve sem találhatott volna jobbat a rendező, mindvégig ő viszi a hátán a filmet.

A Nagyvadak, amellett, hogy ijesztő tinihorror és rejtélyes thriller, egyben a csapat felnövéstörténete is, melynek Laura kitüntetett főszereplője. A társuk eltűnése után e titkokkal, új mítoszokkal és hiedelmekkel átszőtt természeti világból már senki sem akként tér haza a táborozásból, miként oda vakációzni érkezett. Ez a nyár mindannyiuk számára az a határpont, ahol átlépnek az önfeledt ifjúságból a rejtélyekkel terhes, nyugtalanító felnőttkorba. Ám mindezt azzal a tudattal teszik, hogy a világ, még ha véres és kegyetlen is, talán újra varázslatossá tehető.

Vincent Mariette filmje attól különösen érdekes, hogy egy elvont filozófiai gondolatot – a varázstalanodott világ Paul Baltimor által manipulált újbóli elbűvölését – vizuális szimbólumkészletével képes egy erdő melletti tini tábor titokzatos és ijesztő nyári történései és egy különleges emberi kapcsolat tükrében elénk tárni. Ám e modern mítoszteremtésen túl, a rendező még egy kiábrándító csavart is bevisz a filmjébe annak felismertetésével, hogy az újra elbűvölt világ szereplői számára magyarázatot szolgáltat a valóság sötét történéseire. S bár lehet, hogy a cselekménybonyolítás során a film filozofikus jellegéből adódóan időnként üresjáratnak tűnnek a párbeszédek, ezek funkcióval bírnak a filmben, csak kicsit mögéjük kell látni.

A Nagyvadak élvezhetőségéhez nagyban hozzájárulnak az erdő rejtélyes faunáját, a hátborzongató éjszakai zajokat és a Holdat megidéző jelenetek,

melyek a gondolatiság mellett különleges vizuális és akusztikus atmoszférát kölcsönöznek a filmnek. Mindemellett a Nagyvadak azoknak ajánlott, akik egy thriller okán nem ijednek meg mélyebb spirituális tartalmak befogadásától sem.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..