Kritika

A szív a fontos, nem a máj – Mark Romanek: Ne engedj el!

Mark Romanek mélabús dalcímbe bújtatott filmje nagy meglepetést okozhat a csupán cím alapján választóknak. Érdemesebb megnézni, ki jegyzi a történetet, ugyanis Kazuo Ishiguro japán származású, angol író regénye szolgál a film alapjául, mely egyszerre sci-fi, és elgondolkodtató, egzisztencialista dráma.

Kathy H. visszaemlékezésével kezdődik minden. Áll a műtő előtt és magáról, a régi dolgokról, a gyerekkoráról kezd mesélni. Ő a tükör, rajta keresztül születik meg a reflexió egy képzelt világ borzalmaira és szépségeire, s közben a film végére bennünk – nézőben –  a saját világunkéra. Mert miért lenne más a helyzet a képzelt világban, ha ugyanúgy elmondható, hogy léteznek, majd meghalnak, s a kettő között van egy kis idejük szeretni? Ahogy nekünk is.

Kathy H. egy bentlakásos iskolában tanul. Látszólag a kilencvenes évek angolszász bája lengi körül a tanórák rendje és a kislányok hajfonatai közti levegőt. De emellett van még pár extra tényező: a rabság, az egészség elsőrendűsége, a kézleolvasók. Az itteni diákok, bár teljes nevelést kapnak, ami az életet illeti, csak egy szűkebb szelet jut nekik. Kitenyésztett donorok ők, akiket azért hozták létre, hogy kifejlődésük után sorban eladományozzák szerveiket a hosszú életet élő igazi embereknek. Ám a rövidebb élet alatt is megtanulnak kapcsolódni – egymáshoz.

Kathy H. a mindenki által kicsúfolt Tommyt szereti, ahogy az ábrándos tekintetű fiú is őt, mégis egy barátnőjével, Ruth-szal kezd járni. Ám Kathy végig mellettük marad, mindkettőjüket csendes, konok derűvel követi, hiszen az ő kapcsolódása az adásról szól, nem az elvételről – azt úgyis elvégzik a műtőorvosok a szervkivételkor.

A Kazuo Ishiguro által megteremtett világban az a döbbenetes, hogy nincsenek benne miértek. A fiatalok lelki rezdüléseivel foglalkozik és nem a társadalmi, vagy tudományos háttérrel. Romanek rendezésében ráadásul hangsúlyt kapnak a terek, az arcok, vagyis azok a vizuális formák, amelyekkel érzékivé lehet tenni egy jelenetet. S ehhez ráadásul remek színészi teljesítmény is társul!

A Ne engedj el! összességében egy érzelmes szerelmi dráma, ám az esztétikai élvezeten túl kis kérdésköröket is képes elültetni az ember fejében, melyek aztán hatalmas kérdésörvényekké evolválódnak. Főleg ha a nézőnek eszébe jut, hogy a szereplők görbe tükre pusztán azt a célt szolgálja, hogy felnagyítva tárja elébe saját léte kulcskérdéseit.

 

Ne engedj el! (Never let me go)

színes, feliratos, angol-amerikai filmdráma, 103 perc, 2010
Dolby Digital

rendező: Mark Romanek
író: Kazuo Ishiguro
forgatókönyvíró: Alex Garland
zeneszerző: Rachel Portman
operatőr: Adam Kimmel
producer: Alex Garland, Andrew Macdonald
vágó: Barney Pilling

szereplők:
Carey Mulligan (Kathy)
Keira Knightley (Ruth)
Andrew Garfield (Tommy)
Charlotte Rampling (Miss Emily)
Sally Hawkins (Miss Lucy)
Izzy Meikle-Small (fiatal Kathy)
Charlie Rowe (fiatal Tommy)
Ella Purnell (fiatal Ruth)
Kate Bowes Renna (Miss Geraldine)
Hannah Sharp (Amanda)

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!