Kritika

Nem bánt az, csak megkóstol – A lány és a farkas

Mint az egyik külföldi kritika szerzője írja, a Piroska-történetnél kevés ideálisabb erotikus fantázia létezik tizenéves lányok számára. Mondhatni, nem véletlen, hogy egy rendező, aki eddigi legsikeresebb munkájában nyálcsorgató vámpírokkal nedvesítette az erre vevő tinilányok bugyiját, ezúttal a klasszikus Grimm-mese thrillerbe és tinédzser love storyba ontott változatát készíti el.

A film kezdetétől fogva az „ilyet már láttunk” érzés kering a nézőben (érdekes módon pont a klasszikus meséhez van a legkevesebb köze), és ez nem véletlen. Középkori/kora újkori falu, amit egy ismeretlen, mágikus erő (ezúttal egy nagyra nőtt vérfarkas) fenyeget (Terry Gilliam eddigi legrosszabb filmjében, az idevágó című Grimmben ugyanezt elsütötte már), illetve a falusiak szerződése az ellenséges lénnyel (Shyamalan A faluja épül ugyanerre). Majd a megszállott vérfarkas-vadász (Moby Dick, A cápa, Van Helsing, lehet válogatni) megérkezésével kiderül, hogy a démoni erő nem kívülről jött, hanem a falun belül rejtőzik, bárki lehet a vérszomjas szörnyeteg.

Itt Hardwicke megtehetné, hogy kihasználja ezt az izgalmas thrillerhelyzetet (mint Carpenter tette anno A dologban), hogy a néző másfélórán keresztül izgulhasson: vajon a közösség mely tagja a báránybőrbe bújt farkas? És vajon kit fognak meggyanúsítani, akár ártatlanul? Mikor tör ki a morális pánik, mikor fogják az emberek egymást vádolni, ami az erőszakig fajulhat?

Ez azonban nem történik meg, mert ehelyett kapunk egy banális feláldozás- és kiközösítés történetet (természetesen a főhősnő kerül a piros köpenykéjében az áldozati oltárra), mígnem, pár újabb fordulat után, ki nem derül a vérfarkas kiléte. Ami sajnos a józan paraszti ésszel megáldott nézők számára addigra már régóta nyilvánvaló.

De mindez még nem lenne annyira rossz – születnek ennél jóval szörnyűbb alkotások a műfajban –, azonban a tinilányok megcélzott közönségének érdekében, Hardwicke tinédzser szerelmi történettel bolondítja meg mindezt, ami a legbanálisabb „szerelem kontra elrendelt házasság” motívumra épül. Mondani sem kell, aki a vámpíros giccshez hasonló, a tűrhetőség határát súrolóan fülsértő dialógusokra és a totálisan érzelemmentesen eljátszott románcra számít, nem fog csalódni.

A filmhez átkötésként használt tájképekben több életerő és energia van, mint a legtöbb főszereplő színészben. És ez sokat elmond. Az elsőfilmes, modellből lett színész, Shiloh Fernandez még annyi erővel sem rendelkezik a vásznon, mint Robert Pattinson, ami pedig nagy szó. A vetélytársát alakító Max Irons – Jeremy Irons fia – pedig még csak nem is erőlködik, hogy bármit is alakítson.

Mindehhez hozzávesszük Amanda Seyfriedet, aki ezúttal sem csinál mást, mint nagy kék szemeit rendkívüli gyakorisággal meresztgeti (a Mamma mia!-ban legalább ő volt az egyetlen színész, aki valamennyire tudott énekelni), de végülis őt nem okolhatjuk amiatt, hogy ismételten egy rosszul megírt, félmondattal jellemezhető szerepet kapott.

Gary Oldman a vérfarkas-vadász szerepében rutinos alakítást hoz. Hiába, tehetséges ő, csak egyre rosszabb szerepeket kap és vállal. A nagymamát játszó Julie Christie pedig még ennyit sem kap nyúlfarknyi szerepében. Egyébként mindehhez csak a nagyon gyatrára sikeredett CGI-farkas csak hab a tortára.

A bevezetőben erotikát említettem. Kétségtelen, hogy Piroska meséjében, az ártatlanságot jelképező piros köpenykében a veszélyes területre tévedő leány és a gonosz farkas története mindenestül erotikus olvasatokra ad lehetőséget. És, bizony Hardwicke legnagyobb bűne, hogy mindezen alapanyagból mindössze egy teljesen erotikamentes, unottan eltátogott tinifilmre futotta neki, melynél egy hullában több szenvedély és életerő lakozik.

A lány és a farkas (Red Riding Hood)

színes, szinkronizált, amerikai-kanadai fantasy, 100 perc, 2011

rendező: Catherine Hardwicke
író: David Leslie Johnson
operatőr: Mandy Walker
producer: Leonardo DiCaprio, Jennifer Davisson Killoran, Alex Mace, Julie Yorn
vágó: Nancy Richardson, Julia Wong
zene: Alex Heffes, Brian Reitzell

szereplő(k):
Amanda Seyfried (Valerie)
Gary Oldman (Solomon atya)
Billy Burke (Cesaire)
Shiloh Fernandez (Peter)
Max Irons (Henry Lazar)
Virginia Madsen (Suzanne)
Lukas Haas (Auguste atya)
Julie Christie (nagymama)

Avatar

Rudolf Dániel

Nem is tudom mikorra vezethető vissza a film iránti érdeklődésem (értsd szenvedélyes rajongásom), talán valamikor ovis koromban történt először, hogy éles kritikusi szemmel elemeztem a Gumimacik aktuális epizódjait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Jelenleg az ELTE bölcsészkarán tanulok filmtudomány mesterképzésen, korábban kommunikáció szakon végeztem a Kodolányi főiskolán, és időközben diákzsűriztem is pár filmfesztiválon.

Filmek: Elsősorban a filmtörténet és a klasszikusok érdekelnek, ezen belül bármi, Bergmantól a B-noirokig. „Emberi gyengeségemnek” a klasszikus Star Trek sorozat iránti rajongásomat tartom.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya