Kritika

Nem leszek a mártírod! – Az apáca

az-apaca2Guillaume Nicloux Berlinale versenyprogramját megjáró filmje Denis Diderot francia felvilágosult filozófus Az apáca című regényét dolgozza fel, melyben egy apácasorba taszított fiatal lány kálváriáján keresztül mutatja be a XVIII. századi francia egyház és arisztokrácia rejtett ellentmondásait és hazugságait. Sajnos a rendező azonban az adaptáció során nem mert elég  bátran nyúlni az alapanyaghoz, hogy abból valójában ütős és modern filmet alkothasson.

A történet szerint egy arisztokrata család legkisebb lányát, a szépséges és okos, valamint a világi örömök iránt nyitott Suzanne-t (Pauline Etienne) apácazárdába száműzik, miután családja számára kompromittálóvá lesz jelenléte. Suzanne már a történet elején szimpatikussá válik, mert nem akar mártír lenni: nem hajlandó feláldozni magát az egyház számára, s habár mégis elfogadja a szolgálatot, de azt anyja iránt érzett szeretete miatt teszi meg.

Suzanne kálváriatörténete alapvetően három stáció szerint osztható fel, melyeknek alapja a zárda éppen aktuális vezetőinek szimbolikus szerepe, illetve Suzanne viszonya ezekhez az alakokhoz. Az érkezésekor őt fogadó apácanő a szeretet és a megértést testesíti meg a lány számára, s anyja helyett anyjaként viseli sorsát. Az őt követő Christine nővér (Louise Bourgoin) a tökéletes ellentéte: erőszakos, hideg, akaratát kíméletlenül véghez vivő szereplő, aki saját ellenségét, s egyben hivatásának beteljesítését látja a lány legyőzésében. A film legerősebb felvonása ez a rész, amelyben Christine nővér Suzanne lelkét testének igába fogása által akarja megszerezni, ezáltal egyfajta fordított Jean d’Arc történet alakul ki: Johannához hasonlóan Suzanne is Isten hívő lány, aki saját igazának megtartásáért küzd. Ugyanakkor, míg Johanna célja az egyház dogmáival szembenálló prófétaszerep érvényesítése, addig Suzanne szándéka ennek a fordítottja, vagyis az egyház által követelt szerep elutasítása, mivel ezt igaz hite alapján Isten elleni hazugságnak tartja.

La-Religieuse-photoAz utolsó felvonásra sajnos a film elvágja ezt a valóban provokatív szálat, és egy merőben új irány felé fordul, ekkor Suzanne-nek az érzéki, s egyre inkább nyílt, szenvedélyes közeledéssel kell szembenéznie. Ezen fejezetben Suzanne teljesen háttérbe kerül, csupán passzív áldozata Saint-Eutrope nővér (Isabelle Huppert) elkeseredett, előtörő vágyainak. A szituáció nem eléggé kidolgozott, és teljesen eltér a mű addigi szövetétől, egyetlen jelenet kivételével, mely a filmet elindító jelenetre reflektál. Ennek az eredménye lesz aztán az, hogy a konfliktus egy idő után saját paródiájába hajlik át, a saját érzéseibe zárt nő iránt csak szánalmat érzünk, s a háttérben húzódó feszültség teljesen elenyészik. Továbbá gyengíti e szakaszt, hogy Suzanne ekkor már nem képvisel semmit, csupán saját menekülését igyekszik elérni.

Mindez negatív vonás mellett azonban fontos kiemelni Az apáca érdemeit: a nagyszerű operatőri munkát, illetve a valóban lélegzetelállító színészi játékok kavalkádját. Pauline Etienne, a fiatal belga színésznő zseniális alakítást nyújt Suzanne szerepében. Játéka egy pillanatra sem bicsaklik meg, tiszta arca és fizikai jelenléte szinte az egész filmet elviszi a hátán. Ehhez járul hozzá Louise Bourgoin kegyetlen, de kegyetlenségének legitimitásában végig szilárdan hívő alakja, illetve az Isabelle Huppert segítségével felrajzolt szerelmi tragédia.

La-religieuse-03Elhibázott lehetőség Az apáca című film. A végefőcímnél a néző hirtelen azon kaphatja magát, hogy nem is tudja, miről akart szólni az 114 perc, amit végignézett: mintha a rendező nem tudott volna mit kezdeni a mártírsorsot elkerülő, ezáltal mégis mártírrá váló főhősnő karakterével, ezért inkább a biztonságosabb megoldást választva, az alig kidolgozott apa-lánya kapcsolat sorstragédiájával zárja a történetet. Ez különösen annak tudatában zavaró, hogy a film eredetije nem kegyelmez Suzanne karakterének, és bordélyházba juttatja a lányt…

A rendező bizonytalansága miatt mi, nézők sem tudunk jobb tanulságot levonni annál, mint amit a film kínál. Az apácából így nem válik aktuális, önmagán túlmutató alkotás, sajnos, még egy önmagában emlékezetes filmélmény sem.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya