A Netflix is elhozta a maga kötelező Valentin-napi romkomját, amely ráadásul hosszabb kihagyás után ismét szerelmes hőst farag Ashton Kutcherből. A Nálad vagy nálam? hozzácsapja Reese Witherspoont és egy a Holiday-hez hasonló otthoncserét. Garantált is a siker. Nemdebár?
Lássuk be őszintén, hogy a február 14-re időzített, mozis és kisképernyős alkotások sosem az aranyszobrocska megszerzésére törekedtek. Nem az a cél, hogy na, majd most kihozzák a hősszerelmeseket alakító színészekből a maximumot, vagy hogy a közönséget mélyen elgondolkoztatva ilyen-olyan társadalmi jelenségekre hívják fel a figyelmet.
A Valentin-napi filmes kánaán mindig is a könnyedebb romantikus vígjátékokról szólt, amelyek kellemes kikapcsolódást nyújtanak az első, az ötödik vagy a századik randit ünneplő pároknak is.
És bár azt gondolnánk, hogy ezt a nem túl magas lécet két igazi, A-listás sztárral csak sikerül megugrania a Netflixnek, a Nálad vagy nálam? sajnos részben csalódást okoz.
A történet a karácsonyi romantikus filmek egyik legjobb, s kétség kívül legnépszerűbb darabját igyekszik visszaidézni: de míg a Holiday-ben Kate Winslet és Cameron Diaz cseréltek otthont az ünnepekre, tökéletesen megágyazva ahhoz, hogy mindkét fél külföldi kalandját érdeklődéssel követhessük nyomon a rájuk találó szerelemig, addig a Nálad vagy nálam? a központi párt ülteti szét az észak-amerikai kontinens két végébe. Ezzel pedig a rendezőnő, Aline Brosh McKenna magának adja fel a leckét, hiszen nem könnyű úgy hitelesen összeboronálni két embert, hogy azok fizikailag nincsenek egy helyen.
Arról nem is beszélve, hogy két legjobb barát, Debbie (Witherspoon) és Peter (Kutcher) áll a történet központjában, akik egy egyéjszakás kaland után – noha később persze kiderül, hogy mindketten többet akartak volna – megmaradtak barátoknak. A húsz éves legjobb barátság és teljes (khm) őszinteség után pedig azt tervezik, hogy végre ismét együtt töltenek egy hetet – na, persze nem úgy! Debbie New Yorkba utazik egy könyvelői kurzus miatt, és Los Angelesben hagyja fiát, akinek hegymászó apja folyton a világot járja, így az állandó babysitter dolga lenne vigyázni a 13 éves Jack-re.
Amikor azonban a babysitter kiesik a képből, Peter gálánsan felajánlja, hogy ő majd vigyáz a fiúra, Debbie pedig rúgjon csak ki a hámból, amíg a Nagy Almában tölti a hetet.
Így esik, hogy az előbbi Los Angelesben próbálja ki magát apukaként, utóbbi pedig a forgalmas New york-i életet issza magába, amely természetesen egy új férfit is elhoz az életébe.
Ismerős a felállás? Persze, hogy az! Egyik oldalon itt a sármos, örök fiatal, dúsgazdag agglegény, aki fél New Yorkot megdöntötte már és akinek fogalma sincsen, hogyan is kell egy tinédzser fiúval bánni. A másik oldalon pedig itt az ősanya típus, szingli, 45-ös nő, aki bohókásabb ruháiban és a fiatalkori vágyait és álmait teljesen elnyomva csöppen a fényűző nagyváros pezsgő életébe.
Hiába hozta vissza a streaming szolgáltató Ashton Kutchert a romkomok világába, ahonnan 2011-ben távozott a Szilveszter éjjel egyik szegmensében nyújtott alakítása után, a friss alkotás valahol éppen rajta bukik el. Fáradtnak érződik az alakítása, korábbi kisfiús játékossága és huncutsága szinte teljesen kiveszett belőle. Az sem segíti a Los Angeles-i jeleneteket, hogy a Jack-et alakító Wesley Kimmel szintén nem remekel a szerepben. Kettejük kémiája szinte teljesen elhanyagolható, így az apa-fia kapcsolatra hajazó felállás és cselekményszál is súlytalan marad.
Mindezt pedig érezhetően a készítők is észlelték, mivel Kutcher szála az, amely két olyan mellékszereplőt is behoz, akik a tipikus paneleken egyszerűen nem lépnek túl.
Humorforrásként pedig egyáltalán nem működnek, noha egyértelműen ez lenne a szerepük a forgatókönyv szerint.
Tig Notaro képében egy tanárt kapunk, aki Debbie oldalán dolgozik az iskolában, ahova Jack jár. Míg Steve Zahn egy milliárdos techfigurát játszik, akinek annyi pénze van, hogy mindennapjait Debbie kertjének gondozásával tölti. Mindkét figura kiszolgálja a kötelezően rájuk szabott szerepet, hogy előrébb vigyék a cselekményt: mindketten tükröt mutatnak Peternek, beszélgetéseik során jön rá a karakter, hogy valójában mindig is szerette a nőt.
Ennek kontrasztjában pedig még erősebben érezzük, hogy a Reese Witherspoon uralta New York-i jelenetek sokkal üdébbek, természetesebbek, humorosabbak és bájosabbak. A színésznő különösebb erőfeszítés nélkül hozza Debbie szerethető figuráját, aki noha szintén sablonos, de Witherspoon alakításában tökéletes romkom főhősnővé emelkedik. A film ezen felében a mellékszereplők is sokkal jobban muzsikálnak. Zoe Chao kellemesen mozog a fiatalabb, stílusosabb és gazdagabb, hirtelen jött barátnő szerepében, míg Jesse Williams tökéletes romantikus kihívást hoz Debbie életébe.
Ha a Nálad vagy nálam? elengedte volna az egész kétlakiságot, és egyszerűen Debbie-re fókuszálna és az ő kalandjaira New Yorkban, egy sokkal jobb filmet kaptunk volna.
Mert az egész szerelmi szál hiteltelenségének oka nem áll meg abban, hogy a két felet gyakorlatilag nem látjuk egy közös térben. Telefonon igen, videóchaten igen, visszaemlékezésben igen, de egy képernyőre is csak akkor kerülnek, amikor osztott képmezővel összevágják a két helyszínt. Ennél fájóbb viszont, hogy amikor végre egymásra találnak, a várva várt katarzis teljesen elmarad. A kémia ilyen fokú hiányát sajnos a legjobb színészi alakítások is nagyon nehezen, ha egyáltalán tudják pótolni. Ahhoz pedig Witherspoon önmagában kevés, hogy életre keltse a tüzet közte és Kutcher között. Főleg ha az utóbbi érezhetően nincsen színész pályájának csúcsán.
