Kritika

Navik helyett csimpánzok – A majmok bolygója – Forradalom

majmokbolygoja_forradalomKönnyű a majmoknak. Mármint lázadni meg legyőzni az emberiséget. A piszkos munkát, az emberiség kiirtását ugyanis már elvégezte a – nem mellesleg épp róluk (mármint a majmokról) elnevezett – vírus… Nekik már csak az apokalipszis túlélőivel való konfrontáció maradt. Ismét egy posztapokaliptikus filmről van tehát szó, csakhogy ezúttal nem zombikkal, vagy a többi túlélőcsoport az ellenfél, hanem szőrös, kiokosított rokonaink…

A csavar ott van a dologban, hogy az eseményeket – a legelejétől a legvégéig – a majmok szemszögéből látjuk. Majmok a főhősök, őket szeretjük, nekik szurkolunk, a majmok csoportdinamikája van központban, sőt a „főgonosz” is majom. Az emberek szinte csak epizódszereplők… Na meg persze azért kellenek, hogy össze lehessen hasonlítani az „emberiséget-emberséget” a „majomisággal-majomsággal”.

Az egyetlen baj ezzel a filmmel, hogy ezt a „civilációk-kultúrák összeütközése” témát már milliószor filmre vitték. Ezerszer láttunk már olyan filmet, amiben a „fehér ember” civilizációja kerül konfliktusba egy másikkal – és ezek a filmek nagyon sokszor egy kaptafára készülnek, függetlenül attól, hogy hol az indiánok, hol a kékbőrű idegenek, hol mondjuk az arab világ az „ellenfél”. Hát, ebből a szempontból semmit sem tesz hozzá a dologhoz, hogy ezúttal az előző filmben megokosított majomhordával szemben találtatunk könnyűnek. A megoldások, a mondanivaló – szinte minden ugyanolyan, mint a hasonló témájú filmekben, és sokszor előre borítékolni lehet a jelenetek, párbeszédek végét, azt hogy mi fog történni, vagy hogy mire megy ki egy adott szituáció.

Majmok bolygójaDe ez a Majmok bolygója: Forradalom egyetlen fájó negatívuma. Mert amúgy egy nagyon jól összerakott, hatásos, néhol egyenesen lenyűgöző mozi. A klasszikus sémákat követi, de izgalmas, szép, és még az üzenetet is sikerül átadnia. Mindemellett a majmok adnak neki egy kis egzotikumot, egy különleges ízt. Nem csak azért, mert valami atavisztikus, ősi félelmet mozgat meg bennünk, ha szőrös, hosszúkarú, csapott homlokú hordát látunk magunkkal szemben rohamozni 3D-ben, hanem azért is, mert ilyen fantasztikus CGI-megoldásokat még nem nagyon láthattunk. Lehet, hogy ezek már nem „forradalmi” trükkök, de fantasztikus, hogy milyen tökéletesre csiszolták a technikát, és hogy milyen valóságossá és kézzelfoghatóvá tették Hollywood számítógép-bűvészei a majmokat és világukat.

Élnek a karakterek, minden egyes pillantásuk és szőrszálborzolásuk is – és nem vagyok biztos benne, hogy nem ennek ellensúlyozására, kihangsúlyozására, direkt olyan laposak-e az emberszereplők. Mert az sajnos tény, hogy az embercsapat bizony harmatgyenge – éppen csak nagyvonalakban vannak megírva a karakterek, és persze a lapos párbeszédekből és sablonszereplőkből az amúgy jobb sorsa érdemes színészek sem tudtak kihozni semmit – bár legtöbbön az igyekezet sem látszik.

A majmok bolygója: Forradalom (Dawn of the Planet of the Apes)Annál nagyobb a kontraszt, hogy a majmok viszont, jelbeszédes „párbeszédeikkel” és torokhangú üvöltéseikkel is ellopják a show-t. Persze, nagyon nem kell „ellopniuk” semmit, hiszen ezúttal ők vannak középpontba állítva, ők a főszereplők. Cézárnak, az erdőben élő majomhorda bölcs vezérének ezúttal egy keserű leckét kell megtanulnia. A konfliktus kirobbanásában pedig szerepe van az embereknek – akik a vírus okozta pusztítás óta gyakorlatilag eltűntek, ám egy fontos szükségletük kielégítése miatt megjelennek a majmok területén. Hiába a jóakarat mindkét oldal „jófej” személyiségeinek részéről, a helyzet gyorsan elfajul – és a két faj bizony hamarosan egymás kiirtásán ügyködik, ami jó pár látványos (sőt, kifejezetten szépen fényképezett és hatásos) akciójelenetet eredményez.

Ezek az akciók nyilván azért is fontosak, mert ezekkel kívánták tipikus „nyári sikermozivá” tenni a legújabb Majmok bolygója-filmet – éppen ezért furcsa, hogy a hírek szerint a forgalmazó és Magyarország legnagyobb mozihálózata nem tudott megegyezni, és a Cinema City mozikban nem lesz látható a film. Pedig a tengeren túl aratott a kasszáknál – és érdemes megnézni annak ellenére is, hogy a „civilizációk ütközése”-témában nem hogy újat nem tud felmutatni, hanem zavaróan ismerős megoldásokkal operál…

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya