Kritika

Ne üsd bele az orrod – Gyilkos iroda

gyilkosirodaHa ügyvédbojtárként kirúgnak a cégtől, majd távozóban egy gyanús férfival találkozol, ne kövesd vissza a 34. emeletre, hanem fuss hazafelé! Persze antipatikus főszereplőnk, a túlbuzgó Tom nem így tesz, felemás thrillert kerekítve az ügyből. 


A film

A Gyilkos iroda legnagyobb hibája, hogy bizonytalanok a céljai és egyenetlen a ritmusa, így a lagymatag kezdést követően a hatásos feszültségteremtő eszközöket – adott a klausztrofób hangulat, a fenyegető félhomályos folyosók – gyakran feladja néhány pillanatnyi sokkhatás kedvéért. Ezután viszont hagyja leülni a cselekményt, s furcsa módon a végjátékra már teljesen kifogy az izgalomból. Eddigre kipukkan a lufi; ráadásul a magyar cím ismét félrevezető, mert nem az iroda gyilkos, csak egy mezei bérgyilkos garázdálkodik a toronyházban, fogságba ejtve a bujkáló Tomot. Ettől még lehetne érdekes film, a Gyilkos iroda mégis inkább összezavarja és elégedetlenül hagyja nézőjét.

gyilkosiroda3A legzavaróbb, hogy Joe Johnston rendező (Amerika Kapitány: Az első bosszúálló) nem egyre bonyolítja a történetet és fokozza a veszélyérzetet, hanem a rejtélyes felütés után lelepleződik: sokkal szimplább a helyzet, mint vártuk. Az öltönyös férfiról (JJ Feild szokatlan szerepben) sokáig azt hihetjük, hogy pszichopata tömeggyilkos, hiszen láthatólag örömét leli a kínzásban, beteges tekintettel bámul és macska-egér játékba kezd Tommal. Ám végül kiderül, hogy célja sokkal egyszerűbb volt, majd váratlan fordulatként feladja megbízóját is. Tehát a kifejezetten szadistának tűnő névtelen gyilkos megtér; ezzel párhuzamosan Tom karaktere (akit Max Minghella, Anthony Minghella fia alakít) is életszerűtlen és érthetetlen: miért megy vissza a nyilvánvalóan veszélyes alak után az irodába, ha teljesen lúzer? Nehéz vele azonosulni, illetve a történeten moralizálni, ha végig az motoszkál a fejünkben, hogyha kirúgták, miért hősködik? Úgysem tud senkit megmenteni, az erkölcsi győzelem pedig sovány vigasz a saját farkába harapó befejezésben – ha már itt tartunk: ahol véget ér a film, ott kéne kezdődnie, hiszen sokkal izgalmasabb lenne a „nagyok dolgába ártó” Tom újabb vesszőfutását végignézni.

gyilkosiroda2

A rejtély mögött tehát nem egy szabad lábon lévő rém, hanem egy egyszerű bűntény áll – ne felejtsük, a helyszín egy ügyvédi iroda. Viszont úgy, hogy nem látjuk a kulcsszereplőket és a konfliktust, nehéz követni, miért is történik minden: a főcím alatt újságkivágásokból tájékozódhatunk valami gyógyszergyár pereskedéséről, később előkerül néhány titkos akta, de az egész túl távoli ahhoz, hogy átérezzük jelentőségét és Tom oknyomozói tevékenységének fontosságát. Tom egy lényegtelen kisember, nagyobb baj viszont, hogy az egész ügy is az: nem a Watergate-ügy és Az elnök emberei, amit látunk.

Tom úgy viselkedik, mintha életében nem látott volna egy jobb thrillert, a film készítői viszont valószínűleg annál többet: a Gyilkos irodával nincs komoly baj, csak buta, így a sokszor látott fordulatok mellé túl kevés egyediség jut. Pedig menet közben is akad néhány figyelemre méltó húzása. Persze nehezen hihető, amikor a legtöbbször teljesen amatőrként viselkedő Tom egy-egy használható, sőt profi ötlettel áll elő, viszont ezek a fordulatok legalább átmenetileg ígéretessé teszik az alkotást, ami végül mégis súlytalan és semmitmondó marad. Ahogy Tom nem egy John McClane, úgy a gyilkos sem Hans Gruber, így hiába az irodai miliő, a Gyilkos iroda nem érhet fel a legnevesebb thrillerekhez. Külön levonás az oda nem illő funky zene miatt.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com