Kritika

Nehéz szívet rejtő csendek – A titokzatos szerető

The Invisible Woman: 'deserves a fresh look'.

Ralph Fiennes Shakespeare-adaptációja, a Coriolanus után ismét klasszikus ízlésű, ám modern látásmódú filmet készített, mely Charles Dickens viszonyát mutatja be egy rejtélyes ifjú hölggyel. A markánsan egzisztencialista gondolatokkal telített A titokzatos szerető lassúságával és komorságával próbára teszi a néző türelmét, költői szépsége és őszintesége miatt mégis érdemes megnézni.

Ellen „Nelly” Ternan (Felicity Jones) 37 éves feleségként emlékszik vissza az íróval (Ralph Fiennes) létrejött románcára, aminek szelleme a mai napig kísérti őt. Visszatekintései 1857 Manchesterébe repítenek, ahol ifjú színésznőként válik Dickens vágyának és csodálatának tárgyává. Viszonyuk az írólegenda házassága miatt sosem teljesedhet ki, a társadalmi korlátok, a jó hírnév megőrzése mind kötelékük ellen szól, nem is beszélve hatalmas korkülönbségükről.

A titokzatos szerető különféle kortárs és egyetemes témák/jelenségek egész kollázsát képes felvonultatni; művészlét, alkotás, celebritás, perszóna, társadalmi tabuk, női elnyomottság, én-keresés. Feszülten szemlélődő, létbéli séta a lélek tájain.

Az elengedhetetlenül művinek ható periodikusságot Fiennes rendezése a naturalizmus és a természeti líra képeivel szakítja meg, mely által megelőzi a kosztümös filmek gyakori problematikáját: mesterségességük, mely részletgazdagság által törekszik egy feltérképezhetetlen, kvázi-realizmus elérésére, hajlamos kiölni a textből minden életet. Hogy tudjuk milyen fűzőket és kalapokat hordtak akkoriban a hölgyek, hogyan hordták arcszőrzetüket és frizurájukat az urak, fontos és kötelező elem, de nem maga a lényeg. A néző megnyerése az emberi működés és közeg megkapó ábrázolásán keresztül jön létre, függetlenül attól, hogy az adott vízió a múltnak festményeket utánzó impresszionista fantáziaképét, vagy lecsupaszított dekonstrukcióját adja. Fiennes sosem téveszti szem elől alakjait, legyen szó hatalmas színházteremről vagy madártávlatú tájképről.

A titokzatos szerető_2Ezáltal születik meg a film másik nagy erénye: a két főszereplő románca türelmes egyenletességgel épül, mindkét személyiség először külön szólalhat fel önmagáért. A színházközi társasági interakciók bemutatása emlékeztet, hogy minden ember színész, és a verbális kommunikáció felszíne alatt rejlik nemcsak az üzenet lényege, de az is, valójában ki az ember. Lopott pillantások, távolságtartás, kósza érdeklődés, vágy. A cikázó tekintetek nem pusztán a vonzalomról, vagy a vágyódásról mesélnek, hanem a végtelen ambivalenciáról.

Tetszik, nem tetszik. Irritál, különös. Mit akar tőlem? Mégis van benne valami. De hát ott a feleségem, ott a társadalom, mit tegyek?” Végül pedig: „Akarom.” – Fiennes arcjátéka mindezt képes egyetlen jeleneten belül kifejezni. Sármosan és karizmatikusan jeleníti meg Dickens társasági maszkját, majd elkalauzol sötét oldalához, megmutatva annak jóval kevésbé „antihősi”, mint inkább kisstílű és szánalmas kvalitását. A nagy művészről lehullik az álarc, és a publikum csalódottan konstatálja, ő is csak ember, mind legrosszabb, mind legjobb tulajdonságaiban.

A címszereplő Nelly jóval enigmatikusabb, társadalmi elnyomottságából eredő sztoicizmusa által érzelmi megélései fáziskésésben vannak az élet aktualitásával. Jelenlétének hiányosságában megfogalmazódik nemcsak a női önkeresés és szabadságharc, de a gondolkodó ember átka is, aki egyedül fejében képes létezni, távol a külvilág zajától, ezzel örök magányra kárhoztatva.

Vajon mi motiválja Nellyt? Csak az egzisztenciális biztonságot keresi, mint akkoriban sok erre kényszerült nő, és undorodik Dickenstől? Tanulásvágyból és csodálatból szegődik mellé, vagy ténylegesen vonzódik az íróhoz? Nincsen egyértelmű válasz, talán mindben van igazság. Viszonyuk múzsai és plátói, intellektuális, művészi, és érzelmi dinamikákra épül, a szexuális vonzalom csak elvétve jelenik meg.

A titokzatos szerető_3Ezzel Fiennes alkotása Joe Wright mámorosan romantikus és fatalista bugyogó-filmjeinek antitézisét nyújtja, azt azonban nem lehet kétségbe vonni, hogy főhősei életre szóló hatással voltak egymásra. Közelségük, vagy éppen távolságuk nem egyszer fenséges szépségű pillanatokat teremt.

A titokzatos szerető tematikusan gazdag, férfi és női perspektívát egyaránt éretten kezelő művész-, és kapcsolatportré, mely két ember egymásról-egymástól tanulásáról szól. „Hát ki vagy te?” – kérdezi Charles és Nelly találkozó tekintete. Kinek látjuk egymást, és kinek látjuk önmagunkat? „Minden emberi lény mélységes titok és rejtély a másik számára.”

Avatar

Hajnal Ágoston

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya