Fókuszban Moziban

Ne vegyél popcornt! Sok dolga lesz a takarítóknak. – Insidious – Gonosz lélek

insidious-chapter-3_3Paráztatós horror a javából! (A háromnegyed részéig.) Az  Insidious – Gonosz lélek sokat tanult az előző rész hibáiból.

Úgy tűnik ha James Wan – akinek nevéhez az utóbbi évek legnagyobb horror-kasszasikerei köthetők – belekezd egy történetbe, az ritkán marad második, harmadik (negyedik, ötödik, hatodik, stb.) fejezet nélkül. A direktori székhez ugyan nem ragaszkodik, de a stáblistán mindig előkelő helyen tűnik fel a neve. A mozikba kerülő végeredményen pedig félreismerhetetlenül ott van a keze nyoma.

Az Insidiousszal és a Démonok közöttel megkezdett két, egyre dagadó iker-horrorfolyam – egy spin-off után, utóbbi második részét 2016 őszére várjuk – számos egyértelmű kapcsolódási ponttal rendelkezik. James Wan és követői nagyon hasonló horrorfilmeket készítettek, alapvetően hasonló eszközökkel, amelyeknek egyik legerősebb oldala a remek atmoszférateremtésen túl, hogy rendkívűl elmés ujjgyakorlatokat mutatnak be klausztrofóbiára és kiszolgáltatottságra. Hogy milyen jó is ebben James Wan, az már a Fűrészben is kiderült. Démonokkal a kezében is az, sőt! Jól állnak neki! Még úgy is, hogy habár a Démonok között lényeges hivatkozási ponttá vált a horror műfaján belül, és zömmel az annál korábbi, kísérletezőbb Insidious is pozitív reakciókat kapott, az ezek alapján másodikként kijövő filmek minden szempontból messze alulmúlták az első részek által hozott színvonalat. (Bár itt meg kell jegyeznem, hogy a Démonok között kvázi-előzménytörténetét, az Annabelle-t John R. Leonetti rendezte, Wan csak producere volt a filmnek.)

insidious_3_2Az Insidious – Gonosz léleknél Wan ismét csak a produceri székben ült, a film rendezője az a Leigh Whannel lett, aki elsősorban mint író tűnt fel a korábbi részeknél, és aki úgy általában a Wan körül kialakult csapat oszlopos tagja. (Kettejük kapcsolata egészen egy melbourne-i filmkurzusig vezethető vissza.)

Az Insidious – Gonosz lélek nem a zűrzavaros második rész eseményeit szövi tovább, hanem egy korábbi történetet mesél el, amelynek a középpontjában a már előző részekből megismert látó, Elise (Lin Shaye) áll, aki éppen azt tervezi, hogy feladja addigi életét, és biztonsága érdekében, nem lép át többet másik dimenziókba. Egy nap azonban felkeresi egy fiatal lány, Quinn (Stefanie Scott), akin megesik a szíve, és megpróbál kapcsolatba lépni annak elhunyt édesanyjával. A baj csak az, hogy sosem lehet biztos benne, hogy mi várja a túloldalon.

„…egy igazán hatásos ötlettel az alkotóknak már nagyon korán sikerül megteremteniük egy olyan klausztrofób helyzetet, amitől égnek áll az ember haja.”

A jól felépített felvezetés után egy igazán hatásos ötlettel az alkotóknak már nagyon korán sikerül megteremteniük egy olyan klausztrofób helyzetet, amitől égnek áll az ember haja. Ezután pedig nem csinálnak mást, mint kiváló érzékkel hol feltekerik, hol lejjebb veszik a feszültség mértékét. Nem spórolnak az olcsó ijesztgetős jelenetekkel, de tény, hogy ezek – köszönhetően a remek előkészítésnek – nagyszerűen működnek. Lehet kérem ugrálni a székekben. Nagyjából a film háromnegyed részénél, viszont elindul a mélyrepülés. Megjelenik a két geek (Specset egyébként maga a rendező alakítja), akik megpróbálnak egyfajta sajátos humort csempészni az Insidious harmadik fejezetébe. Ízlés dolga, hogy ez a fajta humor kinek mennyire tetszik, de az biztos, hogy ebben az esetben megjelenésükkel az addigi atmoszférának nagyjából annyi. Amiért nagy kár. (A film kb. első 50-60 perce után az is nehezen érthető, hogy a racionális (!!), ám kétségbeesett apa miért keresi meg őket általános iskolás fia (!) unszolására. Eszébe sem jut mástól tanácsot kérni. A fiú által mutatott videók a pedig meggyőzőtől meglehetősen messze állnak.) Ezután néha úgy tűnik, mintha egy egészen más filmet néznénk, mint korábban. Egy sokkal gyengébbet.

insidious_3Az Insidious – A gonosz házán valljuk be, tényleg nem nehéz fogást találni, kell utána egy minimális elszántság, hogy az ember megváltsa a jegyet a harmadik részre. (Aminek az élvezeti értékén egyébként nem különösebben változtat, hogy valaki látta-e a korábbi részeket vagy sem.) Az alkotók azonban láthatóan sokat tanultak az előző rész hibáiból. Nincs kényszeres túlpörgetettség, a történet letisztultabb, jobban átgondolt. Az Insidious – Gonosz lélek sokkal inkább az első részt idézi. A háromnegyed részéig kifejezetten ügyesen felépített, hatásos horrort láthat a néző, később viszont számos indokolatlan, erőltetett és idétlen momentum rontja az összképet.

 

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing és a reklám világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. [email protected]

Hirdetés

Hirdetés